Improv.hu

A háromrészes, szlovén és külföldi kísérleti zenészek alkalmi duókollaborációit bemutató ZVO.ČI.TI so.und.ing DUO koncertsorozat záróeseményén Samo Kutin és Boris Baltschun német elektronikus zenész párosa debütált a ljubljanai Kino Šiška földszinti kamaratermében. Az év első három hónapjában rendezett koncerttrilógia korábbi rendezvényein Boštjan Perovšek és a spanyol Pablo Sanz, valamint Robertina Šebjanič és a szerb Manja Ristić lépett színpadra. A szokásos „szóló-szóló-duó”-program helyett tegnap este Baltschun és Kutin a szólókat elhagyva egy bő egyórás, meghökkentő kiforrottsággal megszólaló duót játszott: töméntelen mennyiségű, de visszafogottan használt elektronika egyfelől, másfelől pedig egy preparált tekerőlant, aminek a hangjait kontaktmikrofonok és akusztikus rezonátorok erősítették fel. Tökéletes és izgalmas egymásra találás – Boris Baltschun és Samo Kutin együttműködése kétségtelenül folytatás után kiált.

Samo Kutin, Boris Baltschun

Samo Kutin, Boris Baltschun

Samo Kutin, Boris Baltschun

Boris Baltschun

Samo Kutin, Boris Baltschun

Samo Kutin, Boris Baltschun

Kino Šiška

Daichi Yoshikawa, Samo Kutin | 2016. április 29., Ljubljana

Francisco López spanyol experimentalista zeneszerző, hangszobrász, field recorder három napot töltött a szlovén fővárosban; a tartalmas rezidencia három egymástól nagyon különböző programot kínált az érdeklődőknek: López hétfő este a Kino Šiška nagytermében adott egy elementáris erővel megszólaló szólókoncertet, kedden a Galerija Kapelica Sonoretumában nyitotta meg két hétig látogatható hanginstallációját, szerda kora délután pedig a ljubljanai zeneakadémián tartott egy négyórás elméleti előadást. Mindhárom programon jelen voltunk, értékelhető fotókat viszont csak a hanginstalláció megnyitójáról hoztunk. Az Untitled 160301 című darabot López kifejezetten a galéria felkérésére és a Sonoretum 8-csatornás kültéri hangrendszerére komponálta, alapanyagául pedig 2002 és 2013 között rögzítettet környezeti felvételek szolgáltak, amiket Japánban, Dél-Afrikában és az amazonasi esőerdő brazil területein vett fel a hangművész.

Sonoretum

Francisco López

Sonoretum

Francisco López

Francisco López

Francisco López

Izgalmas volt Frank Gratkowski német klarinétos-szaxofonos és Sebi Tramontana olasz pozanos duóját újralátni bő három hónappal a tavaly novemberi Neposlušno fesztiválon adott koncertjük után. Ugyanazon a színpadon, a nemzetközi En-Knap tánctársulattal való közös performanszuk után duóban is újráztak a ljubljanai Španski Borci táncszínház színpadán. Gratkowski és Tramontana tavalyi, sziporkázó humorral teli fellépésükhöz képest ezúttal jóval visszafogottabban és kissé talán rezignáltabban, láthatóan fáradtabban játszott, de még így is több mint élvezetes volt az európai improvizációs zene mestereinek újabb és újabb dialógusaiba belefeledkezni. Kivételes érzékenységű páros – kétségtelenül a legnagyobb tanárok közül valók.

Frank Gratkowski, Sebi Tramontana

Sebi Tramontana

Frank Gratkowski

Frank Gratkowski, Sebi Tramontana

Frank Gratkowski

Frank Gratkowski, Sebi Tramontana

Frank Gratkowski

Sebi Tramontana

Nate Wooley New York-i trombitás 38-tételes, Battle Pieces névre keresztelt improvizáció-ciklusából mutatott be hármat vasárnap este a ljubljanai Gromka klubban. A „hárman egy ellen”-elv alapján működő szabadimprovizációs társasjáték nagyobb lélegzetvételű darabjai előtt, után és között rövidebb rögtönzések hangzottak el – Wooley mellett Ingrid Laubrockkal tenor szaxofonon, Sylvie Courvoisierrel zongorán és Matt Morannel vibrafonon. A Brooklyn-i négyes kimért, talán már-már túlságosan is steril, fényesre polírozott játéka előtt a meghirdetettekkel ellentétben – Tomaž Grom nagybőgős betegsége miatt – a kisbabával várandós Irena Tomažin szlovén vokalista-hangperformer adott egy rövid szólókoncertet; egyedül – mégis duóban.

Irena Tomažin

Irena Tomažin

Irena Tomažin

Nate Wooley, Ingrid Laubrock, Matt Moran

Nate Wooley, Ingrid Laubrock, Matt Moran

Sylvie Courvoisier, Nate Wooley, Ingrid Laubrock

Nate Wooley, Ingrid Laubrock, Matt Moran

Sylvie Courvoisier

Nate Wooley, Ingrid Laubrock

Nate Wooley, Ingrid Laubrock, Matt Moran

Ingrid Laubrock

Nate Wooley, Ingrid Laubrock, Matt Moran

Nate Wooley

Ingrid Laubrock, Mary Halvorson, Tom Rainey | 2016. április 7., Ljubljana

Mimo Cogliandro olasz szaxofonos-basszusklarinétost és Marko Lasič szlovén dobos-ütőhangszerest a Giovanni Maier és Zlatko Kaučič által vezetett soktagú Orchestra Senza Confini formációból ismerhetjük. A két zenész a nagyzenekari hangzást és a két „játékmester” által irányított rögtönzést elhagyva most duóban játszott egy bő egyórás programot a vrhnikai Rojišče nevű koncertsorozat januári etapjaként. Ösztönös improvizációk hangos és jólesően agresszív előadásmódban – kifogástalan zenészek, kifogástalan szabad dzsesszel.

Marko Lasič, Mimo Cogliandro

Marko Lasič

Marko Lasič, Mimo Cogliandro

Mimo Cogliandro

Marko Lasič, Mimo Cogliandro

Új névvel, új lendülettel kezdte az idei évet a szlovén KUD Mreža kulturális és művészeti egyesület spontán módon születő zenéket bemutató koncertsorozata. A ljubljanai Gromkában fellépő szóló-, duó- és trióformációk változatossága, sokszínűsége egy körültekintően összerakott minifesztivált idézett, holott a januári esemény kezdetben a Virtaranta Okuda Berger Trio most megjelent nagylemezének bemutatójaként indult. A finn-japán-szlovén hármas előtt Tea Vidmar hangperformer, valamint Marko Jenič és Iztok Koren hegedű-bendzsó duója játszott; az utolsó utáni pillanatban pedig Linda Sharrock amerikai vokalista, Mario Rechtern német szaxofonos és Vid Drašler szlovén ütőhangszeres erősen nemzetközi és alkalmi triója csatlakozott elő-elő-előzenekarként az est programjához. Még éppen kényelmes telt ház, pörgősen rövid koncertek, minden igényt kielégítő változatosság, végtelenül rokonszenves atmoszféra, és persze a lépten-nyomon tetten érhető szabad forma – az ilyenre mondjuk: erős évkezdés.

Linda Sharrock, Mario Rechtern, Vid Drašler

Linda Sharrock, Mario Rechtern, Vid Drašler

Marko Jenič, Iztok Koren

Iztok Koren, Marko Jenič

Tea Vidmar

Tea Vidmar

Antti Virtaranta, Jaka Berger, Rieko Okuda

Antti Virtaranta, Jaka Berger, Rieko Okuda

A négy éve futó Neforma nevű eseménysorozat tudatosan lecsupaszított koncepciója szerint hangszereseket és mozgásművészeket ütköztet a rögtönzés, a szabadság, és az ezekből fakadó meglepetések jegyében. A zenészeket meghívó Jost Drašler és a táncosokért felelős Katja Legin olyan művészeket párosít össze, akik korábban még nem találkoztak – a színpadon legalábbis biztosan nem. A sorban a 45. Neforma esten Jože Bogolin szlovén vibrafonos-ütőhangszeres, valamint Gönczöl Nikoletta és Tuza Tamás mozgásművészek mutatták be első közös produkciójukat: Bogolin, Gönczöl és Tuza az előadás előtt mindössze egy órával találkoztak, és csupán annyiban állapodtak meg, hogy a performansz is egyórás lesz, illetve praktikus díszletként is csak egyetlen órát használnak; a többi maradjon színtiszta improvizáció – meglepetés, önmaguknak és a közönségnek egyaránt. A végeredmény pedig zene és tánc tökéletes összhangja, megannyi össze- és kikacsintással, meghökkentő interakcióval, de mindenek előtt: sok-sok humorral.

