Improv.hu

845 Audio | 845-2 | 2013

Szinte napra pontosan fél éve írtunk Tim Olive és Alfredo Costa Monteiro duólemezéről, és már itt is van az Olive vezette 845 Audio label második kiadványa – ezúttal a kiotói turntablista, Katsura Mouri közreműködésével. Amit hallunk, az 35 percnyi hagyományos hangszereket mellőző elektroakusztikus improvizáció, ám Mouri és Olive produkciója olyannyira változatos és lendületes, hogy nem is gondolnánk, hogy csupán két ősrégi lemezjátszó, különböző méretű és formájú fémtárgyak, valamint néhány mágneses hangszedő használatával készült.

Olive-ról már írtunk az előző album kapcsán, Mouriról pedig annyit érdemes mindenképpen tudni, hogy Michi Nagata társaságában a DOOG zajduó; Takahiro Yamamotoval pedig a BusRatch nevű lemezjátszó-kettős tagja volt. Előbbi csak nagyon rövid ideig létezett és egyetlen minialbumot jelentetett meg; utóbbi viszont több mint tíz éven át alkotott, és olyan zenészekkel rögzített közös lemezeket, mint Otomo Yoshihide, Keiji Haino vagy éppen Yoshida Tatsuya. Mouri fő hangszerei máig a lo-tech lemezjátszók, amikre alkalmanként szándékosan elavult analóg delay-eket köt.

A Various Histories anyagát Mouri és Olive még 2010 augusztusában rögzítette egy Kiotó melletti vidéki, klimatizálatlan házistúdióban. A szokatlanul tikkasztó hőség kényelmetlensége, a nyomott, párás levegő szinte érződik a lemezen. A szubtrópusi forróságra a közelgő vihar enged következtetni. A duó zenéjét – akarva vagy akaratlanul – környezeti hangok egészítik ki: a felhőszakadás előtti sűrű csönd, a levegő morajlása, majd a távoli mennydörgés. Olyan geofonikus zajok ezek, amelyeket nehéz körülírni, megfoghatatlanok, mégis mindannyian jól ismerjük őket. A vihar olyan nem várt, véletlenszerű körülmény, ami egyértelműen valamiféle többletet ad, rendkívül markánsan határozza meg az album hangulatát. Mondhatni, szerencsés együttállás.

A bő félórás lemezt már az első hallgatáskor két részre osztottam: az első húsz percben négy viszonylag rövidebb, több hangréteget felhalmozó, fordulatokban bővelkedő kompozíció; a második félben pedig egy több mint negyedórás, szellősebb, kevésbé mozgalmas darab hallható. Az album végső formáját Katsura Mouri alakította ki, aki még két évvel a felvételek után is vagdosta, szerkesztgette és keverte a Various Histories anyagát. Az utómunkát tehát gondos kezek végezték, nem véletlen hát, hogy a végeredmény egy akkurátusan felépített dramaturgiával rendelkező munka, ami mindezek ellenére meg tudta őrizni dinamikáját, spontaneitását.

A duó zenéjéről elmondható, hogy Tim Olive a felületet adja, amit aztán Katsura Mouri összekaristol. Ha jól sejtem, Olive áram alá helyezett fémlapokkal dolgozik, majd hangszedői segítségével a feszültséget hallhatóvá teszi. Ezzel idézi elő azt a mély, folyamatosan pulzáló morgást, amire Mouri aprócska hangjai rakódnak. Recsegések, pattogások, fémes karcolások, fel-felbukkanó hangfoszlányok, és a többi – számos ilyet hallottunk már, mondhatnánk, de Katsura Mouri és Tim Olive párosa kivételes összeszokottsággal, intuitív módon működik. Hiába apró szilánkokból épül, zenéjük jólesően gördülékeny.

Már az Olive-Costa Monteiro lemez kapcsán is azt gondoltam: közel sem újszerű, de még csak nem is mondható kiemelkedőnek ez a zene, ugyanakkor tele van olyan apró momentumokkal, amik miatt élmény az album végighallgatása. Közelíthetünk onnan, hogy csak egy másik korrekt régivágású elektroakusztikus improvizációs munkáról van szó, de onnan is, hogy a stílus (vagy irányzat) egyik átfogó, hibátlan kivonata a Various Histories. Így vagy úgy, azt hiszem, ennyi elég is.

