Improv.hu

Két dzsesszikon, két trió. Szeptember 3-én, pénteken Peter Brötzmann és a Full Blast, december 7-én, kedden pedig Mats Gustafsson és a The Thing ad koncertet az A38-as állóhajó gyomrában. Brötzmann és triója a jubileumi, 5. Újbuda Jazzfesztivál első napján lép fel, előzenekar a Tóth Viktor Four.

Egy amsterdami kórházban meghalt Willem Breuker, a holland szabad szellemű jazz egyik meghatározó, nagy jelentőségű szaxofonosa, zenekarvezetője.

Frédéric Blondy és Thomas Lehn kettőse nem siet, nem kapkod: a két zenész hét éve adta első közös koncertjét, bemutatkozó nagylemezükre mégis egészen mostanáig kellett várni. És ilyenkor szokták mondani: megérte. Megérte, ugyanis a sheffieldi székhelyű Another Timbre kiadó nem hogy katalógusának eddigi legizgalmasabb albumát, de könnyen lehet: a 2008-as esztendő egyik legélvezetesebb produkcióját szállította.

Rettentő, éktelenül hangos zaj. Öt évvel ezelőtt biztosan lelkesedéstől csillogó szemekkel hallgattam volna első percétől az utolsóig egy hasonló lemezt, de ma már az ilyen provokatív munkákat inkább érdekesnek, semmint jónak gondolom. A massachusettsi Matt Weston dobos a rockzene felől közelített a improvizatív ütősjáték felé, ahonnan csupán egy bátor ugrás lehetett az elképesztő mód harsány digitális zajok világa.

Norbert Stein legutóbbi, “Graffiti Suite” című ólomsúlyú dupla albuma után a legkevésbé sem vártam habkönnyű szórakozást a Pata Generators legfrissebb lemezétől, a szögletes német szabaddzsessz szigorú szemű mesterének mégis sikerült meglepnie. Na nem mintha a “Direct Speech” légies hallgatnivaló lenne, mégis viszonylag emészthető és kevésbé komplex, mint bármely eddigi általam hallott Pata zene.

BBB | BBBCD10 | 2008

Bik Bent Braam, vagyis Big Band Braam. Fonetikusan, flamandul. A zongorista Michiel Braam 22 éve vezeti változó összetételű nagyzenekarát, és ha a muzsikusok olykor-olykor cserélődtek is, a mai holland groteszk dzsessz egyik legmeghatározóbb társasága mindig 13 taggal játszott. A kollektíva nemrég hetedik albumával jelentkezett.

Petit Label | pl son 003 | 2008

Szaxofon-zongora-dob trió, ahogyan azt még sohasem hallottuk. Heddy Boubaker, Nusch Werchowska és Mathias Pontévia hármasa már a debütáló “Glotosifres” című – alig fél órás, három tíz perc körüli hosszúságú élő felvételt tartalmazó – lemezével irányt mutatott, a “Décalage Vers Le Rouge” albummal pedig nem hogy szintet ugrott, de egyenesen egy mestermunkát vágott le az asztalra. Ilyen három nagy zenész és egy kis kiadó hatalmas dobása.

Aural Terrains | TRRN0101 | 2007

Az athéni születésű, jelenleg Londonban élő és dolgozó Thanos Chrysakis privát munkáinak publikálására hívta életre az Aural Terrains labelt, aminek első, felettébb ízléses kiszerelésű kiadványa a Klage. Chrysakis bár elsősorban komponista és vibrafonos, erősen foglalkoztatja a tér és a hang viszonya, valamint a hangterek érzékelése. Mini-hangszórókra írt generatív elektronikus munkáiból épített hanginstallációját már Budapesten is bemutatta a Folyamat feltárva című nemzetközi evolúciós művészeti kiállításon.

P.S.F. | PSFD-147 | 2003

A konyhakéssel fogai között ránk bámuló japán alt-szaxofonos Masayoshi Urabe eszelős képe már jó előre sejtetni engedi, hogy nem épp az easy listening jazzrádiók új üdvöskéjéről van szó: az igen decens borítókép mondhatni remekül előlegezi Urabe zenéjének és attitűdjének kivételes radikalitását. Az alig több mint harmincéves szaxofonos ugyanis a szigetországi avantgárd szabadzenei színtér prominens képviselője, annak minden extremitásával.