Mi a művészileg termékenyítőbb szituáció az együtt játszó improvizációs zenészek számára: a megszokásoktól mentes, legelső találkozás okozta sokk; vagy a hosszútávú közös munka, ami időt enged a mind komplexebb zenei kölcsönhatások fejlődésének? A kérdés talán megválaszolhatatlan, Trevor Brentet, a hétfő esti Wooley-Wright-Lytton-Prévost közös koncert kezdeményezőjét viszont élénken foglalkoztathatta a kérdés. A dalstoni Cafe Otoban fellépő kvartett hangszeresei mély, többrétegű szakmai kapcsolatban állnak egymással, így négyen viszont még soha nem játszottak egy színpadon. A legelső találkozás produktivitása tehát garantált volt. Nate Wooley amerikai trombitást és Paul Lytton brit ütőhangszerest, illetve Seymour Wright szaxofonost és Eddie Prévost ütőhangszerest relatíve hosszú, jól megalapozott munkakapcsolat köti egymáshoz; a Wooley-Wright páros pedig egy nemrég kezdődött, ám egészen gyümölcsözőnek tűnő kollaboráció résztvevői. És itt jön az a pont, hogy tegnap este történelmi pillanatnak lehettünk tanúi: Lytton és Prévost utoljára ’72-ben játszott együtt, és most, 42 évvel később ismét. És hogy milyen volt valójában négyük közös játéka? Nos, talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: leírhatatlan.

Nate Wooley, Paul Lytton

Eddie Prévost, Seymour Wright

Paul Lytton

Eddie Prévost

Paul Lytton, Eddie Prévost

Nate Wooley, Paul Lytton

Paul Lytton

Eddie Prévost, Nate Wooley

Seymour Wright, Paul Lytton

Eddie Prévost

Paul Lytton

Eddie Prévost, Nate Wooley

Seymour Wright, Paul Lytton

Eddie Prévost, Nate Wooley

Paul Lytton