23
March, 2017
Thursday
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...
Intonema | int010 | 2013 Rögtön az elején leszögezhetjük: se nem hitvány, se nem kretén a ...

Alessandra Eramo – Roars Bangs Booms

Dusted Hoffman 2015 január 28.

Corvo | core 008 | 2014

„A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával rendelkezünk, ezer különféle zajt is tudunk megkülönböztetni; holnap, ha megsokszorozódnak az új gépek, képesek leszünk tíz-, húsz- vagy harmincezer különböző zaj megkülönböztetésére, nem pusztán az egyszerű imitatív módon, hanem képzeletünkkel is kombinálva azokat…” – Luigi Russolo

Dörgés, sivítás, zúgás, morgás, fújtatás – ezek a hangfestő szavak talán még ma is a modern urbánus táj legjellemzőbb zsivajait idézik. Alessandra Eramo ezzel a mindössze hétperces kislemezzel az 1910-es évek olasz futuristáinak máig nagy hatású hang- és zajművészetét helyezi kortárs reflektorfénybe: a jelenleg Berlinben élő és alkotó vokalista-hangperformer hangutánzó szavak vokális interpretációjával tiszteleg Russolo 101 éves korszakos, és máig stabil hivatkozási pontként emlegetett avantgárd kiáltványa előtt.

A fáma szerint, Luigi Russolo, az olasz futurista képzőművész-polihisztor olyannyira lázba jött Francesco Balilla Pratella egy kompozíciójának 1913-as nagyzenekari előadásától, hogy A zajok művészete (L’arte dei rumori) címmel felhívást fogalmazott egy, a zeneszerző-muzikológus számára írott levél formájában. A kiáltvány önnön jogán is több mint jelentős, ám egy évvel később Russolo és társai ugyanezzel az elnevezéssel Modenában megszervezték első zörejzenei koncertjüket, amelyen akusztikus zajkeltő eszközöket használtak, és amiknek különböző fantázianeveket adtak, úgymint: morajló, hurrogó, berregő, károgó vagy éppen üvöltő. Eramo nyolc hangutánzó szót választott Russolo eredeti szövegéből, ezeket adta elő, járta körül, szedte fonémáira, és mindenek előtt: formálta a saját képére.

A 7″-es bakelitlemezen oldalanként négy-négy olasz hangfestő szó absztrakt előadása hallható, melyek közül a legrövidebb bő félperces, a leghosszabb pedig nem lépi át a másfél perces játékidőt. Igazi miniatűrökről, rövidke felvillanásokról beszélünk, melyek mindegyikébe mégis egy teljes világot zsúfolt a művésznő. Eramo expresszív, szenvedélyes előadásmódjának saját hangja és apró elektronikus hangszerek nagyon céltudatos megszólaltatása ad biztos alapot. A hangperformer egyrészt a kiterjesztett vokális technikájával, másrészt pedig szalagos magnók, egy theremin és apró kontaktmikrofonokkal befogott zörejekből építi produkcióját. Ezernyi megkapó nüansz, parányi szikra – egyetlen szóban.

Alessandra Eramo A zajok művészetének hangutánzó szavait feldolgozó projektjét 2013 májusában indította: első nyilvános előadását a berlini Haus am Lützowplatz galériában tartotta, amit további olasz, osztrák és német variációk követtek. Az eseményeken persze minden alkalommal más és más program hangzott el, így játszva a közönség elvárásaival és fantáziájával. A november végén megjelent korong szintén egy berlini fellépést dokumentál, amit a Corvo lemezkiadót vezető Wendelin Büchler kevert, és Kassian Troyer maszterelt. A koromfekete vinyl kislemez mindössze 150, kézzel számozott példányban érhető el, így akit érdekel, ne hezitáljon beszerezni!

A zene mellett fontosnak tartom megemlíteni a kiadvány csomagolását is: az elülső borítón látható rajz szintén Eramo munkája, ami nem más, mint az olasz Sibili (zihálás) szó vizuális átirata. Azaz: minden vokálisan átdolgozott kifejezésnek létezik egy képi megfelelője, amik túlzás nélkül, önálló képzőművészeti alkotásként is megállják a helyüket. Hogy ezek előre gyártott sajátos grafikus kották, vagy éppen utólag készült vizuális toldalékok, nem tudni. Bárhogy is, a nagy formátumú grafitrajzok szemléletes megfelelői Alessandra Eramo páratlan hangjának.

1. Scoppi [0:32] 2. Gorgoglii [0:57] 3. Scricchiolii [0:55] 4. Ronzii [1:00] 5. Crepitii [0:54] 6. Stridori [0:33] 7. Borbottii [1:27] 8. Fruscii [0:32]

ezramo.com
corvorecords.de

Ingrid Schmoliner – карлицы сюита

Dusted Hoffman 2014 július 16.

Corvo | core 007 | 2014

És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, Marjolaine Charbinnak vagy éppen Magda Mayasnak köszönhetően már mindent tudok a zongora belsőről, mint önálló hangszerről, érkezik ez a lemez, egyenesen Berlinből, a kreatív szabadimprovizációs zenék egyik legkuszább, ám legizgalmasabb dzsungeléből. A Corvo kiadó korábban is postázott már bakeliteket – Ingrid Schmoliner bemutatkozó munkája is ilyen formában jelent meg -, ám ez az első alkalom, hogy promóciós példányként, nagyon helyesen, cd-lemezt küldött a label útját egyengető Wendelin Büchler.

Bevallom, emlékeim szerint, nemhogy a zenéjével, de még a nevével sem találkoztam a bécsi Ingrid Schmolinernek, aki a zongorázás mellett vokalistaként, komponistaként és zenepedagógusként is tevékenykedik. Elena Kakaliagou kürtjátékos és Thomas Stempkowski nagybőgős társaságában tagja a PARA triónak, emellett állandó zenészpartnerei közé tartozik Marco Eneidi szaxofonos, Pascal Niggenkemper és Clayton Thomas nagybőgősök, Petr Vrba trombitás vagy éppen Pamelia Kurstin theremin-játékos. Énekesként vendégfellépés a grazi operában, közreműködés a finn táncos-koreográfus Riikka Theresa Innanen darabjaiban, osztrák koncertsorozatok – Raum_4 estek, New Adits kortárszenei fesztivál – kurátori feladatainak az ellátása, és még sorolhatnánk… Nem tesszük.

A jól hangzó szakmai életrajzi adatok helyett essen inkább szó a карлицы сюита című lemezen hallhatóakról. Schmoliner nem részben próbálja meg megújítani, felülírni vagy saját képére formálni a preparált zongora már innen-onnan ismert hangzó jellemzőit, inkább a nulláról indít, és egy önálló nyelvezetet fejlesztett ki. Komponálási technikája kellőképpen izgalmas: a hangszer megszólaltatásához alapból elveti az elektronikus eszközöket (alkalmanként mindössze ebow-kat használ), az élőben rögzített szólamokat viszont utólag rétegenként egymásra helyezi. A szólamokat külön-külön elektronikus úton nem manipulálja, és később sem játszik rá a korábban felvett akusztikus részletekre. Zenész és hangszerkesztő, bizonyos megkötésekkel. A карлицы сюита hat tétele is egy aprólékos, sziszifuszi munka eredménye, egy mesteri ötletességgel megkreált hanguniverzum.

