bejegyzés megosztása:

Marc Ribot – Scelsi Morning

Marc Ribot – Scelsi Morning

Tzadik | TZ 7089 | 2003

Marc Ribot gitáros első lemeze a Tzadik modern komponistákat bemutató sorozatában két kortárs baletthez írt hanganyagot tartalmaz. Alkalmazott zenéről van tehát szó, amely ez esetben – érzéseim szerint – önállóan is magabiztosan megállja a helyét; így a Scelsi Morning anyaga élvezettel hallgatható Wim Vanderkeybus Inasmuch As Life Is Borrowed és Yoshiko Chuma Reverse Psychology című táncdarabjainak előzetes ismerete nélkül is.

A szándékosan primitív törzsi ütősök, a disszonáns, ugyanakkor mégis szépséges, és tipikusan Ribot-ra jellemző kásás gitárzajok, a többnyire vónosokat és fúvósokat alkalmazó hangszerelés, valamint a lemezen közreműködő nagyszerű zenésztársak – többek között Anthony Coleman, Ted Reichman, Ned Rothenberg, Chris Wood és Roberto Rodriguez – teszik igazán szerethetővé ezt az olasz minimalista zeneszerző, Giancento Scelsi előtt tisztelgő alkotást.

Ami azt illeti, bár Marc Ribot a mai New York-i zenei avantgárd egyik legmeghatározóbb gitárosa és komponistája, nevét sajnálatos módon mégis csak igen ritkán szokták saját szerzői albumai kapcsán emlegetni. Többnyire sideman-ként, vagyis alkalmazott gitárosként kerül szóba a neve. Bár a nyolcvanas évek közepétől már ott játszik a Jazz Passengers, Tom Waits, Elvis Costello vagy Marianne Faithful legfontosabb albumain, első szerzői zenekarával, illetve annak bemutatkozó lemezével csak 1990-ben áll elő (The Rootless Cosmopolitans); majd pedig következnek a legkülönbözőbb és legellentmondásosabb, ám szinte minden esetben izgalmas kollaborációk és újabb szerzői együttesek. A Gyökértelen Kozmopoliták után Ribot létrehozta a Shrek nevű zajos, már-már sokkolóan idegőrlő és fültépő dzsesszrock csapatát (lemezek: Sherk és Yo! I Killed Your God); majd pedig talán ennek ellenpontozásaként a Los Cubanos Postizos elnevezésű könnyed, latin tánczenét játszó bandáját (lemezek: Marc Ribot y Los Cubanos Postizos és Muy Divertido!). Mindezek mellett igen eklektikus filmzenelemezek (Shoe String Symphonettes és Soundtracks II), és többnyire feldolgozásokat tartalmazó szólólemezek látnak napvilágot (Solo Guitar Works Of Frantz Casseus, Don’t Blame Me, Saints); és persze kísérleti jellegű együttzenéléseket dokumentáló hanganyagok – többek között – Eugene Chadbourne-nel, Tim Sparks-szal vagy éppen John Zornnal (pl. The Book Of Heads; Bar Kokhba Ensemble; Masada Guitars; Film Works lemezek stb.).

A fent említett munkák közül talán leginkább a Shrek metsző dzsesszrockjához hasonlít a Scelsi Morning egyszerre rendezett és kaotikus zenéje: látszólag nyers és kidolgozatlan zenei ötletek és témák sorakoznak egymás mellett, de mint az már a szólólemezekről is kiderült, ez az ösztönösség jellemzi a legjobban Marc Ribot szerzői és előadói világát. Eksztatikus, direkt, esetenként egészen humoros.

Mi tagadás, a Scelsi Morning néhol igen-igen fülsértő, viszont az első hangtól az utolsóig egy lélekbe markoló alkotás.

1. Bataille [4:56] 2. Scelsi Morning [6:25] 3. And Then She Fell… [1:26] 4. Earth [4:01] 5. Pennies From Hell [4:59] 6. Geese [12:14] 7. Our Daily Bread [3:27] 8. Identity I-Shmentity [6:47] 9. The Youth Brigade Triumphs Again (And Again) [5:14] 10. Kabukitsch [3:23]

marcribot.com
tzadik.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X