bejegyzés megosztása:

Jeff Platz’s Skull Session – Rise Abov...

Jeff Platz’s Skull Session – Rise Above

Skycap | cap 010 | 2003

Eddig csupán New York-ot és Chicagót gondoltam az amerikai kreatív dzsessz fővárosainak, ám e lemez tanúsága szerint Bostonban is zajlik az élet. A clevelandi származású Jeff Platz a hetvenes évek végén helyi punk-rock és hardcore garázsbandákban kezdte zenei pályáját, majd az évek során figyelme egyre inkább a free jazz korai klasszikusai és a radikálisan improvizált zenék hőskora felé irányult. Első komolyabb sikereit az általa alapított bostoni Lars Vegas gitárosaként érte el, ahonnan – néhány Egyesült Államok-beli és európai turnén keresztül – már csak néhány lépés volt egy személyesebb, szerzői formáció létrehozása. A 2002 végén életre hívott Skull Session kvartett mintha csak a hard bop érának állítana emléket: egyszerű struktúrák, már-már romantikusnak mondható melódiák, valamint – érezhetően és hallhatóan – a zenészek kollektív extázisa. Platz zenéje nem kertel, nem hezitál, egyből a zsigereket célozza meg, lényegretörő, udvariatlan, durva. Zseniális.

A 63 perces album egy harsány és kaotikus kitöréssel indít (Roshamatod), jól szemléltetve Platz punk-attitűdjét, majd pedig sorra jönnek a direkt és bárdolatlan free jazz-témák, illetve az olyan – számomra magasan kiemelkedő – szerzemények, mint például a Masadát idéző, végtelen lüktetésű Downward Chop, vagy a lemezt lezáró, bumfordi tangó-szerű Rind. Az albumon felvonultatott hét tétel mindegyike – alulról vagy felülről – súrolja a tízperces játékidőt, ami tökéletesen elég arra, hogy egy-egy téma kellően körül legyen járva, és minden hangszeres megkapja a saját tiszteletkörét. A zenészek közül az akusztikus basszusgitáron játszó Joe Morris neve, illetve a kiváló fúvós szekció (Timo Shanko – tenor szaxofon, Scott Getchell – trombita) érdemel külön említést. Platz a lemezen elsősorban zenekarvezetőként és szerzőként, mintsem játékosként van jelen; szinte minden tételben hosszú-hosszú percekre eltűnik a színről, és ha jelen van, akkor is inkább a fúvósok kapnak vezető szerepet. Luther Gray ízes dobolása mindvégig meghatározza a lemez tónusát, alapként többnyire sűrű és összetett ritmusszőnyegeket terít, ám impresszív ütései beszúrásával a csendesebb és visszafogottabb kiállásoknál is kiválóan helyt áll. A Rise Above albumot érzéseim szerint nem érdemes és talán nem is szükséges különösebben kielemezni, hiszen hallgatása közben is csak ennyi járt folyton a fejemben: kiváló zenészek játszanak kiváló szerzeményeket.

Sajnos hajlamos vagyok figyelmetlenül elsiklani a kevésbé ismert szerzők vagy előadók lemezei fölött, és ezúttal is csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerkedtem meg Jeff Platz eddigi, ám felettébb imponáló és reményteljes munkásságával.

Szumma: a Rise Above jelenleg az utóbbi hetek legsűrűbben hallgatott dzsesszlemezei között foglal helyet. Kell ennél több?

1. Roshamatod [5:49] 2. Ochre Moon [8:26] 3. Genius Syndrome [7:06] 4. Downward Chop [11:42] 5. You In Mind [10:03] 6. Open [8:09] 7. Rind [10:55]

jeff-platz.com
skycap.de


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X