Az elmúlt másfél évben komponált dalciklust a pogány hiedelemvilágból gyökerező, a Perchtről szóló mondák inspirálták: a fáma szerint a Percht – vagy Bercht – az egyedülálló asszonyok nőnemű oltalmazójaként tél közepén járja a vidéket, egyben a hideg évszakot hívatott elűzni csörgő-zörgő kolompjaival. A néhol pogány istennőként aposztrofált figura históriája egészen a kőkorszakig nyúlik vissza, de az osztrák Alpok magasan fekvő területein még ma is a közbeszéd része. És hogy mindez hogyan kapcsolódik az Ingrid Schmoliner által megkreált hangokhoz, azt mindenki döntse el maga, én ez esetben jobban szeretném a hallott zenét és az azt inspiráló háttértörténetet szétválasztani.

A nyitó Stampában mintha egy komplett ütőszenekar kalimpálna, kaotikus, mégis repetitív, motorikus zajok keverednek konkrétabb, perkusszív elemekkel. Nehéz elhinni, hogy mindezek a hangok egyetlen koncertzongora belsejéből származnak. A Grul már Steve Reich halálpontos fáziseltolásos munkáit, illetve Richard Crandell rétegzett mbira-kompozícióit idézi. Egy szó: gyönyörű. A Balaena Mysticetusban Schmoliner kisebb tárgyakat szólaltat meg vonózással és dörzsöléssel, és ezek a hangok rezonálnak tovább a zongora belsejében. Lomhán kavargó búgások-zúgások, szöges ellentéte mindannak, amit eddig a карлицы сюита korábbi tételeiben hallottunk. A korong második felében egymást váltják az erősen repetitív struktúrák (Бaбa-Яra), a megváltó csöndben elnyúló, hosszan kitartott hangok légies kötegei (Teadin), majd ismét egy heves, perkusszív kalimpálás (Zampamuatta), ami nem más, mint a lemezt nyitó Stampa visszatérő variációja. A kör bezárult, a lemez lejárt.

Kiváló, mi több, egyedülálló album; kétségkívül a fent említett zongorista hölgyek munkái mellé kívánkozik.

1. Stampa [4:47] 2. Grul [7:52] 3. Balaena Mysticetus [8:26] 4. Бaбa-Яra [9:06] 5. Teadin [12:14] 6. Zampamuatta [4:42]

ingridschmoliner.com
corvorecords.de

Nicolas Wiese – Living Theory Without Anecdotes

Dusted Hoffman 2013 július 3.

Corvo | core 005 | 2013

Nicolas Wiese izgalmas figurája a mai berlini multimédiás művészeti színtérnek: amellett, hogy laptopzenészként néhány éve készített egy máig emlékezetes albumot Lars Scherzberg szaxofonossal és John Hughes nagybőgőssel, valósággal ontja magából az izgalmasabbnál izgalmasabb alkotásokat, legyenek azok térspecifikus hanginstallációk, audiovizuális művek, vagy éppen off- és online grafikai munkák. Rövid életrajza szerint hallgatott szociológiát és filozófiát, tanult illusztrálást, dizájnt és hangművészetet – innen tehát Wiese sokoldalúsága és adottsága a már létező formák módszeres kijátszásához, legyen szó akár képző-, akár előadó-művészetről.

A Living Theory Without Anecdotes a német művész akuzmatikus kompozícióiból ad ízelítőt, amik 2009 és 2011 között kerültek megvalósításra. Egy konszenzusos és meglehetősen leegyszerűsített definíció szerint az akuzmatikus hangok olyan hangok, amelyeknek nem látjuk a forrását. Vagyis a lemez Nicolas Wiese audiovizuális darabjaihoz írt, illetve térinstallációkhoz használt szerzeményeiből válogat. Már a médium megválasztása is stílusos: a három rövidebb és egy hosszabb mű bakelitre vágva, a Corvo kiadványait eddig is jellemző ízléses csomagolásban került forgalomba. A négy felvétel közös nevezője, hogy alapvetően akusztikus hangszerek és rezonáns tárgyak hangjait felhasználva készültek; struktúrájuk szabálytalan és folyamatos mozgásban van; a játékidő előrehaladtával dinamikájuk és hangerejük ha visszafogottan is, de egyre erősödik; az ide-oda cikázó hangok pedig mintha idővel egyre csak szétzilálódnának. Roncsolás, jó ízléssel.

