17
August, 2017
Thursday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

Matt Weston – Seasick Blackout

Dusted Hoffman 2010 január 24.

7272 Music | #005 | 2009

Másfél éve írtunk Matt Weston massachusettsi dobos bemutatkozó albumáról, most itt a folytatás – egy mindössze 17 perces, háromszámos középlemez formájában. Weston túl sok meglepetéssel nem szolgál: a Seasick Blackouton ugyanolyan barátságtalan, velőtrázó zajokból épített, fullasztó sűrűségű szerkezeteket hallunk, mint amilyenekből annak idején a Not To Be Taken Away felvételei is álltak.

Matt Weston egy valóságos egyszemélyes nagyzenekar: miután hangszerén feljátssza az akusztikus improvizációkat, darabjaira cincálja azokat, minden egyes hangot kíméletlenül felerősít, szinte az elviselhetetlenség határáig torzítja őket, majd az így kapott részleteket újra egy kerek egésszé gyúrja. A Seasick Blackout számaiban fémes zajok rétegei rakódnak egymásra, mintha legalább nyolc-tíz zenész játszana valamiféle szürreális zajoperát.

A nyitó You’re Not That’s Right mintha egy tenorszaxofon hangjával indulna, de szinte biztos vagyok benne, hogy Weston az ütősök és az különböző effektek hangjain kívül mást nem használt a felvételek készítésekor. A lemez három tétele közül ez a legnyugodtabb: lassan csúszkálunk a hangokkal, néhol az effektezett dobok egy cselló, majd egy harsona hangját imitálják, a darab utolsó harmadában pedig egy torzítókon átszűrt emberi hang is megjelenik. Az I Just Saw Fog And Dusttal kezdetét veszi a Matt Weston-féle rettentő hullámvasút: cinek csikorgását, karistolásokat, tam-tamok vészjósló dörgését halljuk, ami felett még egy loopolt téma is ismétlődik a végtelenségig, de legalábbis a felvétel végéig. A záró This October, All Octobers már maga a masszív káosz, tobzódunk a tömör zajban, egymást kioltó rétegek szólnak egymáson, mintha egy rémálom tökéletes zenei aláfestését hallanánk. Valami azért mégis van ebben a zenében, ugyanis az ötperces darab végeztével valósággal kapkodtam a levegő után.

Erre a lemezre esetleg csak a brutalitása miatt fogok emlékezni néhány év múlva.

1. You’re Not That’s Right [5:19] 2. I Just Saw Fog And Dust [6:55] 3. This October, All Octobers [4:57]

mattweston.com
7272music.com

Matt Weston – Not To Be Taken Away

Dusted Hoffman 2008 október 5.

7272 Music | #004 | 2008

Rettentő, éktelenül hangos zaj. Öt évvel ezelőtt biztosan lelkesedéstől csillogó szemekkel hallgattam volna első percétől az utolsóig egy hasonló lemezt, de ma már az ilyen provokatív munkákat inkább érdekesnek, semmint jónak gondolom. A massachusettsi Matt Weston dobos a rockzene felől közelített a improvizatív ütősjáték felé, ahonnan csupán egy bátor ugrás volt az elképesztő mód harsány digitális zajok világa.

Matt Weston legelső zenei élményeként a Beatles második, With The Beatles című albumát említi (igaz, ekkor ő maga még csak három éves volt…), későbbi megkerülhetetlen hatásként pedig Keith Moon, Iannis Xenakis és a Public Enemy munkásságáról beszélt egy korábbi interjúban. Dobosként – és időnként gitárosként – közreműködött a Barn Owl, a Tizzy és a Thrillpillow nevű kísérletező kedvű helyi rockzenekarokban, majd később olyan dzsesszmuzsikusok mellett játszott, mint Jack Wright, Blaise Siwula, William Parker és Milford Graves. Az Arthur Brooks Ensemble V. tagjaként táncművészeti és színházi produkciók műhelymunkáiban vett részt, 2000 óta pedig hosszabb-rövidebb szólólemezeket készít. 7272 Music nevű mini-kiadója eddig három kislemezt jelentetett meg, a Not To Be Taken Away az első tejes hosszúságú korong.

Brutális, velőtrázó zajjal nyit a lemez, és kezdetét veszi Weston könyörtelen játéka: a Not To Be Taken Away albumra komponált hét felvétel a fizikai elviselhetőség határát feszegeti, és nem egyszer át is lendül azon. Játék a hangerővel és a zenei disztorzió (már ha zenével kapcsolatosan használható ez a kifejezés…) mértékével – ezzel a két tényezővel operál a massachusettsi dobos. Weston miután hangszerén feljátszotta az akusztikus improvizációkat, darabjaira cincálta, minden egyes hangot felerősített, széttorzított, majd az eredményt újra egésszé barkácsolta. Tobzódunk a szándékosan túlhajtott, túlvezérelt, embert próbáló zajban, ami minden bizonnyal felettébb felkavaró kívánt lenni. Ehelyett én inkább felettébb fárasztónak érzem.

A lemezen két olyan felvétel van, ami nem kapott digitális utókezelést (“Yeah To Slang” és Transistor Radio), ezek vágatlan akusztikus nyeszetelések, szöszmötölések. Legnagyobb sajnálatomra ezek a tételek igen rövidek. Pedig milyen jó kis lemezt lehetett volna az ilyen és ehhez hasonló darabokból összehozni…

1. Home Of The Railsplitters [2:21] 2. “Millions Of Yeah” [10:20] 3. “Something Sensational In Every Issue” [7:12] 4. “Sing Like This” [3:58] 5. “Yeah To Slang” [4:50] 6. “That’s What I Want” [9:59] 7. Transistor Radio [3:22]

mattweston.com
7272music.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.