Noxagt – Brutage
Drid Machine | DMR5 | 2014
Hosszú időnek, közel nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenhessen a Noxagt negyedik lemeze. Az eltelt időszak alatt az első két LP-n brácsázó és zongorázó Nils Erga nem tért vissza, sőt, a harmadik albumon gitározó Anders Hana (Ultralyd, MoHa!) sem tagja már az együttesnek. Az ő helyére John Hegre érkezett a Jazzkammerből, ezzel pedig úgy tűnik, a trió ismét lezárt egy korszakot.
Kezdetben a Noxagt Kjetil Brandsdal basszusgitáros egyszemélyes projektje volt, majd más zenészekkel kiegészülve, az első két nagylemezükön komplex ritmusokra épülő és improvizatív dzsesszbetétekkel megzabolázott math/noise rockot játszottak. Széleskörű népszerűségre nyilván nem számíthattak annak ellenére sem, hogy ezeket az anyagokat Billy Anderson (Neurosis, Melvins, Sleep és a többi) producelte. Pozitív kritikai visszhang ugyan volt – például 2003-ban felkerültek a The Wire év végi listájára -, sőt, később, egyedüli norvég zenekarként játszottak John Peelnek is, de a piacot végül a Zu-nak sikerült bevennie. A harmadik lemez rögzítése idején Nils Erga brácsás már nem volt tagja a zenekarnak, így ez az elem akkor el is tűnt a zenéből, eltolva a Noxagtet egy direktebb, súlyosabb, ha úgy tetszik, metálosabb irányba. A vastag gitárhangzás és az azt tovább szélesítő torzított bőgő egy nagyon telt hangzást adott a zenének, és a hallójáratokat csordulásig ellepő, sűrűn hömpölygő áradattá változtatta. Egyértelműen párhuzamot lehet vonni e tekintetben a Noxagt és mondjuk az Unsane vagy Chris Spencer egyéb bandái között.
2014-ben, elhagyva a jó nevű Load Recordst, saját kiadói irányítás mellett jelent meg a Brutage. Az ötszámos lemez gerincét a középső három, egyenként tízperces szerzemény alkotja. Ezek a dalok vonagló, súlyos, repetitív döngölő riffekre építenek és feltűnő váltások nélkül alakulnak. A masszív, sludge-ba hajló témák monotonitását a ritmusszekció lépésről lépésre oldja fel, a témák lassan fejlődnek és futnak ki. Hallhattunk már ilyet az Isistől, a Pelicantől és a Greymachinetől is. A zene a szüntelen ismétléseivel a szerzői koncepciónak – gondolom – megfelelően próbálja leépíteni az irányító tudatot, végső célként a lehető legteljesebb mértékig ki is iktatva azt, előkészítve a teret valamiféle transzállapot kiteljesedésének. Erre az alkotói szándékra enged következtetni a lemezt záró csendes, improvizatív drone tétel is, aminek valószínűsíthető célja a totális megsemmisülés után visszavezetni a hallgatót a mindennapi racionalitásba, hogy ott szédült roncsként magára hagyja. A zenekar eszköztára nagyon beszűkült, a korábbi lemezek szerves részét képező avantgarde tobzódások, az összetett ritmusok, dallamok és a pszichedelia is teljesen eltűnt a virtuóz mozdulatokkal együtt. A Brutage egy zárt világ, nem egy eklektikus, határok nélküli kísérleti zene, inkább önmaga is egy kísérlet. Az egész projekt egységes és homogén, minden a motorikus riffekből épülő sivár groove-oknak van alárendelve, ez Jan Christian L. Kyvik dobjátékán a legszembetűnőbb. Az egyébként szorgosan játszó zenész ezúttal mellőz minden felesleges díszítést, csak annyit játszik, amennyit muszáj, azt viszont nagyon agresszívan. A fent hozott atmoszférikus sludge és post metal példákkal ellentétben az album nulla monumentalitással bír, katarzisba torkolló elbeszélői ív megrajzolására pedig még csak kísérlet sincs.
Ugyan instrumentális zenéről van szó, kapaszkodót nyújtanak a beszédes dalcímek. (Azzal most nem számolok, hogy esetleg szándékosan félrevezetőek, és a röhejes címekkel a zenekar csak reflektál a műfajra amúgy eléggé jellemző, és kihalni képtelen, borzasztóan elcsépelt, fárasztó és humortalan címválasztási magatartásra.) A posztindusztriális lét ürességének és tétnélküliségének hangulatát címekbe sűrítő életképek alapján a Brutage a no wave-hez vagy a nyolcvanas évekbeli, szélsőségesebb LAHC-hoz hasonlóan nihilista cinizmussal akar rombolni – és rombol is.
1. … [00:58] 2. You Were Followed By A Man From The Station To Your House. [10:23] 3. Someone Calls You Every Night But Says Nothing. You Can’t Sleep. [9:04] 4. A Colleague Came To Your House And Punched You. Your Room Became Very Messy. [10:49] 5. A Drunken Person Kicked You At The Station And You Had To Go To The Hospital. [7:55]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
