bejegyzés megosztása:

Claire DeBrunner | Ken Silverman | Daniel Carter |...

Claire DeBrunner | Ken Silverman | Daniel Carter | Tom Zlabinger – Macroscopia

Métier | mj0403 | 2010

Macroscopia. Egy nehezen kategorizálható lemez egy még nehezebben kategorizálható kvartettől. Daniel Carter neve láttán egy vérbő free jazz-lemezre számítottam, ehelyett egy kortárs komolyzenével, radikális improvizációval, és világzenével kokettáló darabokat tartalmazó, visszafogott korongot kaptam. De ilyen az, amikor egy klasszikus képzettségű fagottos, egy világzenében jártas gitáros, az afro-amerikai szabaddzsessz veteránja, és egy népzenekutató nagybőgős adja közös muzsikálásra a fejét.

A Macroscopia törekvését és hangszer-összeállítását tekintve is egy szokatlan zenekar/lemez: a vezető hangszeres, vagy ha lehet így mondani, a fő mesemondó szerepe nem Carter trombitájáé és klarinétjáé, hanem DeBrunner fagottjáé. A kiadvány sajtóanyaga szerint a dobok, illetve a hagyományos ritmusszekció tudatos kihagyása arra kíván rácáfolni, hogy a szabaddzsessznek minden esetben valami nagyon hangos, elsöprő erejű hangorkánnak kell lennie. A szándékosan visszafogott tempó, a diszkrét hangerő is eredményezhet intenzív, vibráló, gördülékenyen haladó és fejlődő hangfolyamot – nem kevés drámával és feszültséggel. A zenészek szerint egy dobos jelenléte már korlátozta volna a kvartett zenei szabadságát, és a négy párhuzamosan haladó instrumentum szólamainak komplexitását. Ezek után gondolhatjuk, milyen körmönfont kamaradzsesszt játszik DeBrunner, Silverman, Carter és Zlabinger.

A korongra rögzített hét felvétel nem az időnként előtérbe lépő rövidke hangszeres szólók vagy a kiemelkedő egyéni teljesítmények miatt lenyűgöző, hanem a zenészek összjátéka és kölcsönhatása miatt. Bár a fagott hangját és dallamait szinte egy pillanatra sem lehet figyelmen kívül hagyni, a Macroscopián még sincsenek vezető vagy kísérő szerepek – a négy hangszeres mindvégig a frontvonalban kerülgeti egymást.

Az album egy Opening című négyperces felvezetéssel indít: Daniel Cartert itt némított trombitán, Ken Silvermant arab lanton halljuk; Claire DeBrunner és Tom Zlabinger pedig meglehetősen sűrű és repetitív alapot játszik. Az intró egyrészt éteri, másrészt nagyon is hangsúlyos. Ezután három rövidebb és három hosszabb szerzemény következik: a rövidek (Mysterious Breath, Riff Tide és To Move As A Shadow) sötét tónusúak, filmzene-szerűek, ezek inkább a hangulatuk miatt maradandóak; a hosszabbak (Dumbo Twilight, Life Rattle és Totem Dance) pedig monumentalitásuk és komplexitásuk okán abszolút csúcspontok. Őrült eksztázisról persze szó sincs, a zene tempója, a hangszeresek intenzitása mindvégig a forráspont alatt marad. De ezzel nincs is gond, sőt: egyfajta eleganciát szül ez a zseniálisan kimért visszafogottság.

A Macroscopia kvartett a legkülönbözőbb hatásokból merítkezik, a legkülönbözőbb stílusok jegyeit építi magába, végül mégis egy egységes egészet alkot. Az eredmény cseppet sem szokványos, cseppet sem magától értetődő, mégis egyöntetű, kerek, kész.

Ahogyan Nagy Feró énekelte az ős-Bikini élén: „furcsa ez a jazz, jaj, de furcsa jazz, ez a furcsa jazz”.

1. Opening [4:08] 2. Mysterious Breath [6:13] 3. Dumbo Twilight [13:43] 4. Riff Tide [5:25] 5. Life Rattle [9:57] 6. To Move As A Shadow [1:28] 7. Totem Dance [11:00]

kensilvermanguitarandstrings.com
tomzlabinger.com
divineartrecords.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X