bejegyzés megosztása:

Peter Brötzmann | Paal Nilssen-Love – Woodcu...

Peter Brötzmann | Paal Nilssen-Love – Woodcuts

Smalltown Superjazzz | stsj 170 | 2010

Az európai free jazz wuppertali veteránja és a jazz punk stavangeri fenegyereke ott folytatja, ahol két évvel ezelőtti, SweetSweat című első közös lemezén abbahagyta. Persze szó sincs arról, hogy Brötzmann és Nilssen-Love még mindig csak kóstolgatná egymást: a dobos 2004 óta játszik Brötzmann chicagói tentetjében, két triót működtetnek évek óta – egyet Mats Gustafsson szaxofonossal, egyet Michiyo Yagi kotojátékossal -, újabban pedig a Hairy Bones kvartettben és a Roma nevű trióban osztogatják a maflásokat.

Nem tudom, mennyire volt Paal Nilssen-Love-nak nehéz dolga, de Peter Brötzmann dobosokkal való együttműködésének jelentős történelme van. A léc tehát meglehetősen magas. Duóban a hetvenes évek második felétől számtalan fellépése – és legkevesebb hat közös nagylemeze – volt a holland Han Bennink-gel, majd olyan amerikai ütősökkel dolgozott, mint Andrew Cyrille, Hamid Drake, Nasheet Waits és Michael Zerang. A nádfúvós- és az ütőhangszerek párosítása egyébként szerfelett kézenfekvőnek tűnik – praktikus, mégis dinamikusan megszólaló összeállítás. Brötzmann és Nilssen-Love között életkorban közel két emberöltő van (a szaxofonos 1941 elején, a dobos 1974 végén született), mégis közös nyelvet beszélnek.

A lemez hátránya egyben az előnye: a Woodcuts nem szolgál meglepetésekkel, azt kapjuk, amire befizettünk. Már Brötzmann nyitánya is védjegyszerű, tenor szaxofonjának velőtrázó sikolya olyan, mintha rozsdás, mégis borotvaéles szike metszene a húsba. Hetvenhez közeledvén ugyanolyan vehemenciával és kíméletlenséggel tülköl, mint a negyven évvel ezelőtt megjelent Machine Gun albumon. Ebben a gyilkos, kompromisszummentes játékban remek partnere Nilssen-Love, aki kőkemény, szikár dobolásával olyan tempót diktál a szaxofonosnak, mintha nem lenne vesztegetni való idejük. A 2008 őszén Oslóban rögzített lemez nyolc tételét űzött vadak tempójával játsszák végig, rettenetes elszántságukon érződik: ezek az emberek nem viccelnek.

Peter Brötzmann tenor és alt szaxofonját időnként klarinétokra cseréli, játéka ilyenkor mintha felpuhulna, nem tűnik olyan dühösnek, de ez persze csak a hangszer adottságainak köszönhető. Szaggatott, recsegő hangon elüvöltött félmondatos frázisai cseppet sem szelídültek az évek múlásával. Paal Nilssen-Love nem dobol, hanem játszik a dobokon: a közel húszperces Rode Hard And Put Up Wet című darabba beleépített végtelennek tűnő szólójával például messze elkerüli a hangszerbemutatók dobshow-inak irritáló magamutogatását, minden hangjának jól indokolt célja és helye van. Brötzmann nem véletlenül választotta partnerének, kettejük tökéletes zenei szimbiózisáról néhányszor John Coltrane és Rashied Ali „csillagközi” álompárosa jutott eszembe.

A SweetSweat albumhoz hasonlóan a Woodcuts is felkavaró, mégis – vagy éppen ezért – élvezetes munka.

1. Wood Cuts [12:47] 2. Glasgow Kiss [7:59] 3. Strong And Thin [5:50] 4. Rode Hard And Put Up Wet [18:36] 5. Ye Gods And Little Fishes [8:51] 6. Knucklin [3:58]

peterbroetzmann.com
paalnilssen-love.com
smalltownsuperjazz.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X