17
October, 2017
Tuesday
Hideous Replica | HR14 | 2017 Birgit Ulher hamburgi komponista-trombitás új szólóalbumát hallgatva nehéz eldönteni, hogy ...
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...

Ernesto Rodrigues | Michael Thieke | Guilherme Rodrigues | Carlos Santos – Kreis

Dusted Hoffman 2005 február 25.

Creative Sources | cs020 | 2005

Ernesto Rodrigues 1999-ben alapított Creative Sources nevű privát hanglemezkiadója már a kezdetektől kísérleti és elektroakusztikus improvizációs zenék dokumentálására szakosodott. A portugál minilabel jelenleg túl van a huszadik kiadványán, és bár az utóbbi időben ipari méretekben, szinte futószalagon jelenteti meg a rögtönzött zenei elgondolások egy-egy igazán radikális példáját, a Creative Sources kiadványai mégis mindig egyenletes és kiváló minőséget képviselnek. A Kreis a kilencedik közvetlenül Rodrigues-hez köthető CS-lemez, kuriózuma pedig talán az, hogy a játékosok között ott van az ifjabb Rodrigues is.

Becsapás lenne azt állítani, hogy a korongon szereplő négy hangszerest bármiféle forradalmi hevület kerítette volna hatalmába, hiszen az eszközök és a hangok már ismerősek: különféle tárgyakkal preparált akusztikus hangszerek és Carlos Santos laptopjának hangjai keverednek, minden bizonnyal teljes ad hoc szerűséggel. Az idősebb Rodrigues hegedűjéből és mélyhegedűjéből, Guilherme fia pedig csellójából és egy zsebtrombitából csal elő extrémebbnél extrémebb hangokat: a tavaly március végén rögzített albumot a bemikrofonozott húros hangszereken való kaparászások, nyeszetelések felerősített hangjai uralják, Michael Thieke klarinétjának hangjai sajnos csak néhány alkalommal jutnak dominánsabb szerephez. A formáció negyedik tagjának, Carlos Santos laptopjának diszkrét morajlását is csak elvétve lehet hallani a lemez során – én például az első hallgatás alkalmával mindössze az utolsó tétel közben figyeltem fel rá, hogy monoton digitális búgások és halk sercegések, pattogások is bujkálnak az akusztikus zajok, zörejek között.

A lisszaboni Tcha Tcha Tcha Studioban felvett Kreis lemez inkább akusztikus hangzású, és kiváló példája annak a modern improvizációs taktikának, amely azt preferálja, hogy egy adott instrumentumot mindössze egy hangszernek látszó tárgyként kezeljünk, azt ne rendeltetés szerűen használjuk, és ne úgy csaljunk ki belőle hangokat, mint ahogyan az magától értetődő lenne, mégis préseljük ki belőle a hangok legszélesebb, legváltozatosabb skáláját.

Az albumnak van koncepció is, bár valljuk meg, nem túl eredeti: a projekt címe Kreis, ami németül „kör”-t jelent, a hét felvétel mindegyike pedig a kör egy-egy fokáról van elnevezve. Hajtott a kíváncsiság és kiszámoltam, hogy az adott címek – azaz a meghatározott szögek és szögpercek – aránylanak-e a korong 41 perces játékidejéhez. A számok többé-kevésbé aránylanak egymáshoz, mindössze annyi pontatlanságot fedeztem fel, hogy az utolsó – hét perces – tétel címét nem jelölheti a 360°, hiszen annak a pontnak az album utolsó pillanatában kellene lennie.

A zenészek nem lépnek túl az egy adott hangszer összes létező hangját feltérképező radikális improvizációkon, a Kreis mégis egy kellemes, de igaz lelkesedéssel mindössze csak néhányszor végighallgatható alkotás. És abban sajnos már most majdnem biztos vagyok, hogy a jövőben sem példaértékű műként, sem pedig hasonlítási pontként nem nagyon fogom emlegetni.

