23
March, 2017
Thursday

Remi Álvarez – Intuición Y Resistencia

Juhász László 2015 szeptember 26.

Lengua De Lava | Lava004CD | 2015

Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első cd-formátumú megjelenése. És aki eddig a mexikói minikiadót az új amerikai kísérleti elektronika – Steve Flato, Joe Panzner, Jason Brogan, Gil Sansón és társaik – otthonának könyvelte el, az most megkapta azt, amire egészen biztosan nem számított: az Intuición Y Resistencia Mexikó legfontosabb free jazz szaxofonosának az első szólóalbuma. A lemez pontosan az, ami:  hat improvizáció, és négy kompozíció szűk 65 percbe sűrítve. Sziklaszilárd kinyilatkoztatás, kerek-egész Remi Álvarez-eszencia.

Az Európában jóformán ismeretlen Álvarez a nyolcvanas évek közepe óta fújja a legkülönbözőbb helyi és nemzetközi formációkban. A fáma szerint a hetvenes évek elején egy Don Cherry-vel való személyes találkozás nyitotta fel az akkor tizenéves Álvarez füleit a kötetlenebb zenei formákra; az autodidakta tanulást idővel formális oktatás váltotta olyan nagy nevű mesterek mellett, mint Anthony Braxton és Roscoe Mitchell New York-ban, később pedig Steve Lacy és Dave Liebman Párizsban. Eredeti hangszerét, a transzverzális (függőleges) fuvolát hamar alt-, tenor- és bariton szaxofonokra cserélte – az Intuición Y Resistencia tételein kizárólag tenoron játszik.

Remi Álvarez játéka szikár, néhol egészen bárdolatlan, ugyanakkor végtelenül lírai. Zenéjében benne van Mexikóváros lüktetése, vagy ahogyan ezt saját szavaival fogalmazta meg valahol: jelen vannak a város életének mindennapjai, annak minden zajával, lakójával, ételével, napsütésével, és Mexikó összes színével. A mindenre elszánt nyitottság a szaxofonos hajtóereje, ami feltétlenül hallatszik bő három évtizedes karrierjének legelső szólólemezének tételein. Az avantgárd disszonanciája kéz a kézben jár a tenor hangjának szeszélyes szépségével; a rögtönzések és a komponált darabok váltakozásával a radikális kísérletekről a harmonikus melódiákra való ugrálás egy percig sem kelt zavaró benyomást. Az album kiválóan lett összerakva, feszes ritmusa, eszesen felépített dramaturgiája van.

A sorszámmal ellátott Intuición című tételek hosszabb-rövidebb improvizációk, az önálló címmel rendelkező darabok pedig Álvarez saját kompozíciói. A lemezt nyitó éktelen tülkölést-sípolást egy Ornette Coleman-ra emlékeztető érzelmes téma követi, majd egymás után sorakoznak a meglepőbbnél meglepőbb fordulatok: a Lafahmisi – A Mi Hija felett Sonny Rollins szelleme lebeg, ami után ismét néhány hajmeresztő kanyar következik, a Composición No. Z pedig már Anthony Braxton előtt tiszteleg. Invenciózus új ötletek és alázatos hagyománytisztelet – mesterien adagolva.

Azt már fentebb leírtuk Álvarez baritonjátékáról, hogy karcos, szögletes, darabos, sokszor mintha egy sebzett vadállat haláltusáját hallanánk. Olykor egészen sokkoló, mégis mindvégig élvezetes. És egy Brötzmann-hasonlat itt és most teljesen adekvát és helyénvaló lenne, de már eddig is túl sok „olyan, mint…” nevet említettünk, amit mindig is méltatlannak éreztem egy egyéni hanggal szemben. A líraiság mellett a hangok gyönyörűen féken vannak tartva, minden amit hallunk ezerfelé ágazik, ugyanakkor nagyon is tudatosan kontrollált. Intuíció és ellenállás, a cím talán erre (is) utal.

Mind a külcsín (Matthew Revert jellegzetes dizájnjával), mind a belbecs tekintetében gyönyörű, erősen ajánlott kiadvány; tökéletes helye van John Butcher, Martin Küchen, Jean-Luc Guionnet vagy éppen Seymour Wright szólómunkái mellet.

1. Intuición 1 [7:50] 2. A La Resistencia – A Los Movimientos De Resistencia Civil Pacífica [2:25] 3. Intuición 2 [11:22] 4. A Lo Que Venga [3:47] 5. Intuición 3 [8:18] 6. Lafahmisi – A Mi Hija [2:46] 7. Intuición 4 [12:12] 8. Composición No. Z [2:00] 9. Intuición 5 [8:51] 10. Intuición 6 [4:30]

remialvarez.com
lenguadelava.org

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek