bejegyzés megosztása:

Klaus Filip: 36 Days Of Earthqauke In Japan | 2011...

Klaus Filip: 36 Days Of Earthqauke In Japan | 2011. július 23., Kleylehof

Az idei Konfrontationen fesztiválon számos izgalmas koncertet láttunk-hallottunk, a legfelkavaróbb – és így a legmaradandóbb – élmény mégis Klaus Filip audiovizuális installációjához köthető. A 36 Days Of Earthqauke In Japan című, négy csatornára kevert kompozíciót a természet írta, a zenei extremitások kutatásával foglalkozó bécsi szoftverfejlesztő és laptopzenész csupán hallhatóvá tett néhány tavasszal mért szeizmológiai adatsort. Megszeppent arcok, bedugott fülek – Filip mindössze 12 perces munkája láthatóan mellbevágó hatással volt közönségére.

A fesztivál szombati napjának délutánján bemutatott audiovizuális előadás a tavaszi japán földmozgás március 10-től április 16-ig tartó, legintenzívebb időszakának nyers adataiból készült. Az installáció anyaga négy szeizmológiai állomás adatsorának hallhatóvá tételéből született: az adatokat Klaus Filip hangfájlokká konvertálta, majd azokat közel négyezerszeres sebességre gyorsította, hogy a hanghullámok az emberi fül számára egyáltalán érzékelhetőek legyenek. A tempó megváltoztatásának köszönhetően így egy óra egy másodperc lett, egészen pontosan egy nap történései nem több mint 20 másodpercben hallhatóak. A március 11-i, 9.0-ás magnitúdójú pusztító rengés előtti előrengések és az azt követő utórengések felerősített hangjai összesen tizenkét percig tartanak.

Filip a négy földrengéskutató állomás adatait egy-egy sztereó képpé alakította – ezek négy hangszórón keresztül szólaltak meg, amelyeket a négyszögletű tér négy sarkában helyeztek el. Ha nem tévedek, egy-egy hangfalból egyetlen állomás adatai szóltak, így aki ismerte Japán szigetvilágának földrajzi elhelyezkedését, az ezt figyelembe véve foglalhatott helyet a négy hangszóró között. (Az érdekesség kedvéért álljanak itt a szeizmológiai mérőállomások pontos koordinátái: MAJO: 36.5456696 K 138.2040558 É Honshu/Nagano; ERM: 42.0149994 K 143.1571960 É Hokkaido; JHJ2: 33.1152992 K 139.8137970 É Kojima; és JOW: 26.8360004 K 128.2725067 É Okinawa.) A mért adatokat tartalmazó fájlokat Filip a washingtoni székhelyű IRIS (Incorporated Research Institutions For Seismology) kutatóintézettől szerezte meg.

A nyers adatokat a zenei extremitások kutatásával foglalkozó bécsi szoftverfejlesztő és laptopzenész hangfájlokká konvertálta, majd azokat közel négyezerszeres sebességre gyorsította, hogy a hanghullámok az emberi fül számára is érzékelhetőek legyenek.

A 36 Days Of Earthqauke In Japan lejátszására Klaus Filip tökéletes teret talált: képzeljünk el egy viszonylag nagy üzemcsarnok-szerű építményt a semmi közepén. A valaha gabonatárolóként vagy talán szerelőműhelyként használt, mára kissé lepusztult épület belső terében székek, a terem négy sarkában hangszórók. Az egyik falra projektor vetít, a képen egy időszámláló pereg március 10-től április 16-ig, ez alatt a kisebb-nagyobb rengések pontos amplitúdóját látjuk. A terem természetesen be van sötétítve, kint szemerkél az eső. A „nagy durranáson” rögtön az elején túl vagyunk: 2011/3/11, 5h 43m, mag>=5: 9.4 – a rettentő, éktelenül hangos robaj szinte csontig hatol, már-már érezzük, hogy a rengés energiája nem kevesebb mint 600 milliószorosa volt a Hirosimára ledobott atombombáénak. A leghangosabb dörrenés mindössze a másodperc tört részéig tart, a valóságban azonban több mint öt percen keresztül érezhetően remegett a föld. Nincs találóbb jelző: sokkoló. A maradék tizenegy és fél percben az utórezgéseket halljuk – négy különböző irányból, úgy, hogy – a mérőállomások és a rengés hipocentrumának távolságától függően – minden hangfalból más és más szól.

A világ legkülönbözőbb galériáiban és az interneten bemutatott képzőművészeti munkák mellett kétségtelen, hogy számos interdiszciplináris mű született Japán modern kori történelmének legerősebb földrengése nyomán, ám ilyen egzakt adatokból építkező, ennyire szikár, mindenféle hozzárendelt „hókuszpókuszt” nélkülöző alkotás aligha. Micah Frank Tectonic nevű hangszobra – ami szintén szeizmikus adatokat alakít hanggá valós időben – a nagy japán rengés előtt készült, Susy Bielak és Gaelen Sayres munkái pedig egészen máshogyan viszonyulnak a hangokhoz. Takafumi Ide neve jutott még eszembe, de utánanéztem: ő egyelőre nem készített még olyan installációt, amit a márciusi természeti katasztrófa inspirált volna.

A 36 Days Of Earthqauke In Japan kép- és hanganyagát Klaus Filip a YouTube-ra is feltöltötte, ez dokumentumként talán érdekes lehet, de ne várjunk tőle izgalmakat, mert letaglózó hatása kizárólag kellő nagyságú térben, decens hangrendszeren megszólaltatva, és négy jól elhelyezett hangsugárzóval van.


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X