bejegyzés megosztása:

Skogen – Ist gefallen in den Schnee

Skogen – Ist gefallen in den Schnee

Another Timbre | at47 | 2012

A Skogen a svéd Magnus Granberg kamarazenekara, a komponista-együttesvezető Granberg pedig nem más, mint annak a Sheriff nevű duónak az egyik fele, ami 2003 szeptemberében két koncertet is adott az Ultrahang Fesztiválon. A szaxofonos múltú, de az említett duóban már gitáron játszó Granberg most ugyanazt csinálja zongoristaként nagyban, mint amit anno a Sheriff-fel kicsiben: előadóként és szerzőként is visszafogott, mégis bensőséges atmoszférát teremt, erősen melankolikus kompozícióinak az erejét az egyszerűség, a szűkszavúság, az el nem játszott hangok adják.

Az Ist gefallen in den Schnee előadásához az eredetileg kvintettként működő zenekart Granberg két helyi és két Stockholmba látogató zenész bevonásával nonetté bővítette: Anna Lindal hegedűn, John Eriksson vibrafonon; a walesi Angharad Davies szintén hegedűn, a japán Toshimaru Nakamura pedig önmagába visszakötött keverőpulton játszik. A Skogent alapvetően Granberg mellett a csellista Leo Svensson Sander, az ütőhangszeres Erik Carlsson, az üvegpoharak és -tálak hangjait felhasználó Henrik Olsson (ő az egykori Sheriff duó másik fele), valamint a különféle elektronikus berendezéseken játszó Petter Wästberg alkotja. Kilenc zenész, nem mindennapos hangszer-összeállítás, első ránézésre kusza, veszélyes ügy. Persze nem az.

Granberg egy interjúban elárulta: a szerzemény ritmikáját Schubert Die Winterreise című dalciklusának két darabja, tonalitását pedig egy dzsessz sztenderd ihlette. Ezek persze csupán érdekességek, mert a legkevésbé sem vezethetőek vissza a 61 perces műből. Engem például sokkal inkább egy szabadon kezelt késői Feldman-darabra emlékeztet az Ist gefallen in den Schnee, mint egy többszörösen továbbgondolt dzsesszkompozícióra.

Bárhogy is legyen, a játékosok kifinomult érzékkel egyensúlyoznak a lassan épülő, egyre sűrűsödő darab előadása és az egyéni improvizációk között. Mind a kilenc zenész gondosan ügyel arra, hogy ne játsszon keresztbe a másiknak, sőt: a zongora vezető szerepe mellett a többi hangszer hangja mintha csupán fel-felbukkanó hópihe lenne. Ritkán hallani ilyen érzékeny és nyugodt zenét, ennyi teret és lezáratlanságot, ilyen sok le nem játszott hangot. Granberg esetében a visszafogottság nem feszültséget, hanem valamiféle hívogató titokzatosságot, álomszerűséget, ellenállhatatlan eleganciát generál.

A külső borítón látható kép K.E. Bjurberg festményének reprodukciója: lankás téli táj, hófödte háztetők, kopasz fák – árad róla a nyugalom és a csend. Remek vizuális adalék egy remek zenéhez.

1. Ist gefallen in den Schnee [61:10]

myspace.com/skogenskogen
anothertimbre.com


KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X