1. 0° [7:55] 2. 32° 45′ [5:36] 3. 56° 17′ [3:39] 4. 112° 23′ [7:53] 5. 168° [2:41] 6. 245° 34′ [5:53] 7. 360° [7:00]

michael-thieke.de
creativesourcesrec.com

Ute Wassermann | Birgit Ulher – Kunstoff

Dusted Hoffman 2004 december 14.

Creative Sources | cs017 | 2004

Végre egy hangos, jól és könnyen hallható, viszont közel sem könnyedén hallgatható, ám valamiért mégis nagyon könnyednek tűnő alkotás az egyre növekvő reputációjú Creative Sources kiadótól. A lemez közreműködője két egészen autentikus előadói attitűdöt képviselő német hölgy, az énekes-hangperformer Ute Wassermann, illetve a trombitás Birgit Ulher; és hála e két kivételes tehetségű és kreativitású előadóművésznek, végre bemutatást nyert a szabadimprovizációs zene játékos oldala, ugyanis a Kunstoff egy könnyed, néhol már-már mulatságos, kifinomult humorban bővelkedő alkotás, ami talán még a „hallgathatatlan hangoktól” idegenkedőknek is nyújthat egy kellemes és élvezetes órácskát.

A két előadó külön-külön bár még csak néhány kiadvánnyal rendelkezik, Wassermann eddig olyan zenészek mellett énekelt, mint Peter Kowald, David Moss, Malcolm Goldstein vagy éppen Mary Oliver; Ulher pedig olyan előadókkal készített improvizációs lemezeket, mint Lou Mallozzi, Michael Zerang, Martin Küchen, Ernst Thoma, vagy a magyar felmenőkkel rendelkező Gino Robair.

És most nézzük magát a lemezt: a Kunstoff első tétele (Stoff 1) egy öblös horkantással és némi morgással indít, amihez háttérként a trombita sziszegése, sustorgása társul. Wassermann vokálja és Ulher trombitája a lemez teljes hosszúságában önfeledten játszadozik egymással, egy üdítően friss zenei formát eredményezve ezzel; a szerepek számtalanszor – nem meglepő módon – felcserélődnek: Wassermann hangját Ulher játéka imitálja, Ulher trombitáját pedig Wassermann éneke. A mezzoszoprán hangfekvésű Wassermann vokális ötleteinek tárháza szinte kifogyhatatlan: egy madárcsiripelés-szerű kedves kis neszezés néhány másodperc alatt alakul egy oroszlán orkán-szerű bömbölésévé, és fordítva. Torokhangok, orrhangok, fejhangok, apró füttyentések, horkolások, berregések és egyéb megfoghatatlan emberi hangok teszik élvezetessé – és nem ritkán mulatságossá – a Kunstoff lemezt, aminek hallgatása közben folyton az jár a fejemben: többek között arról szól ez a kiváló munka, hogy lehet viccelődni, mókázni is néha, nem kell minden áron halálosan komolyan vennie magát az előadóművésznek. Egy önfeledt játék ez az album, és szinte biztos vagyok benne, hogy a produkciót jegyző hölgyek is igen jót szórakoztak a stúdiófelvételek alatt.

Bár a lemez összességében kellően variált, az egyórás játékidő alatt sajnos számos ötlet és trükk bukkan fel újra és újra. Félreértés ne essék, egyáltalán nem kellemetlen egy órán keresztül hallgatni a német hölgyek kollaborációját, sőt!, viszont egy 40-45 perc körüli, szerkesztett játékidejű kiadvány biztosan elkerülhette volna ezeket a minden bizonnyal nyugodt szívvel átléphető önismétléseket.

Végszó: a Kunstoff – hossza ellenére – egy magáért beszélő, igazán kivételes és üdítő alkotás, amit ezúttal nemcsak a radikális improvizált zenék rajongóinak ajánlok, hanem azoknak is, akik bár idegenkednek a műfajtól, mégis örömüket lelhetik ebben a kedves és aranyos kalandban. Lenyűgöző, zseniális – tényleg!

