„Hogyan lepjük meg ömagunkat, hogyan lepjük meg egymást? Hogyan lehet elérni, hogy egy improvizáló zenekar hirtelen váratlan fordulatot vegyen a játékában – kézjelek nélkül?” – teszi fel a kérdéseket a szeptember 21. és 23. között rendezendő, háromnapos improvizációs mesterkurzus sajtóanyaga. Az idei Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál és a Jazzaj közös szervezésében létrejövő workshop talán válaszokkal is szolgál, melynek tanárai a francia-olasz-német Die Hochstapler hangszeresei: Louis Laurain trombitás, Pierre Borel szaxofonos, Antonio Borghini nagybőgős és Hannes Lingens dobos.

A háromalkalmas workshopon a Die Hochstapler zenekar a saját zenei nyelvezetébe ad gyakorlati betekintést. A kvartett virtuóz zenészei igen lassú, de a világon egyedülálló módszerrel építik fel koncertjeiket. Intenzív próbaidőszakaik alatt mindent szigorúan kotta nélkül tanítanak be egymásnak, majd ezeket alapanyagként, egyfajta palettaként használva improvizálnak. A zenekar bármelyik tagja átveheti az irányítást, a zene folyamatát azonban például a soundpaintingtől eltérően nem vizuális, hanem zenei jelekkel vezénylik – egyfajta meta-réteget képezve a zenei kommunikációban.

A résztvevők közösen fognak komponálni, zenei játékokat játszanak, és kiválasztják azokat a zenei gesztusokat, amikhez valamilyen jelentést, üzenetet szeretnének rendelni a többi zenész számára. A jelentkezők készüljenek fel: egy ilyen struktúrában nagy eséllyel félreértik majd egymást és rendre megoldhatatlannak tűnő problémákba ütköznek. Hibázni fognak – sokat. Mégis, ezek a megkötések végül éppenhogy hozzáadnak majd a zene játékosságához és frissességéhez, a jelenidejű alkotás öröméhez.