bejegyzés megosztása:

Lilliput Orkestra – La Méduse

Lilliput Orkestra – La Méduse

Linoleum | LIN 002 | 2003

A Lilliput Orkestra azt a tökélyre edzett, mind zeneileg, mind hangulatilag szertelenül csapongó kamaradzsesszt játssza, amit Laurent Rochelle bemutatkozó szólóalbuma kapcsán már lelkesen méltattunk. A dél-francia kollektíva már az első, 2001-es Les Petits Malentendus című lemezén is brutális mód feszegette önnön zenei mozgásterét, a La Méduse album ha lehet, még bámulatosabb fölényességgel és pimaszsággal szlalomozik az egymástól egészen távol eső zsánerek között, így például az avíttas karneváli muzsikák, az európai dzsesszhagyományok eredményei, és nem utolsósorban a legmaibb improvizációs zenék között.

A törpék nagyzenekara négy zenészóriást tömörít: a multi-instrumentalista bandagazda Laurent Rochelle ezúttal csak szoprán szaxofonon, basszusklarinéton és melodikán; Piero Pepin trombitán, tubán és elektronikán játszik; Olivier Brousse nagybőgőn és basszusgitáron; Pascal Portejoie pedig dobokon és egzotikus ütősökön közreműködik. (A rend kedvéért: a szerzemények egyik felét Rochelle, a másikat Pepin jegyzi; és a C’était Janvier című darab igaz, hogy jóval puritánabb hangszerelésben, de már Rochelle debütáló korongján is helyet kapott.)

Talán említeni sem szükséges, hogy a felvételek a legkevésbé sem rendelkeznek klasszikus felépítéssel, így nem csoda, hogy a meglehetősen gyilkos (vagy esetenként tétova) tempójú tételek elmaradhatatlan dramaturgiai kellékei a merész ütem-, dallam- és hangulatváltások. A La Méduse album szárnyaló felvételei – szám szerint tíz – hallhatóan gondosan komponáltak, ám pillanat sugallta megoldások nyomára, hirtelen indulatokra sem különösebben nehéz bukkanni. Az 50 perces lemez egészét a harsányság-szofisztikáltság kettőse uralja, ami egy cseppet sem hat művinek, sokkal inkább természetes alapállása a zenekarnak.

A dalok sorát nyitó Réveil, Le Sommeil á L’envers-ben rögtön mintha egy megkergült punk brigád csörömpölne: a parádés cirkuszi döcögés perceken belül csap át monoton agresszióba, amit csak a következő darab, a Brave Marin csengő-bongó kolompok és csengettyűk hangjait bőségesen felhasználó másnapos szédelgése enyhít, ami idővel ismét egy meg-megakadó kedélyes keringőbe fordul. Az Olivier Messiaen-nek ajánlott Castrum egy meditatív, de furmányos improvizatív darabnak indul, aminek a komolyságát egy meghökkentően oda nem illő, kettő-négyes izmos rock dobolás rombolja le. A rövidke La Méduse á Benat emberi óbégatást és mindössze egy melodikát használ, rövidsége miatt nyilván csak valamiféle átkötésként funkcionál, de talán ez az egyetlen darab, amit nyugodt lélekkel lehagyhattak volna szerzői a korongról. A Fünf ismét egy megfontoltan építkező, komolyabb szerzemény, ami újra mind a négy hangszerest a legkreatívabb formájában mutatja. Ezt követi a J’aime Bien című néhány másodperces bizarr hangmontázs, ami furcsa megfoghatatlanságával kísérleti zenészek hadát szégyenítené meg egyetlen szempillantás alatt. Ezt – a cím nélküli bónusz felvétellel együtt – még négy másik szerzemény követi és bizony minden felvételről lehetne egy-két elismerő szép szavunk, de legyen elég annyi: ez a bármiféle „felettébb izgalmas koncepciót” szándékosan negligáló produkció egy olyan igazi örömzene, egy olyan magáról megfeledkezni tudó bájos kalandozás, amilyennel mindig öröm találkozni.

Egy roppant szimpatikus kvartett roppant szimpatikus lemeze tehát a La Méduse, aminek könnyű szívvel való ajánlása talán a legkevesebb, amit tehetünk. Ezen a bárhol, bármikor, bárkinek lejátszható korongon nem hallható más, mint egy jó értelemben vett ízes gátlástalankodás. Frenetikus! Bárcsak több ilyen önfeledt lemez látna napvilágot – le a kalappal, tényleg!

1. Réveil, Le Sommeil á L’envers [4:19] 2. Brave Marin [6:12] 3. Castrum (pour Olivier Messiaen) [5:19] 4. La Méduse á Benat [2:58] 5. Fünf [7:16] 6. J’aime Bien [0:17] 7. Patamou Chto [5:12] 8. C’était Janvier [8:22] 9. La Méduse [6:30] 10. Bonus Track! [2:26]

lilliput-orkestra.com
linoleum-records.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X