bejegyzés megosztása:

Olie Brice | Tobias Delius | Mark Sanders – ...

Olie Brice | Tobias Delius | Mark Sanders – Somersaults

Two Rivers | 003 | 2015

Sombersault – azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az talán valami ilyesmi lehet: a szaltó egy olyan akrobatikus gyakorlat, amely során ugrás közben 360 fokkal átfordulunk egy képzeletbeli vízszintes tengely körül úgy, hogy lábunkkal a saját fejünk fölött lendülünk át a levegőben, hogy aztán ismét talpra érkezzünk. És hogy mi minden történhet egy-két szaltó megugrása alatt? Arra kiváló példa lehet ez a bő háromnegyed órás, hajmeresztő mutatványokkal zsúfolt dzsesszlemez.

Olie Brice nagybőgős és Mark Sanders dobos külön-külön a londoni free jazz-színtér örökmozgó alapemberei, együtt pedig olyan kiváló formációk ritmusszekcióját adják, mint a Mikołaj Trzaska lengyel szaxofonossal felálló Riverloom Trio, vagy éppen Ken Vandermark 2012 szeptemberében Angliában turnézó alkalmi hármasa. A Somersaults anyagát Tobias Delius tenorossal rögzítették, aki bármennyire is brit születésű, vagy bármennyire is közel tíz éve már Berlinben él, a legtöbben még mindig a holland groteszk dzsessz emblematikus zenekaraiban – ICP Orchestra, Available Jelly, Sean Bergin MOB-ja, Cor Fuhler Corkestrája, Tristan Honsinger és Frank Van Bommel különböző összetételű formációi stb. – való emlékezetes közreműködései miatt Amszterdamhoz kötik.

A Somersaults annak ellenére bivalyerős, hogy semmi olyat nem hoz, amit korábban más szaxofontrió-lemezen már ne hallhattunk volna. A hangszerek az alsó regiszterekből szólnak, a bőgő, a dob tamjai és a szaxofon rozsdás hangja mintha valahonnan a mélyből bugyborékolna, mindezt pedig időnként Delius komikus vokális kirohanásai, motyogásai kísérik. A három zenész okosan küszöböli ki a hagyományos vezető-kísérő szerepet, tapintatosan kerülgetik egymást, kapaszkodnak össze, szólók soha nincsenek, vagy ha úgy tetszik: mindhárman végigszólózzák az album játékidejét.

A korong három improvizációja egymáshoz képest aránytalan játékidővel rendelkezik, mintha csak kevésbé tudatos stúdió-nekifutások lennének. A tízperces, nyitó “Travel All Day On Trains And Bring A Lot Of Books” egy rövid bevezetés vagy kivonat abból, hogy mit is fogunk hallani, a “Bones Shake Like Sticks” egy idő előtt kifutó instant kompozíció, a “Like A Creature Let Loose In A Room” viszont egy igazán fordulatos, rövidebb epizódokra tagolt kalandozás, a maga közel 32 percével egyértelműen a lemez központi tétele. A címek Anne Carson kanadai költő, kritikus, esszéista és műfordító Glass And God című szövegéből származnak – és ha már itt tartunk, a borítón látható, szaltózó utcakölyköt ábrázoló festmény Olie testvérének, Jethro Brice-nak a munkája.

A szaltók ezúttal tízből kilenc pontok értek. Vastaps.

1. “Travel All Day On Trains And Bring A Lot Of Books” [10:17] 2. “Bones Shake Like Sticks” [6:48] 3. “Like A Creature Let Loose In A Room” [31:35]

oliebrice.wordpress.com
marksanders.me.uk
tworiversrecords.org


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X