bejegyzés megosztása:

Laurent Rochelle – Conversations á Voix Bass...

Laurent Rochelle – Conversations á Voix Basse

Linoleum | LIN 001 | 2003

Nem kellett különösebben megküzdenem ezzel a promóciós koronggal: amellett, hogy könnyen adta magát, már az első pillanatban érezhető volt, hogy mennyire szerethető Laurent Rochelle privát zenei világa. A dél-francia zenész első önálló albumán hallható darabokban teljes kiszámíthatatlansággal – és egészen lelkesítően – keverednek füstös dzsesszklubok, fényes hangversenytermek, és cirkuszi sátrak hangjai, hangulatai. A kiváló multi-instrumentalista bemutatkozó lemeze olyan, mint egy vidámparki vagy egy állatkerti séta: szórakoztató, könnyed program, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyó élmény.

A nyúlfarknyi biográfia szerint Rochelle tizenkét évesen fogott a kezében először alt szaxofont, azután szép sorjában következett a szoprán szaxofon, a basszusklarinét, majd a zongora – ezek mind a mai napig a zenész legkedvesebb hangszereinek számítanak. Rochelle Thierry Maucci hatására került kapcsolatba a dzsesszel és a rögtönzött zenékkel, nem sokkal később pedig már egy Jazz Wank nevű együttesben zenélt, majd egy klarinét triót alapított Isabelle Cirla és Matthias Meier társaságában. A dzsessz és a világzene mellett a romantikus- és kortárs zeneszerzők munkái hatottak még nagy mértékben Rochelle-re, akinek kompozícióiban Erik Satie vagy Michael Nyman filigrán világa éppen úgy visszaköszön, mint a komolyzene és a dzsessz nem létező határvonalán egyensúlyozó René Aubry vagy Louis Sclavis munkássága. Laurent Rochelle jelenleg két zenekarral dolgozik: a worldjazz alapú Monkomarokkal (albumok: Le Reve De Monk – 1998; Din Din Dan – 1999; Au Plafond – 2002; Végétale – 2005), illetve a melodikus kamaradzsesszt játszó Lilliput Orkestrával (albumok: Les Petits Malentendus – 2001; La Méduse – 2003). A muzsikus újabban színházi produkciókhoz is szállít zenét, illetve a francia Claudia Flammin és a Vajdaságból származó Döbrei Dénes táncos-koreográfusok társaságában ad szólókoncerteket. Rochelle saját munkáinak dokumentálására hozta létre a szinte láthatatlanul működő Linoleum kiadót, aminek az első megjelenése volt a Conversations á Voix Basse.

A lemez – amellett, hogy kezdetétől a befejezéséig hihetetlenül erős egységgel bír – rendületlen egymásutániságban sorakoztatja a zongorás keringőket, a szaxofonos blues-okat, a temetési siratókat, kesergőket. Hogy ez a szélsőséges érzelmekkel való túlfűtöttség a szerző egyéniségéből fakad vagy egyszerűen csak ügyes hatásvadászatról van szó, az most teljességgel mellékes, hiszen kétségtelenül kiválóan passzolnak ezek a végletekig vitt érzelmi kitörések Rochelle kompozíciós technikájához. A Conversations á Voix Basse melodikus, már-már dúdolható tételei magukkal ragadó, jól komponált dallamokat és helyenként apró zajokat-zörejeket ütköztetnek. A hangszerek mellett némi elektronika is bevetésre került, aminek köszönhetően villanás-szerű nüanszok (bippek, sercegések, karistolások) ellenpontozzák a dagályosságot, a nagyívű dallamokat. A Diagonales repetitív zongorás masírozásától, a Sur Le Fil zsongásán és madárcsicsergésein keresztül, a Cold Water Buffalos basszusklarinétok, melodikák hangjait és artikulálatlan nyögdécseléseket bevető önfeledt parádézásáig egytől-egyig zseniális darabok sorakoznak a Conversations á Voix Basse albumon. A legkevésbé sem hanyagolandó el a tény: az összes hangsávot – a hátsó borítón listázott tíz különböző hangszer segítségével – Rochelle egymaga játszotta fel, mindössze az első, Pink City című felvételen közreműködik Loic Schild, a Monkomarok ütőhangszerese.

A Conversations á Voix Basse hallgatása közben megannyi kellemes érzés mellett a holland groteszk dzsessz zseniális képviselőinek, így például az ICP Orchestra tagjainak ilyen-olyan formációi jutottak eszembe: játékosság, ötletesség és hihetetlen mennyiségű humor. Csak ismételni tudom magam: Rochelle első szólólemeze könnyed hallgatnivaló, mégis nyomot hagyó élmény.

1. Pink City [4:53] 2. Diagonales [5:09] 3. Les Petits Pas Perdus [1:49] 4. Sur Le Fil [5:43] 5. Samplitudes [4:07] 6. Le Cheval Rouge [1:26] 7. Cold Water Buffalos [5:14] 8. Chanson Pour L’hiver Qui Vient [5:23] 9. C’etait Janvier [5:04] 10. Que Ma Joie Se Meure [2:27]

myspace.com/laurentrochelle
linoleum-records.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X