bejegyzés megosztása:

John Dikeman | George Hadow | Dirk Serries | Marti...

John Dikeman | George Hadow | Dirk Serries | Martina Verhoeven | Luís Vicente – Ideal Principle

Raw Tonk | RT035 | 2018

Semmi sem az, aminek látszik – ennek a kvintettnek az esetében pedig pláne nem az. Az öt fajsúlyos hangszeres nevét egymás mellett olvasva egy kollektív erődemonstrációt, de legalábbis egy forráspont közeli, nagyon-nagyon hangos és nagyon-nagyon agresszív szabadzenét várnánk, ehelyett az Ideal Principle-től a vihar előtti csend hangjait kapjuk. Szándékosan visszafojtott, nagyon fegyelmezett, mégis mindvégig feszültséggel teli, a katartikus nagy bumm előtti összjátékot kapunk. Trombita, szaxofon, gitár, nagybőgő és dobok – vagyis minden adott ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol; Vicente, Dikeman, Serries, Verhoeven és Hadow mégis csak az atmoszférateremtésben érdekelt, a pokol elszabadítását ezúttal máskorra hagyják. Rafinált zene, ahol tényleg semmi sem úgy alakul, ahogyan arra számítanánk.

Az öt zenész 2016 februárjában játszott először együtt az anderlechti Sunny Side Inc. Studióban, hogy rögtön utána az amszterdami Zaal 100 klubban a nyilvánosság előtt is bemutatkozzanak. A koncert felvételét röviddel a fellépés után meg is jelentette a portugál Nachtstück Records, a mostani Ideal Principle pedig annak a bizonyos első belga stúdiótalálkozásnak a dokumentuma. John Dikeman amerikai szaxofonos és George Hadow brit dobos mindketten Amszterdamban élnek, számtalan ad-hoc formációban játszottak már együtt; Dirk Serries belga gitáros és párja, a zongorán és nagybőgőn egyaránt játszó Martina Verhoeven ezer szállal kötődnek Colin Webster formációi, és az általa vezetett Raw Tonk lemezkiadóhóz; Luís Vicente portugál trombitás pedig mára Európa egyik legaktívabb játékosává nőtte ki magát, aki a Twenty One 4tet free jazz négyesben éppen Dikeman oldalán fúj. Hosszasan lehetne listázni, hogy az öt zenész útjai eddig mikor és miként keresztezték egymást, a hangszeresek bármilyen irányból is jöttek, mára az bizonyosan összeköti őket, hogy az európai radikális free jazz legújabb hullámához tartoznak.

Az Ideal Principle a londoni Raw Tonk kiadó megszokott csomagolásában érkezik: a kartonpapír borító külsejét bármiféle infó helyett Colin Webster jellegzetes grafikája uralja, a lemezen szereplő hangszeresekről, számcímekről, produkciós adatokról csak a bal belső panel alatt elhelyezett információs kártya ad ismertetést. Webster linómetszete ezúttal is telitalálat: a becsapódás előtti, maga után csóvát húzó lángoló golyóbis tökéletes megfelelője a lemezen hallható zenének.

John Dikeman a 11. Tsuki Jazzfesten a dániai Aarhusban 2016-ban. Fotó: Hreinn Gudlaugsson

Az öt hangszeres között van valamiféle kémia, ám nem az evidens fajtából. Hallhatóan Dikeman és Vicente megállíthatatlanul vinné előre a hangok folyamát, Serries és Verhoeven viszont nyugodt erőként fojtja le, lassítja vissza a dinamikát. Ha a fúvós szekción múlna, rögvest a csúcson találná magát a kvintett, azonban itt lép be az Ideal Principle már említett legjellemzőbb vonása: itt semmi sem úgy alakul, ahogyan arra számítanánk. Az ereszd meg-et gyorsan egy húzd meg követi, és ez a folytonos hullámzás adja az improvizáció feszültséggel teli visszafojtottságát. Hogy ez mennyire tudatos vagy akaratlagos, abban nem vagyok egészen biztos, hiszen ne feledjük: ez az album az öt zenész legelső találkozásának a felvétele.

A korong öt tétele mind-mind más karakterrel rendelkezik: az Urgent egy hosszúra nyújtott, lassan épülő, óvatos puhatolózás; az Infinite szintén egy megfontolt, de rövidebb prológus-féle; a Motion egy dinamikusabb összjáték, ahol már jobban felfedi magát a hagszeresek közti reláció; a Principle kezdeti siratójából megint csak egy izgalmasan töredezett szerkezet alakul ki; a Substance pedig egy elragadóan minimalista lencsengés. A lemez címét és a számcímeket olvasva, nem bírtam ki, hogy ne állítsak össze lehetséges, két részből álló kombinációkat a felvezetésekkel és folytatásokkal. Így született meg az Ideal Motion, az Ideal Principle és az Ideal Substance; valamint az Infinite Motion, az Infinite Principle és az Infinite Substance. Valószínűleg a zenészeknek eszük ágában sem volt efféle játékot nyújtani a hallgatóknak, azonban a párosítások kiválóan működnek, a tételek mindig más és más dramaturgiai ívet írnak le.

Egészen tisztességes munka, ami egy-egy fellelkesültebb pillanatban akár még egyedinek is nevezhető. Egy következő nagylemezen viszont azt is szívesen meghallgatnám, hogy amit most körültekintően visszafogtak, azt hogyan engednék szabadjára.

1. Ideal [15:50] 2. Infinite [2:41] 3. Motion [15:59] 4. Principle [8:01] 5. Substance [5:50]

martinaverhoeven.com
luis-vicente.wixsite.com
rawtonkrecords.bandcamp.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X