Az album A oldalát nyitó hatperces Due To Idle a másik oldalt teljes terjedelmében elfoglaló El Jardín Revisitado című darabból vett hangmintákra épül, amik mellé Wiese egy citera és egy cselló hangjait rögzítette. A végeredményben mintha mozgalmas és nyugodt elemek feszülnének egymásnak, bizonytalan és zavaros tempót biztosítva ezzel a rövidke kompozíciónak. Az ezután következő Subfertile javarészt vonósok hangmintáiból és néhány perkusszív rétegből álló hangfolyam, amit helyenként megszaggat a szerző, de csak annyira, hogy a darab még így is a lemez legbúskomorabb, legelégikusabb tétele maradjon. Az ezt követő Der Elefant Im Porzellankäfig Thorsten Soltau német turntablista-hangszobrász egy korábbi művének a szilánkjait használja: a rövidke hangminták sokaságát Nicolas Wiese apró hangszórókon játszotta le, amiket műanyag vödrökkel és -dobozokkal fedett le, az átszűrődő hangokat pedig rögzítette, feldarabolta és végül újrarendezte. Meg kell hagyni, ötletes – a végeredmény pedig izgalmas.

A korong B oldalán helyett kapott húszperces El Jardín Revisitado című művet részben már érintettük. Kiindulási anyagként itt egy több képernyőn vetített videokollázst és egy nagyzenekar játékát felhasználó kétórás audiovizuális darab szolgált, amit Tom Rojo Poller zeneszerzővel közösen készített Wiese. A hagyományos hangszerek hangjai több lépésben kerültek manipulálásra, a kiadvány sajtóanyaga szerint az itt hallható verzió például szinte már semmiben nem emlékeztet az eredeti nagyzenekari műre. Az El Jardín Revisitado egyes elemeit Nicolas Wiese már korábban is használta audiovizuális szólófellépésein, ezeken a változatokon keresztül jutott el egy lehetséges végeredményig, ami most a mindössze 300 sorszámozott példányban megjelent Living Theory Without Anecdotes albumot is zárja.

Wiese a térbeli rétegzés mestere: mintha csak egy építészt hallanánk komponálni. Kiválóan hallatszik az előtér, a háttér, és mindaz, ami a kettő között van. Halljuk a jobbról balra vagy balról jobbra mozgó hangokat, a fentet és a lentet, a lemezen hallhatók felerősítik a térérzetet, mintha csak egy kiállítótérben vagy egy sokcsatornás hangrendszerű moziteremben hallgatnánk ezeket a tételeket. Alkalmazott zenét hallunk eredeti közegükből kiragadva, és ilyenkor persze azt várja az ember, hogy kudarcba fullad vagy legalábbis felemásra sikerül a mutatvány. Nem. A Living Theory Without Anecdotes-ra került kompozíciók saját lábukon is megállnak, sőt: így talán még izgalmasabbak.

1. Due To Idle [6:05] 2. Subfertile (A Dead End Thrill And A Cheesy Addiction) [11:06] 3. Der Elefant Im Porzellankäfig (Im Geiste Des Utilitaristischen Menschseins) [6:34] 4. El Jardín Revisitado [20:00]

nicolaswiese.com
corvorecords.de

Axel Dörner | Jassem Hindi – Waterkil

Dusted Hoffman 2012 június 21.

Corvo | core 004 | 2012

Sosem gondoltam a mikrobarázdás vinylekre mint a helyenként ultrahalk zörejzenék legmegfelelőbb hanghordozóira. A Waterkil esetében sincs ez másképpen, persze könnyen lehet, hogy a lezáratlanság, az állandó változás a koncepció része: ugyanis itt is, minden egyes lejátszás után óhatatlanul egyre több és több pattogás, sercegés rakódik az általában véglegesnek szánt mesterfelvételekre.

A kizárólag bakeliteken publikáló berlini Corvo Recordsnak a Waterkil a negyedik megjelenése. Tavaly tavasszal a labelt menedzselő Wendelin Büchler elküldte ugyan az első két kiadvány virtuális promóciós pakkjának linkjeit, de bevallom, azok felett valahogy átsiklott a figyelmem. Tudom, nagyon buta szokás, de azt a kiadványt, amit nem tartok a kezemben valamilyen gyárilag – vagy újabban: házilag – előállított hanghordozón, azt csak nagyon ritkán tudom értékelni, komolyan venni. Axel Dörner és Jassem Hindi korongjából viszont kaptunk egy példányt: az átlátszó vinylt egy kihajtható, háromoldalas papírtokba bújtatták, amihez még egy áttetsző, külső tok is tartozik. A külső és belső borítón Matthias Reinhold grafitrajzai – a látvány szemet gyönyörködtető, a kiszerelés igazán ízléses.

Ami a felvételek hátterét illeti: a két zenész a 2006-os bejrúti Irtijal fesztiválon találkozott először, ahol Dörner szólóban, Hindi pedig az Al Moukhtabar Ensemble tagjaként játszott. Együtt két évvel később egy svájci koncerten zenéltek, azóta pedig rendszeresen játszanak duóban. A német trombitás az európai improvizációs zene egyik alapembere, a palesztin és francia felmenőkkel rendelkező, jelenleg Berlinben élő Jassem Hindi pedig az a fáradhatatlan, örökmozgó előadóművész, aki nem csupán zenészekkel, de táncosokkal, fotósokkal és videóművészekkel is dolgozik. Mindkettőjükre jellemző, hogy az évek során autonóm zenei nyelvet fejlesztettek ki, a zenéhez és hangszereikhez pedig hagyományokat és szabályokat elvetve közelítenek. A Waterkil felvételein Dörner trombitája mellé effekteket, szemplert és egy saját keverőt használ; Hindi pedig megbuherált elektronikus berendezések, bemikrofonozott tárgyak, kontaktmikrofonok, mágnesszalagok, alacsony hanghűségű környezetei felvételek és egy bemenet nélküli keverőpult segítségével festi a hangokat.

A lemez A oldalán egy stúdiófelvétel a stockholmi ElektronMusikStudionból, a B oldalon pedig egy, a berlini -Able galériában rendezett koncert részlete hallható. A játékidő mindkét oldalon szinte másodpercre pontosan megegyezik – mintha a két találkozás legerősebb 19 percét szerkesztették volna a lemezre. A két felvétel között négy hónap különbség van, de a darab egységességét ez nem befolyásolja. A duó összegezte, és a felesleget elhagyva negyven percbe sűrítette az elmúlt három év tapasztalatait. Karcos, statikus zajfüggönyöket hallunk, amik egyik pillanatról a másikra foszlanak semmivé. Süvítő trombita, széttorzított kaparászások, aztán zavarba ejtő csend, majd újra intenzív, kásás zaj. Hullámvasút. Talán sosem hallottam még Axel Dörner hangjait ennyire feszesnek, agresszívnak. Jól áll neki. Ez is.

45-ös fordulatszámon játszandó! (De kipróbálható 33-on is…)

1. Caol [19:17] 2. Able [19:20]

hindij.blogspot.com
corvorecords.de

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Ingyenes Charles Gayle Trio koncert Magyarkanizsán

Juhász László
2015. május 19.

Angelika Sheridan | Frank Niehusmann – STROM

Dusted Hoffman
2016. október 26.

ErstAEU: új sublabelt indít az Erstwhile kiadó

Dusted Hoffman
2011. november 22.

Két új duólemez a londoni Fataka kiadótól

Dusted Hoffman
2016. január 6.