Tuza Tamás, Gönczöl Nikoletta, Jože Bogolin

Tuza Tamás

Jože Bogolin

Gönczöl Nikoletta, Jože Bogolin

Tuza Tamás, Gönczöl Nikoletta

Tuza Tamás, Gönczöl Nikoletta, Jože Bogolin

Tuza Tamás, Gönczöl Nikoletta, Jože Bogolin

Erikm francia turntablista és Martin Brandlmayr osztrák dobos jól ismert figurái az európai experimentális zenei színtérnek, első duólemezük mégis csak tavaly decemberben jelent meg a moszkvai Mikroton kiadásában. Erikm és Brandlmayr londoni koncertjükön az apokalipszis fülsüketítő káoszától alig negyven perc alatt jutott el a hallhatatlan hangok közötti néma lebegésig, miközben egymásnak felelgetve, olykor össze-összekacsintva zúztak porrá mindent, amit az előző néhány másodpercben a legnagyobb egyetértésben építettek fel. A páros előtt Mari Ohno nyitotta az estet, aki fellépései alkalmával statikus hanginstallációkat szintetizál nagyon is élő elektroakusztikus kompozíciókkal. A japán hangszobrász jelenleg 18-hónapos rezidenciaprogramját tölti a Cafe Oto-ban. Akármilyen eszközöket (hangszereket) is használnak, a három művész az emberi hangérzékelés dimenzióit, aspektusait kutatja és cselezi ki – méghozzá nem is akármilyen sikerrel.

Mari Ohno

Mari Ohno

Mari Ohno

Mari Ohno

Mari Ohno

Erikm, Martin Brandlmayr

Martin Brandlmayr

Erikm, Martin Brandlmayr

Erikm

Erikm, Martin Brandlmayr

Hat hangszeres, három duó – a lehető legizgalmasabb párosításokban. A londoni CRAM kollektíva, egyben hanglemezkiadó- és koncertszervező stáb körülbelül negyedévente vendégeskedik a londoni Hundred Years Gallery kiállítótermében. Az aktuális, és igen beszédes alcímű (CRAM:duos) délutáni minifesztivál három párost vonultatott fel: elsőként Daniel Thompson gitáros és Guillaume Viltard nagybőgős duója, majd az Alex Ward-Tom Jackson klarinét kettős játszott, végül pedig Benedict Taylor és Hannah Marshall brácsa-cselló párosa debütált. Dinamikus rögtönzések, folytonos energiaáramlás, meghökkentő interakciók – a bő kétórás program példás kivonata volt mindannak, ami ma a brit főváros szabad improvizációs színterének ezen különleges szegmensében történik.

Guillaume Viltard, Daniel Thompson

Guillaume Viltard

Guillaume Viltard, Daniel Thompson

Alex Ward, Tom Jackson

Tom Jackson

Alex Ward

Benedict Taylor, Hannah Marshall

Hannah Marshall

Benedict Taylor

CRAM Records Residency | 2016. március 25-26., Ljubljana
An Afternoon With CRAM Records | 2015. október 4., London

Talán nyugodtan nevezhetjük az AMM múlt hét vasárnapi Huddersfield-i és tegnapi londoni fellépését kortárs zenetörténeti sarokpontoknak: a két koncert nemcsak a brit elektroakusztikus improvizáció alapegyüttesének fennállásának 50. évfordulóját jelölte, hanem Keith Rowe – egyelőre csupán alkalminak tűnő – visszatérését a zenekarba. John Tilbury, Eddie Prévost és Rowe utoljára 2004 május elsején játszott együtt egy színpadon. Vagyis tizenegy és fél éve – ami nem kevés idő. Azt ezt megelőző szűk negyed évszázadot (Tilbury 1980-as csatlakozásától Rowe 2004-es kiválásáig), a Tilbury-Rowe-Prévost felállású AMM-et szokták mondani a formáció klasszikus, legkiegyensúlyozottabb, legizgalmasabb, vagy éppen legtermékenyebb periódusának, inkarnációjának. Akárhogy is, a nagy hármas most újra összeállt, és adott egy olyan koncertet, ami zeneileg talán kissé alulmúlta felfokozott várakozásainkat, de aminek a történelmi jelentőségét megkérdőjelezhetetlenül több mint szignifikánsnak gondoljuk.

Keith Rowe, Eddie Prévost, Philip Clark, John Tilbury

Keith Rowe, Eddie Prévost, Philip Clark

Keith Rowe, Eddie Prévost, Philip Clark, John Tilbury

John Tilbury

John Tilbury, Eddie Prévost

Eddie Prévost

Eddie Prévost, Keith Rowe

Atsuko Kamura, James O’Sullivan, Eddie Prévost | 2014. november 1., London
AMM feat. Evan Parker | 2014. október 22., London
Sachiko M, Eddie Prévost, Johan Arrias, Lisa Ullén, Angharad Davies | 2014. február 17., London
Keith Rowe, Lee Patterson, Patrick Farmer | 2014. február 12., Bristol
As Alike As Trees 2013 | 2013. október 12-13., London
AMM, Sebastian Lexer, Ute Kanngiesser | 2013. szeptember 28., London
AMM, Duo Pantomorf | 2013. március 10., London
AMM | 2012. december 4., London
Seymour Wright, Sebastian Lexer, Eddie Prévost | 2012. november 19., London
Eddie Prévost 70th Birthday Concert | 2012. július 14., London
Jason Yarde, Oli Hayhurst, Eddie Prévost | 2012. július 9., London