1. Untitled #1 [3:46] 2. Untitled #2 [4:04] 3. Untitled #3 [1:45] 4. Untitled #4 [9:24] 5. Untitled #5 [15:19]

timolive.org
845audio.org

845 Audio | 845-1 | 2012

Élesen érdes, mint egy durva csiszolópapírral feldörzsölt fémfelület. Ha a hangokat tapintani lehetne, az érzés itt hasonló lenne. Apró szemcsék által szabálytalanul kialakított karcolások, kusza karistolások, amik távolról nézve mégis homogén képet adnak. Változatos, részletgazdag, ugyanakkor koherens, egynemű. A jelenleg Japánban alkotó kanadai Tim Olive és a Spanyolországban élő portugál Alfredo Costa Monteiro a tavalyi A Theory Of Possible Utterance című lemez után második közös munkáját jelentette meg, ami egyben Olive 845 Audio nevű lemezkiadójának bemutatkozó korongja.

A 33 Bays két cím nélküli felvételét 2009 októberében, Kiotóban rögzítette a páros, akik ez alatt az idő alatt Japánban turnéztak. A koncertek dokumentálása helyett Olive és Costa Monteiro úgy döntött: szabad idejükben semleges térben, stúdiókörülmények között, de utólagos rájátszásokat és szerkesztéseket szándékosan mellőzve vesznek fel rögtönzött kompozíciókat. Néhány nap alatt annyi kiadásra érdemes hanganyag született, hogy még szelektálniuk is kellett – a két legjobban sikerült darab hallható most ezen az alig háromnegyed órás lemezen. A két zenész a felvételek során csak alapvető technológiát és minimálisra karcsúsított hangszerparkot használt. Ez persze nem az albumra válogatott kompozíciókból, hanem a kiadvány sajtóanyagából derül ki. Tim Olive egy asztalra fektetett, mindössze egyhúros elektromos gitáron, Alfredo Costa Monteiro pedig tangóharmonikáját és lemezjátszóit elhagyva, csupán apró elektroakusztikus eszközökön játszik.

A puritán felszerelés közel sem hallható a 33 Bays anyagán, hiszen mint általában mindig, a zenei ötletek és tudatos, jól átgondolt alkalmazásuk bőven felülkerekednek az instrumentumok mennyiségén, milyenségén. A zenészek kiindulásként nyers és csiszolatlan hangfolyamot generálnak, amit aztán kiváló dramaturgiai érzékkel irányítanak, formáznak. A darabok során a hangok egymáshoz való viszonya folyton változik: a rendetlenségből idővel rend lesz, majd újra rendetlenség. A zene dinamikája, a hangok színe, fekvése és sűrűsége szüntelenül hullámzik. Olykor éles váltásokkal, olykor lassú és fokozatos átalakulásokkal, de megszakítás nélkül, mindig minden mozgásban van.

Olive és Costa Monteiro együttműködése fájlcserélgetős távkollaborációként indult, a 2009-es japán turné volt az első olyan alkalom, amikor egymás közvetlen fizikai közelségében zenéltek. (A 33 Bays-t megelőző A Theory Of Possible Utterance lemez anyagát 2007-ben Oszakában és Barcelonában, egymástól több mint tízezer kilométer távolságra, külön-külön sávonként rögzítették a zenészek.) Vagyis ezek a felvételek a duó tagjainak első „valós” zenei találkozásai során születtek. Ehhez képest meglepően magabiztosan és könnyedén lubickolnak a hosszú időtartamú darabokban, úgy építkeznek, teremtenek feszültséget és találnak feloldásokat, mint egy jól összeszokott páros. Nem véletlen, Tim Olive és Alfredo Costa Monteiro kettőse a mai napig aktív.

Összességében cseppet sem újszerű, de még csak nem is mondható kiemelkedőnek a mindössze 250 példányban megjelent 33 Bays-en hallható két felvétel, mégis szép számmal akadnak olyan apró momentumok, fel-felvillanó kivételes hangszikrák, amik miatt újra és újra élmény lehet a korong végighallgatása. Végső soron, ajánlom.

1. Untitled #1 [27:51] 2. Untitled #2 [15:51]

timolive.org
costamonteiro.net
845audio.org