bejegyzés megosztása:

Ilia Belorukov | Harpakahylo | Patryk Lichota | Ki...

Ilia Belorukov | Harpakahylo | Patryk Lichota | Kim Nasung – After

Nueni | NUENI #000 | 2012

Jobb későn, mint soha – ahogy mondani szokás, ugye. Most kaptuk meg a Bilbao-Berlin viszonylatban ingázó Héctor Rey által tavalyelőtt alapított Nueni minikiadó első három megjelenését, rajtuk izgalmas, mi több, provokatív és gondolatébresztő kollaborációk dokumentumaival. Elsőként jöjjön a label „nulladik” kiadványa, Ilia Belorukov orosz altszaxofonos alkalmi kvartettjének felvillanyozó – egyben a tavaly szeptemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Konrad Chyl közreműködése okán szomorú – felvételével.

Egy nullás katalógusszámú, minden tekintetében kísérleti kiadványról van szó, rajta három cím nélküli fel- és levezetés mentes hangfelvétel-töredékkel, mindössze alig több, mint tizenöt percben. A kislemezen, nevezzük így, Belorukov mellett három lengyel, egészen pontosan lublini zenész, Patryk Lichota szaxofonos, Kim Nasung guzhenges és a Harpakahylo művésznéven szereplő Konrad Chyl dobos játszik. A négyes 2012 januárjában rögzítette a felvételeket – hogy közönség előtt vagy stúdióban, az nem derül ki a korong borítójáról.

A lublini hangszeresek fiatal koruk ellenére ismert figurái a mai lengyel experimentális-újzenei színtérnek: Patryk Lichota bőven több, mint szimpla szaxofonos; sokkal inkább mint komponista, improvizációs zenész és hangmérnök ismert; a fúvósok mellett preparált citerán, basszusgitáron, thereminen, laptopon, olykor pedig egy 15 méteres kifeszített húron kísérletezik. Tagja a Mnoda nevű jazz punk bandának és a radikális szabadimprovizációs zenét játszó Kurort triónak, emellett számtalan rádiójátékhoz és színdarabhoz szerzett zenét, melyek közül talán a Strange Lóóp című feedback hurkokra épülő audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb. Kim Nasung bár ezen a lemezen kizárólag kínai citerán játszik, laptopzenészként – és a Mind Twisting Records kurátoraként – inkább környezeti felvételekből, illetve ipari és digitális zajokból építi önálló munkáit. És végezetül: a tavaly elhunyt Konrad Chyl dobosként vagy szerzőként legalább másfél tucat formációban közreműködött, az ütősök mellett lemezjátszókkal, bemikrofonozott tárgyakkal és elektronikával kísérletezett. Saját fellépései a koncertek és a hanginstallációk furcsa elegyei voltak; játszott többek között szegedi Improv Eseteken fellépő hangszeresekkel, köztük Pierre Borel francia szaxofonossal és Joel Grip svéd nagybőgőssel. Halála mérhetetlen veszteség. Nem túlzás azt állítani, hogy nagy karrier előtt állt, máig döbbenetes, hogy feladta.

A lemezen hallható zene már a rövidsége miatt is kemény dió. Nyitásként a hangszeresek apró, kopogós, véletlenszerűen, de gyors egymásutániságban felbukkanó hangokat hoznak ellentétbe mély és puha hangszínű búgásokkal, illetve az egyik szaxofon szisszenéseivel. Hogy melyik zörej kitől származik, arra csak következtetni lehet, a hangok összeválogatása és rétegezése viszont rendkívül mesteri. Szinte időnk sincs kényelmesen belehelyezkedni a zajok kényeztető sodrásába, egy éles vágással már vége is az első tételnek, és következik a második. Ezúttal egy halk dörzsölésekből és suhogásokból kibontakozó, szinte észrevétlenül fejlődő, fondorlatosan felépített darabbal van dolgunk, illetve csak annak az elejével, ugyanis mire eljut a tudatunkig, hogy milyen ötletesen összerakott produkciót hallunk, már vége is az egésznek, és következik a harmadik. A legtömörebb, alig háromperces tétel ismét zajosan és eseménydúsan indul, de olyan csendes térbe nyugszik, ahol végül már csak halk kaparások, karcolások apró neszei számíthatnak a hallgató figyelmére.

Bármilyen kiválóak is az Afteren hallható kompozíciókezdemények, csupán egy samplerként, egy mintaként, kedvcsinálóként tudom értelmezni a kislemezt. Vagy esetleg a nagy improv svindlivel állunk szemben? Egy jóízű blöffel? Jó lenne tudni, mi volt a célja a zenészeknek ezzel a kiadvánnyal, és legfőképp azt, hogy milyen zenét játszanának manapság, ha együtt maradtak volna. Az elektroakusztikus improvizációs zenék leglelkesítőbb ígérete volt – és van még mindig – az After tételeiben, jó lenne hallani a folytatást.

Sajnos így, ebben a formában már biztosan nem fogjuk.

1. [6:11] 2. [6:28] 3. [2:55]

belorukov.blogspot.com
nuenirecs.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X