Improv.hu

Cathnor | Cath010 | 2010

Patrick Farmer fiatal oxfordi ütőhangszeres sötét tónusú, különlegesen nyers megközelítéssel készített természetfotóit előbb láttam, mint hallottam volna a zenéjét. Így nem lepett meg, hogy a Cambridge-i születésű, jelenleg Londonban élő Dominic Lash nagybőgőssel felvett albumon is maga a természet szólal meg. Fadarabok hasadása, repedése, reccsenése, roppanása – szinte hihetetlen, hogy ezek a hangok a Bestiaries lemezen az emberi kéz lenyomataiként vannak jelen.

Patrick Farmer 2005 óta készít felvételeket: kezdetben a The Good Anna duó tagjaként, később – saját útját járva – szólóban és alkalmi zenésztársaival. Bár máig a dob a fő hangszere, egyre jobban érdekli a környezeti felvételek zenébe való integrálása, és a kontaktmikrofonokkal ellátott tárgyak zaja. Számtalan privát kiadású szólómunkája mellett két kollektív improvizációs lemez érdemel említést: ez a Matt Milton hegedűs, David Thomas mélyhegedűs és Ryan Jewell ütőhangszeres társaságában felvett Bear Ground (Creative Sources, 2009); illetve a Loris trió The Cat From Cat Hill (Another Timbre, 2009) című korongja, amelyen Sarah Hughes zongorista és Daniel Jones turntablista játszik Farmer mellett.

Dominic Lash számos kontextusban mozog otthonosan: tagja az Oxford Improvisers Orchestrának, a London Improvisers Orchestrának és a Roland Ramanan Tentetnek; játszik duóban, trióban, kvartettben – Taylor Ho Bynum, Tony Bevan, Bruno Guastalla és Chris Corsano csak néhány zenésztárs a sok közül. Újabban a zenei ultraminimalizmus foglalkoztatja, idén Radu Malfatti és Michael Pisaro-darabokat rögzített lemezre.

A Cathnor kiadó által megjelentetett Farmer-Lash album millió apró sercegésből, roppanásból, pattanásból áll össze. Olyanokból, mint amiket akkor hallunk, amikor otthon a hőmérséklet vagy a páratartalom változásának hatására megreccsen a parketta. Ezek a hangok mindenki számára ismerősek – erre épülnek a Bestiaries kompozíciói. Farmer az ütősök mellett (vagy helyett?) természeti tárgyakat használ: tobozok, magvak, bogyók, apró fadarabok, ágak, szárított levelek és növények, faforgács és durva fűrészpor súrlódása adja a zene organikus hangzását. A nagybőgő hangja tisztán kivehető, igaz a húrok helyett itt is inkább a hangszer testének felületén zenél Lash. A két zenész mesterien bánik a hangerővel, az alig hallható motoszkálások és a szinte tökéletes csendek kellő feszültséget csempésznek a darabokba. A korong központi tétele egyértelműen a 25 perces Pard, a tízperces nyitódarab (Cinnamologus) és az ötperces zárás (Bonnacon) pedig tökéletes ívet rajzol.

A Bestiaries a menekülés dokumentációja. A két zenész egyszerre menekül két meglehetősen tradicionális hangszer rendeltetésszerű használatától; a rideg, élettelen tárgyak hangjaitól; és az elektronikus úton szintetizált hangfolyamok alkalmazásától. Patrick Farmer és Dominic Lash magabiztosan és sikeresen fordult a természet felé, és ami még ennél is fontosabb: alig 40 perces munkájukból érezhetően sugárzik az alázat. Két falevél is lehet hangszer, két fenyőtobozzal is lehet izgalmasat alkotni.

Különös kaland. A Bestiaries tipikusan olyan lemez, amit nem kell szoros figyelemmel követni, elég ha türelmesen hagyjuk kibontakozni.

A csodálatos borító Sarah Hughes munkája.

1. Cinnamologus [9:48] 2. Pard [24:57] 3. Bonnacon [5:13]

ideasattachedtoobjects.blogspot.com
dominiclash.co.uk
cathnor.com

Cathnor | Cath009 | 2010

Richard Pinnel lemezkiadójának három májusi újdonságának középső darabja egy igazi csoda. Michael Pisaro és Greg Stuart környezeti felvételekre és ütősökre írt, majd mesterien kivitelezett July Mountain című közös munkájáról márciusban már ódákat zengett az Improv.hu, és nagyon úgy tűnik, ez az A Wave And Waves lemez esetében sem lesz másképpen.

A lemezen hallható két darabot a tenger hullámai, a vízmolekulák mozgása ihlette – az első egyetlen hullámot, a második pedig hullámok sorozatát modellezi. Mindkét kompozíció másodpercre pontosan 35 perces, ebből az első egy perc tökéletes csönd. A korongon a két darabot négypercnyi csend különíti el egymástól – ez egy különálló, néma trackként jelenik meg. A két alkotást Pisaro kizárólag ütősökre írta, a grafikus partitúrák instrukcióit a zeneszerző egyik legmegbízhatóbb zenésztársa, Greg Stuart egy év alatt játszotta lemezre. Az ütős hangszereket persze itt tágabb értelemben kell venni, hiszen az apró dobok-ütősök mellett Stuart vonózott tam-tamokkal, gongokkal, cinekkel, vibrafonok lapjaival; rizsszemekkel, kavicsokkal, üvegdarabokkal; valamint száraz levelekkel és egyéb tárgyakkal játszik. A rövidke hangtöredékeket Stuart külön-külön rögzítette, majd Pisaro kottája alapján rendezte őket.

A kompozíciópáros első része, az A World Is An Integer egyetlen, szűnni nem akaró hullám, amit egy légies egészként hallunk, ám a felszín alatt roppant összetettség rejlik. A 35 perces darab egy meglehetősen bonyolult konstrukció eredménye: a teljes játékidő alatt összesen száz darab húsz másodperces „modul” variálódik. Az egységek természetesen fedik egymást, a zene legsűrűbb pillanataiban például ötven különböző, párhuzamosan szóló „modult” hallunk. A szellősebb részeknél jól érzékelhetőek a különböző ütősök jellegzetes hangjai (vagy például az üvegtálba hulló rizsszemek percekig tartó sistergése, kopogása), de a tömör szakaszoknál a sok apró hang egyetlen kásás zúgássá áll össze, hogy aztán később újra ritkulni kezdhessenek.

Összesen öt perc néma csönd után következik a második darab, az A Haven Of Serenity And Unreachable. A kompozíció alapjául a zeneszerző Közép-Kalifornia partjainál, egészen pontosan a Big Sur-nél tett megfigyelései szolgálnak. Pisaro hosszan tanulmányozta a partfalnak csapódó hullámok tulajdonságait, amik 15-20 másodperces időközönként, periodikusan változva érkeztek úgy, hogy minden hetedik egy „nagy” hullám volt. Az A Haven Of Serenity And Unreachable erről szól: bő fél óra alatt összesen száz hullámot hallunk, amik egyenként tíz párhuzamosan szóló hang kötegéből állnak, kivéve minden hetediket, amik negyven réteget tömörítenek. Ezek azok a bizonyos „nagy” hullámok. A zene természetesen folyton folyvást változik, hiszen két tökéletesen egyforma hullám sem létezik. A hanghullámok gyönyörűen halnak el, a precízen meghatározott hosszúságú lecsengésekkor egyre vékonyabbak a Stuart által feljátszott ütősrétegek.

Rengeteg féle-fajta apró és puha hangot hallunk megszólalni egy relatíve hosszú időskálán. A zene intenzitása a párhuzamosan szóló hangok mennyiségétől függ. Ezt a „rétegező” kompozíciós technikát láttuk már Pisaro Ricefall és An Unrhymed Chord című darabjainál, de az A Wave And Waves matematikai komplexitással komponált tételei még elődei zsenialitásán is túlmutatnak.

Michael Pisaro ezúttal is oly elmésen teszi azt, amit minden egyes művével tesz: most is arra sarkallja hallgatóját, hogy az valóban használja a fülét, az elméjét, és elgondolkodjon azon, hogy pontosan mit is hall.

1. Part 1: A World Is An Integer [35:00] 2. Silence [4:00] 3. Part 2: A Haven Of Serenity And Unreachable [35:00]

michaelpisaro.blogspot.com
cathnor.com