24
June, 2017
Saturday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

Push The Triangle – Repush Machina

Lenkes László 2013 november 23.

D’Autres Cordes | d’ac091 | 2006

A Push The Triangle egy francia trió, amit három zenész alapított még a kétezres évek elején – nevezetesen Stéphane Payen altszaxofonos, Franck Vigroux gitáros és Michel Blanc dobos. Különböző források kísérleti, avant-dzsesszes, progresszív rock trióként jegyzik a zenekart, és úgy gondolom, a D’Autres Cordes kiadónál 2007-ben megjelentetett második lemezük tökéletesen meg is felel ennek a meghatározásnak.

A korong minden szerzeményét a megírt tételekbe ékelt rögtönzött elemek jellemzik. Mindhárom hangszer egyforma arányban szerepel: néhol a villanygitár és a szaxofon közös játékát hallhatjuk dob nélkül, vagy rövidebb dobfutamokat egy másik hangszer társaságában, de a Push The Triangle zenéje mindvégig a progresszív rock és az avantgárd dzsessz ötvözete marad.

A nyitó kompozícióban (Assis Sur Le Canon D’un Char) remekül vegyülnek a zajos részek a progresszív rockkal, a második, L’agitaion pedig érdekesen keveri a dzsesszt a kísérleti noise-elemekkel. A lemez harmadik, leghosszabb szerzeményében (My Dear Chloe) tizenkét percen át, dinamikusan váltakoznak a mindhárom hangszert megszólaltató részek, a dob nélküli zajos, egymásnak felelgető szólózások a gitáron és a szaxofonon. Ezt vágja át a Repush címet viselő következő két és fél perces track, ami voltaképpen az elektronika és a fúvóshangszer közös játékaként létrehozott kitűnő drone. Az utolsó előtti szerzeményt (Triste) a szaxofonra válaszolgató dob-torzított gitár kettős hozza létre, a hatodik, The Blame pedig egy jól kitalált kísérleti történettel zár. Az utolsó dalt az elejétől kezdve lassan építi fel a pergődob és egy elektronikus hangfolyam közös játéka, amelyet a fokozás közepe táján egy dobritmus visz tovább, majd zárásként halkulás, csend és végül torzított gitárzajos riffek zaja fejez be.

A francia hármasnak tudomásom szerint közös kiadványa azóta sem jelent meg, viszont mindhárman aktív részesei a francia és nemzetközi dzsessz és kísérleti zenei színtérnek. A Repush Machina tehát végig a zajos free jazz és a progresszív rock közt található megoldások mentén építi a mondanivalóját, így akikhez e két műfaj közel áll, azoknak a Push The Triangle trió második kiadványa biztosan örömteli élményt fog jelenteni.

1. Assis Sur Le Canon D’un Char [5:43] 2. L’agitation [7:30] 3. My Dear Chloe [12:49] 4. Repush [2:30] 5. Triste (19 Semaines) [5:48] 6. The Blame [4:23]

stephanepayen.com
franckvigroux.com
dautrescordesrecords.com

Franck Vigroux – Triste Lilas

Lenkes László 2013 augusztus 17.

D’Autres Cordes | d’ac061 | 2005

Franck Vigroux francia gitáros-turntablista Triste Lilas című kiadványa egy epikus mag köré szerkesztett konceptlemez. Ahogyan azt az albumbelsőn olvashatjuk, a történet főhőse egy szökevény, aki egy „vérvörös kontinensen bolyong”. A korong egy lemeztrilógia utolsó, befejező részeként jelent meg Vigroux privát kiadója, a D’Autres Cordes jóvoltából.

A Triste Lilas kilenc tételének alapját elektronikus hangszerek (Franck Vigroux – gitár, elektronika és Bruno Chevillon – nagybőgő, elektronika) rögtönzéseivel kevert akusztikus hangszerek (Hélène Breschand – hárfa, Marc Durcet – gitár és Michel Blanc – dobok) improvizációi alkotják. A zenével párhuzamosan egy férfi- és egy női hang (Marc Durcet és Jenn Priddle) angol és francia nyelven beszéli el a történetet. A sejtelmes, baljós és tragikus-kaotikus atmoszférát sugalló első szerzemény általi felütés mindvégig jellemzi a kiadványt. A második tételben Priddle szövege nyomán kapunk némi információt a korábban említett főhősről, a dalban az előzőekben felütött kaotikus atmoszféra pedig azzal folytatódik, hogy a női narrációt olykor énekhangok váltják. A lemez központjában a történetmesélés áll, így az emberi hangok mindvégig kiemelkednek a zene szövetéből: mindig az elektroakusztikus mixek feletti narrátori hang áll az első helyen, és csak utána következnek az elektronikus vagy akusztikus hangszerek improvizációi. A harmadik szerzeményben a női hang angol elbeszélését a férfi hang francia narrációja folytatja, miközben a mondanivalót sejtelmes zajok és neszek színesítik. A lemez folyamán Chevillon bőgőjének és Vigroux gitárjának zörejeit elektronikus hangszerekkel előállított drone-szerű részek váltják. A későbbiekben a dob ritmusára rögtönzött nagybőgőtéma és különféle sistergések, sercegések egy ismétlődő, női hangminta soraival egészülnek ki. A lemez vége felé sem változik a hangvétel: a narráció mellett mindvégig intenzív elektroakusztikus megoldások és keverések váltják egymást.

Vigroux lemeztrilógiájában a Triste Lilas című harmadik részt az első Lila Triste, és a második Looking For Lilas előzte meg. Az album zenéjét meglehetősen nehezen lehet megfogni, annak ellenére, hogy folyamatos figyelmet igényelve lefoglal és állandó szellemi munkára készteti a hallgatót. De éppen ettől kap izgalmas ízt: kaotikus, feszült, félelmetes miliőjét az elektroakusztikus improvizációk, valamint a keverési munkálatok alkalmazásai eredményezik. A befogadást legtöbbször a mesét elbeszélő narrátorok (francia vagy angol) nyelve is akadályozza. Ugyanakkor – végtére egy kísérleti zenei albumról van szó – az emberi hangok, ha úgy tetszik, értelmezhetőek hangszerként, ami sokszor szerencsés megoldásnak tűnhet. Főként, ha egy olyan kiadvánnyal állunk szemben, amelynek elemi részét a kísérleti zene mellett egy narratív történet elbeszélése képezi, miközben képtelenek vagyunk azt teljességében értelmezni, annak nyelvi akadályai miatt.

A kortárs francia elektroakusztikus kísérleti zene egy izgalmas darabját ismerhettük meg Franck Vigroux szomorú lila kiadványán.

1. Les Soldats Tambours [6:13] 2. Et J’ai Vu Dans Le Miroir [4:34] 3. Une Fois J’ai Pleuré [7:26] 4. All My Deepest Desire [5:19] 5. Le Cygne En Porcelaine [3:31] 6. Lilas Lilas [3:59] 7. La Baignoire [8:10] 8. Sans Bruit Je Suis Rentré [4:42] 9. J’y Ai Retrouvé Cette Robe A Pois Blancs [3:51]

franckvigroux.com
dautrescordesrecords.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

A Bocian Records nyárvégi újdonságai

Juhász László
2012. augusztus 17.

Musique Grotesque | 2015. január 7.

admin
2015. január 7.

Gary Hassay | Paul Rogers – To Be Free

Juhász László
2006. október 30.