Bik Bent Braam – Extremen
BBB | BBBCD10 | 2008
Bik Bent Braam, vagyis Big Band Braam. Fonetikusan, flamandul. A zongorista Michiel Braam 22 éve vezeti változó összetételű nagyzenekarát, és ha a muzsikusok olykor-olykor cserélődtek is, a mai holland groteszk dzsessz egyik legmeghatározóbb társasága mindig 13 taggal játszott. A kollektíva nemrég hetedik albumával jelentkezett.
A bandagazda Michiel Braam elsősorban a Bik Bent Braam vezetőjeként szerzett magának elismertséget, és az ezzel járó ismertséget: a big band mára az egyik legnépszerűbb nagyzenekarrá vált a semmivel össze nem téveszthető, bájos humorral operáló holland groteszk dzsessz műfajában. Ami a hatvanas évek második felétől volt az Instant Composers Pool vagy a Willem Breuker Kollektief, az manapság a Bik Bent Braam, olyan kortárs helyi nagyzenekarok mellett, mint például a Sean Bergin’s Mob vagy éppen Cor Fuhler Corkestrája.
Braam – aki 1997-ben elnyerte Hollandia legtekintélyesebb dzsessz-elismerésének számító Boy Edgar-díjat – elsősorban európai muzsikusokkal kollaborálva tanulta ki a műfaj csínját-bínját. Komponistaként, hangszerelőként Duke Ellington zsinórmértékét követi, de inspirációja a XX. század népszerű zenei műfajaiból is nyilvánvaló: szving és avantgárd elemek egyaránt bőven hallhatók darabjaiban. Braam azonban a legkevésbé sem veszi túlságosan komolyan a művészlétet, a legkomplexebb harmóniáinak, legkövethetetlenebb dallamvezetéseinek katartikus káoszát is összetéveszthetetlen humorral képes néhány pillanat alatt két idézőjel közé helyezni.
A Braam privát lemezkiadója által megjelentetett “Extremen” 77 perce pontosan erről a jóleső csapongásról, játékos “húzd meg-ereszd meg” örömzenélésről szól. A kompozícióknak van valamennyi előre komponált váza, de az érdekességet a hangszeresek improvizációi jelentik. A közreműködő 13 zenész (tíz fúvós, egy zongorista, egy nagybőgős és egy dobos) félkörben elhelyezkedve játszik. Mondhatnánk, láttunk már hasonlót John Zorn Cobra projektjében vagy Anthony Braxton kollázsai esetében, ám a Bik Bent Braam által elővezetett zenei társasjáték nem csupán a zenészek számára érdekes, hanem a hallgatóknak is fergeteges szórakozást kínál. Némi túlzással: itt minden percben történik valami vicces.
Az “Extremen” anyagát 2008 február elsején rögzítették élőben az amszterdami Bimhuis-ban. Hogy közönség előtt vagy sem, arról nem szól a fáma, ám a felvétel sterilségéből következtetve valószínűleg a nemrégiben az Ij folyó mellé költöztetett műintézmény stúdiójában vették fel a darabokat. A lemezen helyet foglaló 12 felvétel mindegyikének van egy “felelőse” – legalábbis ez derül ki a címekből, illetve erre lehet következtetni abból a néhány mondatból, amit Braam mondott valahol a Bik Bent Braam működéséről. Minden kompozíciót egy meghatározott hangszeres kezd el, majd a becsatlakozó zenészek befolyásolják a zeneszámok menetét. Braam, bár korábban ő volt a nagyzenekar egyedüli karmestere, időről időre egyre több játékteret és zenei felelősséget ruházott át a hangszereseire, mert mint állítja: azok a zenészek, akik karmesterek instrukciói alapján cselekszenek, előbb-utóbb ellustulnak és kreativitásukat vesztik.
A szaxofonos Frank Gratkowski, a kornettes Eric Bören, a harsonás Wolter Wierbos, a tubás Carl Ludwig Hübsch, és persze Braam megszokott ritmusszekciója – Wilbert de Joode nagybőgős és Michael Vatcher dobos – persze elég magabiztosságot adhat egy zenekarvezetőnek, hogy rájuk merje bízni a kompozíciók menetét. És egy olyan nagyzenekarban, amely Hollandia legkipróbáltabb dzsesszmuzsikusait gyűjtötte egybe, nem nehéz vakon bízni.
Michiel Braam minden megnyilvánulására a zenei sokszínűség, a hatások korlátlan befogadása a jellemző. A végeredmény viszont egységes, és mindenek előtt: egyedi. Végre egy dzsesszkomponista, aki amellett, hogy elképesztő mód fajsúlyos dolgot alkot, minden létező produkciójával szórakoztat.
1. Frankx [11:56] 2. Michielx [6:13] 3. Wollox [6:06] 4. Michaelx [5:59] 5. Puttex [4:06] 6 Angelox [7:11] 7. Wilx [6:16] 8. Erix [5:00] 9. Franxs [7:12] 10. Haeks [4:30] 11. Pjax [5:59] 12. JWX [5:47]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
