bejegyzés megosztása:

Ron Anderson’s Pak – Secret Curve

Ron Anderson’s Pak – Secret Curve

Tzadik | TZ 8079 | 2011

Ron Anderson és a Molecules nevét a kilencvenes évek közepén Magyarországon sokan a Trottel kiadónak köszönhetően ismerték meg. A csavaros dzsesszpunkot játszó zenekar korai felvételei itthon is elérhetőek voltak; a francia Amanita, a svájci P.B.B., az osztrák Trost és a Trottel kétkorongos közös válogatáslemezén pedig a Molecules mellett olyan újabb izgalmas előadókat fedezhettünk fel, mint a Splatter Trio, a Spaceheads, vagy a TV Pow. Később elveszítettem az érdeklődésemet a sorolt zenekarok iránt, most viszont – több mint tíz 13 évvel később – Anderson elpostázta legújabb lemezét. Állítja: ez élete mesterműve.

A multi-instrumentalista Ron Anderson szerzői zenekara, a Pak 2000 óta létezik, jelenleg a negyedik inkarnációjában működik: 2008 óta a gitárját basszusgitárra cserélő Anderson mellett Keith Abrams dobol, Tim Byrnes pedig fúvós- és billentyűs hangszereken játszik. Az együttes az évek során azt az agyafúrt dzsesszrockot fejlesztette tökélyre, amit a rockzene intenzitása, a dzsessz szabadságvágya és a komponált zenék komplexitása jellemez. E három fő csapás keresztezése az esetek nagy többségében káoszt szül, Ron Anderson azonban patikamérleggel adagolja az összetevőket, hogy a Pak tökéletesen működjön, és hogy aztán egy monstrum erejével taglózza le a hallgatóságát.

A Secret Curve az együttes harmadik nagylemeze a 2003-as 100% Human Hair és a 2005-ös Motel után. A most kiadott album felvételeinek nagy része 2008-ban már megjelent egy The Ashfield Sessions című limitált példányszámú cd-r korongon, amit a trió kizárólag a koncertjein árult. A szerzeményeket a mostani Tzadik-kiadványra újrarögzítették – méghozzá nem kisebb nevű vendégekkel, mint Anthony Coleman, Jérôme Noetinger, Eve Risser, Tom Swafford, vagy éppen Stefan Zeniuk. A névsor kétségtelenül illusztris, de nézzük a végeredményt.

Nem kérdés, a lemez felvételeit a ritmusszekció uralja: ilyen átkozottul gyors és feszes tempót diktáló dob-basszus duót már nagyon régen hallottam, Abrams és Anderson teljesítménye a Massacre vagy a Ruins legkifinomultabb pillanatait idézi (a második hasonlat nem véletlen: 1998 és 2006 között működött egy RonRuins nevű projekt, amelyben Anderson gitározott Sasaki Hisashi és Yoshida Tatsuya, a Ruins két tagja mellett), a játékosok mintha nem is kották hangjegyeit, hanem egy matematikai képletsort játszanának. Eszeveszettül darálnak, lassulnak, gyorsulnak, néha meg-megállnak – már az egyperces, nyitó Overture kezdetekor hallható: egy őrült hullámvasúton ülünk, és sejtelmünk sincs, hogy mikor következik az első hajtűkanyar. A Pak zenéjének ereje a kiszámíthatatlanságában rejlik. A Secret Curve közel 47 perce során rengeteg információt hallunk, ember legyen a talpán, aki azonnal „átlátja” a hallottakat. Tim Byrnes és a közreműködő vendégek sora sem ellenpontozza a zene sűrűségét, mind inkább telíti, díszíti azt – néhány helyen érzem: hiába a szenvedélyes játék, a kevesebb néhol sokkal, de sokkal több lett volna. A monumentális Caro-Kann, és az utólagos stúdiómanipulációban gazdag E4 Or D4? esetében érezhető leginkább: túl sok a virgázásból, túl sok a „csiribiri”.

Szó se róla, nyomasztó komplexitásával együtt remek lemez a Secret Curve. Érződik, hogy Ron Anderson nem fél túlbonyolítani saját zenei ötleteit, és amit elképzel, megkomponál, azt tökéletesre csiszolva meg is tudja valósítani. Ám jó lenne, ha befogadáskor a hallottakból gyököt tudnánk vonni.

Update: a Pak duóverziója november 17-én, csütörtökön a szegedi Jazz Kocsmában ad koncertet.

1. Overture [1:08] 2. Let Me Tell You Something [6:29] 3. Caffeine Static Rendezvous [3:24] 4. No Future [2:30] 5. Caro-Kann [9:40] 6. Secret Curve [6:12] 7. Mama’s Little Anarchist [1:05] 8. E4 Or D4? [3:00] 9. Trebuchet [4:58] 10. Blinding Light [2:33] 11. Kempelen’s Automaton [5:17]

ronanderson-molecules.com
tzadik.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

  1. Juhász László

    2014. április 8.

    Sounds promising. Thanks for this, Ron!

  2. Ron Anderson

    2014. április 3.

    Here is an update: New PAK CD – NYJNP Here is one track: http://youtu.be/hCgbCS-GY1E

  3. borisz

    2011. október 16.

    Fasza!
    Ott leszek! Végre egy kis izgalom!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X