1. Stoff 1 [5:02] 2. Stoff 2 [5:44] 3. Stoff 3 [8:09] 4. Stoff 4 [4:36] 5. Stoff 5 [8:09] 6. Stoff 6 [2:59] 7. Stoff 7 [6:24] 8. Stoff 8 [8:03] 9. Stoff 9 [4:49] 10. Stoff 10 [6:05]

femmes-savantes.net/en/lesfemmessavantes/ute-wassermann
birgit-ulher.de
creativesourcesrec.com

I Treni Inerti – Ura

Dusted Hoffman 2004 február 14.

Creative Sources | cs006 | 2003

Az igazán ötletes elnevezésű I Treni Inerti egy háromszemélyes projektet jelöl, aminek tagjai a barcelonai Ruth Barberán (trombita), a londoni Matt Davis (trombita) és az oportói Alfredo Costa Monteiro (tangóharmonika). A trió neve olaszul „mozdulatlan vonatokat” jelent, és keresve sem találhatott volna magának találóbb nevet ez az eddig alkalminak hitt társulás, hiszen az Ura a statikusság tökéletes megzenésítése. Nem túlzás azt állítani: az I Treni Inerti felvételeinek a csend a legfőbb szervezőeleme, hiszen itt minden a folyton-folyvást felbukkanó üresség köré szerveződik; gondoljuk ezeket csendeket akár hosszabb megtorpanásoknak, vagy olcsó hatásszüneteknek, tény, hogy a legszebb dolgok, a hangok elhalása és újjászületése mindig az effektíve hallhatatlan pontok határán történnek.

Az 56 perces lemezen helyet foglaló négy improvizációt 2002 júliusában rögzítették a barcelonai Estudi 84 stúdióban. A rögtönzések felépítése egyáltalán nem szokványos, némi túlzással akár strukturális újításról is beszélhetünk: a négy felvétel mindegyikét rendkívüli mennyiségű csend és üresség tagolja, és a hanghalálok után mindig kezdetben tétovának tűnő, majd egyre lendületesebb, intenzívebb újraindulások következnek, de csak azért, hogy aztán a hosszasan kitartott hangok újra és újra a a csendbe, a hallhatatlanságba süllyedjenek. Talán logikátlannak, és legfőképpen unalmasnak tűnhet ez a nagylemeznyi hosszúságú újra- és újraindulás, de az Urát mégis ez a folyamatos távolodás-közeledés teszi igazán megkapóvá, hiszen az album egészét más sem teszi ki, mint a zenei hangok fájdalmas lassúsággal való eltűnése.

A trombitákkal előállított szuszogós-susogós hangok már jól ismertek (Axel Dörner, Franz Hautzinger, Greg Kelley stb.), az igazi kuriózum itt a különböző preparátumokkal módosított tangóharmonika segítségével létrehozott puha neszek, vagy éppen karcos zörejek, amik az album legizgalmasabb hangjait adják. A lemez során fel-felbukkanó kereplő, surrogó zajok is valószínűleg a tangóharmonikából származnak, csak úgy, mint az ütősökre emlékeztető fémes csikorgások, nyikorgások. De az akár hagyományosnak is titulálható fújtatások és fals sípolások mellett számtalan olyan nem-konvencionális hangzás is előbukkan még Monteiro harmonikájából, amiket a legkevésbé sem várnánk ettől a hangszertől.

Lényeges, hogy az Ura szűk egy óráját kizárólag kellő odakoncentrálással, „nekiülve” érdemes végighallgatni, hiszen viszonylagos halksága miatt háttérzeneként – mint ahogyan a hasonló stílusban születő munkák túlnyomó többsége – a legkevésbé sem működik. Őszintén, kedvelem és becsülöm azokat a komponistákat és előadókat, akik megalkuvások nélkül viszik végig öntörvényű és felettébb sajátságos zenei elképzeléseiket, így az I Treni Inerti trió szimpatikus, ugyanakkor kétségtelenül magamutogató attrakciói, radikális improvizációi is már a legelső pillanattól kezdve lenyűgöztek; és az nem lehet, hogy ez csak egyetlen ember szubjektív véleménye legyen.

1. Osso [15:43] 2. Ara [6:16] 3. Level [15:12] 4. Aérea [19:07]

itreninerti.blogspot.com
creativesourcesrec.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek