28
June, 2017
Wednesday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

Radu Malfatti – Himmelgeister 19

Dusted Hoffman 2010 július 14.

B-Boim | b-boim 021 | 2009

Jogosan vádolhatnánk Radu Malfatti osztrák harsonás-zeneszerzőt, hogy az elmúlt években írt kompozíciói közel egyformák. De ki mondaná ugyanezt Mark Rothko vagy éppen Barnett Newman egymástól színeinek árnyalatában éppen hogy csak eltérő festményeire? Mindegyik más és más, igaz, a különbség olykor szinte csak leheletnyi. Na ugye!

Amellett, hogy Radu Malfatti még ma is a legmegbecsültebb szabadimprovizációs zenészek egyike, az elmúlt tíz esztendőben annyi saját kompozíciót írt és publikált, hogy a legtöbben manapság már inkább mint zeneszerzőt jegyzik. Persze a felületes hallgató számára művei egyszerűnek és hasonlónak tűnhetnek, munkássága pedig erőteljesen önismétlőnek tetszhet. Ismert, hogy Malfattinak a hangoknál sokkal fontosabb a némaság: darabjaiban általában hosszúra nyújtott csendeket hallunk, amelyek közé egymás mellett szóló hangok hosszabb-rövidebb, vastagabb-vékonyabb kötegeit helyezi. Akármennyi játékos vesz részt egy kompozíció kivitelezésében, a hangok tökéletes pontossággal különülnek el a csöndektől. Radu Malfatti egy-egy műve persze sokkal több, mint csendek és hangok sorozata. A lényeg a kettő egyensúlyán, kapcsolatán, és nem utolsósorban a befogadó memóriáján van.

A kamarazenekarra és három énekhangra komponált Himmelgeister 19 hangszerelése meglehetősen izgalmas: Malfatti egy 16-tagú zenekarban foglal helyet, amit Antoine Beuger dirigál. A játékosok többsége a Wandelweiser szerzői és előadói kollektívához köthető – a harsonás mellett ott van Eva-Maria Houben, Jürg Frey, Burkhard Schlothauer, Marcus Kaiser, Michael Pisaro és még sokan mások. A zenekar alacsony hangmagasságú, nagyon hasonló harmóniák sorozatát játssza, amiket pontosan elhelyezett szünetek tagolnak. A három énekhang olykor a hangszeresek mellett, olykor helyettük jelenik meg.

A 2008-ban írt Himmelgeister 19 trükkje, hogy gátlástalanul becsapja a hallgatóját, aki ritmust hall a zenében, holott pontosan ismétlődő elemek egyáltalán nincsenek benne. A zenekar statikusan zümmögő hangkötegei közötti csöndek sosem azonos időtartamúak, mégis elég hosszúak ahhoz, hogy elfelejtsük, mit hallottunk néhány perccel ezelőtt, így a „blokkok” közötti árnyalatnyi különbségek zseniálisan rejtve maradnak. Állandó a változatosság, változatos az állandóság. Képzeljük el, hogy 37 percig lassan sétálunk Barnett Newman Two Edges-ének végtelen számban reprodukált, egymás mellé helyezett másolatai mellett. A hatás hasonló.

A darab menetét két, jó időzítéssel elhelyezett drámai fordulat akasztja meg: az egyik a hatodik perctől időnként megjelenő három énekhang (Kerstin Fuchs és Irene Kurka – szoprán, Regine Röttger – alt), a másik pedig a huszadik perctől az énekes részek közé utólagosan szerkesztett csendek sorozata. Ezeket a csendeket közvetlenül a mű előadása előtt vagy után rögzíthették, hiszen jól hallatszik a tér atmoszférája, de az is, hogy nem természetes módon, azaz nem valós időben kerültek a kompozícióba. A megszokott, hosszabb szünetek melletti rövidebb szünetek megjelenése meglehetősen nyugtalanító. Felmerül a kérdés: mit is hallgatunk pontosan, egy élő felvételt, vagy egy utólag konstruált stúdiómunkát?

(A Himmelgeister 19 Düsseldorfban került rögzítésre 2008 nyarán. Mintha koncertfelvételt hallanánk, érezhető a tér rezgése, jól hallatszanak a mozgolódások, a köhögések, tüsszentések, hümmögések, de nem vagyok benne biztos, hogy ez közönségtől származik, hiszen ne feledjük: legkevesebb húsz zenész volt jelen a darab felvételekor.)

Mennyi dráma van egy ilyen egyszerű zenében! Malfatti kompozíciói mindig lenyűgöznek – talán éppen ezért.

1. Himmelgeister 19 [37:09]

timescraper.de/malfatti
timescraper.de/b-boim.html

Ulrich Krieger – Up & Down 23

Dusted Hoffman 2010 május 20.

B-Boim | b-boim 019 | 2009

Mint négy egymásra helyezett hófehér papírlap. A jelenleg Los Angelesben élő német zeneszerző és szaxofonos négy párhuzamosan szóló szoprán szaxofonra írta az Up & Down 23 című kompozíciót. A hatvan perces, egyetlen tételből álló ultraminimalista darabot maga Krieger játszotta lemezre. A végeredmény trükkössége a lejátszás hangerejében rejlik.

Ulrich Kriegert általában John Cage szaxofonra írt műveinek (lásd a Cage Of Saxophones című lemezszériát) avatott előadójaként, és az 1975-ös Metal Machine Music című Lou Reed-lemez átírójaként szokták emlegetni. Utóbbi, hosszútávú projektben Krieger arra tesz kísérletet, hogy Reed elektromos gitárjának gerjedésit lekottázza, és soktagú együttesekre hangszerelje. A Metal Machine Music nagyzenekari változatait eddig olyan kollektívák adták elő, mint a stockholmi The Great Learning Orchestra, vagy a berlini Zeitkratzer, aminek korábban Krieger maga is tagja volt. Jelenleg a Los Angeles-i Sonic Boommal és a New York-i Fireworks-szal dolgozik a Metal Machine Music újabb változatain.

A 2005 januárjában Berlinben rögzített Up & Down 23 lemezt Radu Malfatti cd-r kiadója, a B-Boim jelentette meg. A label elsősorban Malfatti saját, és a Wandelweiser kollektívához köthető zeneszerzők – Jürg Frey, Michael Pisaro, Taku Sugimoto és mások – darabjait publikálja. Bár Krieger sosem jelentetett meg lemezt az Edition Wandelweiser címke alatt, sokan egyértelműen a szélesebb kollektíva tagjaként kezelik, hiszen már számos Wandelweiser-közeli komponista művét adta elő.

Az Up & Down 23 hosszan kitartott hangokból áll, amelyeket néhány másodperces csendek tagolnak. A négy szoprán szaxofon hangja csak leheletnyit különbözik egymástól, a hangok egy-egy „blokk” során nem változnak, a zene sűrűsége attól függ, hogy éppen mennyi hangszer szól egyszerre. Dallamok, ritmusok nincsenek, a hangok magassága és hangereje nem változik, a darab az idő előrehaladtával mégis folyamatosan fejlődik. Egy-egy „blokk” jóval hosszabb, mint amennyit egy emberi tüdő elbír – valószínűleg utólagos hangnyújtásról van szó, de az is elképzelhető, hogy Krieger körkörös légzési technikával játszotta fel a később egymásra úsztatott hangrétegeket.

A lemez belső borítóján a zeneszerző azt tanácsolja: vagy nagyon halkan, vagy nagyon hangosan hallgassuk a darabot. Krieger szerint a két szélsőséges lehetőség totálisan eltérő szónikus élményt nyújt. A halk verzió egy „ambientes”, kellemes, pihentető lemezt mutat; a hangos hallgatás során pedig a taktikusan alkalmazott hangközök miatt szédülhetünk, akár a fejünk is megfájdulhat. És a javaslat valóban működik: két halk és két hangos meghallgatás után az album alacsony hangerőn való tapasztalását tanácsolom. Pszichoakusztika ide vagy oda, jobb nem keresni a bajt.

A lemez szépsége a példátlan letisztultságában és a kiszámíthatóságában rejlik: egyszerű, mint négy egymásra helyezett hófehér papírlap.

1. Up & Down 23 [60:27]

ulrich-krieger.de
timescraper.de/b-boim.html

Radu Malfatti – Kid Ailack 5

Dusted Hoffman 2009 január 15.

B-Boim | b-boim 014 | 2008

A Kid Ailack 5 egy újabb ultraminimalista darab az osztrák harsonás-zeneszerző művei közül, ami felépítésében nem, csupán árnyalataiban és időtartamában különbözik az eddig hallott Malfatti-daraboktól. A komponista legutóbbi B-Boimos korongja nem különösebben bővelkedik meglepetésekben, ha csak azt nem nevezzük annak, hogy a Kid Ailack-kompozíciósorozat ötödik, leheletfinom, szinte hallhatatlan darabját nem kevesebb mint öt zenész játssza.

Radu Malfatti 2007 novemberében járt Japánban két másik, a Wandelweiser szerzői csoporthoz köthető kollégájával, a holland Antoine Beugerrel és a svájci Manfred Werderrel. Hármójukhoz csatlakozott két japán zenész, Taku Sugimoto és Taku Unami – az itt dokumentált koncerten így játszanak kvintett formációban. A fellépést a Tokió Meidaimae negyedében található Kid Ailack Hallban rögzítették, ami egyszerre múzeum, galéria, könyvtár, kávézó – és nem utolsósorban a mai japán kísérleti zenei színtér első számú koncertterme. A lemez címében az 5-ös szám az adott alkalomra komponált darab sorszámát jelöli. Malfatti harsonán, Beuger barokk furulyán, Werder szájharmonikán, Sugimoto elektromos gitáron, Unami laptopon játszik.

A Kid Ailack 5 ötven percében egyszerre kezdődő és végződő, hosszan kitartott száraz hangkötegeket és még hosszabb szüneteket hallunk. A három fúvós, a gitár és a laptopról bejátszott szinuszhullámok hangjai kifogástalanul simulnak egymásba; a hangmagasság, a dinamika kevéssé változik, a hangok és a csendek hossza viszont állandóan variálódik – mégpedig egy precízen meghatározott rendszer szerint.

A koncertet térmikrofonok segítségével rögzítették – ennek azért van jelentősége, mert a Malfatti által írt zene mellett a tér atmoszférája, azaz a hangszeresek mozgolódása, székeik recsegése-ropogása, az utcán elviharzó mentő- vagy rendőrautó szirénázása mind-mind részét képezik a darabnak. A szándékosságot jól illusztrálja a lemez borítóján elhelyezett Francis Brown-idézet: „Mi történik a másodperc töredéke alatt, két zenei hang között – még az is zene?” A válasz: igen, abszolút zene.

Radu Malfatti Kid Ailack 5-ját csak türelmes zenehallgatóknak ajánljuk; még egy alkotás, amit kizárólag fókuszált figyelemmel érdemes hallgatni.

1. Kid Ailack 5 [50:15]

timescraper.de/malfatti
timescraper.de/b-boim.html

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Sex Mob – Does Bond

Juhász László
2002. november 8.

Jeff Platz’s Skull Session – Rise Above

Juhász László
2005. november 13.

Az Earshots! Recordings szeptemberi újdonsága

Juhász László
2014. augusztus 15.