Improv.hu

Edition Wandelweiser | EWR 1003/04 | 2010

Eva-Maria Houben szerint a zongora az egyetlen olyan hangszer, amely a legszemléletesebben tudja megjeleníteni, hogyan, hányféleképpen tud egy zenei hang elmúlni, elhalni. A tavaly megjelent dupla Works For Piano a német komponista hatodik szerzői albuma, és az első, ami zongoradarabokat tartalmaz. Érdekessége, hogy a 2003 és 2007 között született kompozíciókat maga Houben játszotta lemezre.

A Wandelweiser szerzői- és előadói csoport tagjait általában a csend helye és minősége a zenében, a hangok hiányának mennyisége foglalkoztatja. Ezzel szemben Eva-Maria Houbent a zongoradarabok esetében sokkal inkább a hangok megléte, semmint a hiánya érdekli. Egészen pontosan a hangok vége, azok lassú kifutása, fokozatos elhalványulása izgatja. Houben már korábbi munkái során is azt figyelte, hogy a hosszan lecsengő zenei hangok hogyan,miként párolognak bele az őket követőkbe. Mindezt most egy zongorán tanulmányozza és illusztrálja úgy, hogy az az érzésünk: légüres térben, lassított felvételben nézzük – illetve halljuk – a hangokat.

Az első korongot kétségtelenül a harmincperces Klavier (2003) uralja: az erősen repetitív darabban felváltva szólalnak meg egymástól változó hangköznyire lévő hangok, amik elegánsan csusszannak egymásba. A monotonitás, a metronóm-szerű koppanások miatt a kompozíciónak szinte hipnotikus ereje van. Az ezt követő tízperces Drei Choräle (2007) Satie előtt tiszteleg, mégis Feldmant idézi. A kompozíció három rövidebb tételből áll, amelyekben szabályos időközönként elejtett akkordok csengenek le. Egyszerű és gyönyörű. A tizennégy perces Senza Espressione (2007) mintha egy kezdő zongorista skálázása lenne, amit időnként egy jóval megkomponáltabb szerzemény részletei szakítanak meg.

A második korong szintén egy monumentálisabb darabbal nyit: a bő háromnegyed órás Und Entfernt Sich Wieder – Singend (2005) rövid, tömör, gyakorta dallamos részletekből áll, amiket egyre növekvő hosszúságú csendek választanak el egymástól. A blokkok utolsó hangjai a lehető leghosszabb ideig vannak kitartva, de aztán végül minden lecsengés a csendbe, vagy saját környezetünk zajaiba érkezik. A Three Lullabies (2007) három rövidke, négy és hét perc közötti légies zongoradarabja az album eszményi lezárása: akkordpárok minimalista sorozatáról, végletekig leegyszerűsített szerkezetű, mégis valamiért dallamos dalocskákról van szó, amik idővel egyre szellősebb struktúrával rendelkeznek. Az utolsó leütött hangot követően még másfél percig forog a lemez – eddig tart a zene teljes kifutása.

Felesleges ragozni, gyönyörű lemez.

CD 1: 1. Klavier [30:17] 2. Drei Choräle (Penser À Satie) [9:28] 3. Senza Espressione [14:09]

CD 2: 1. Und Entfernt Sich Wieder – Singend [46:02] 2. Three Lullabies: I [6:39] 3. Three Lullabies: II [4:27] 4. Three Lullabies: III [6:48]

evamariahouben.de
wandelweiser.de

Edition Wandelweiser | EWR 0705 | 2007

Úgy tűnik, a tavalyi esztendő alighanem Eva-Maria Houben éve volt. A Works For Flute után és a Works For Tromba Marina előtt a Von Da Nach Da a harmadik olyan nagylemez, amit tavaly jelentetett meg a német Wandelweiser kollektíva szerzőinek műveit publikáló Edition Wandelweiser. A szólófuvolára, és tengeri trombitára – vagy más néven apácahegedűre – írt darabok mellett itt a trióra komponált Von Da Nach Da, a másik két koronghoz hasonlóan diszkrét, halk hangokkal, és persze sok-sok csenddel.

A 2005-ben született Von Da Nach Da alcíme: 55 kép három előadóra. A zenészek a lemezfelvétel során nem játszották el mind az 55 „képet”, szelektáltak, majd tetszőleges sorrendben adták azokat elő. Az album 58 perce alatt összesen 17 „kép” jelenik meg, majd tűnik el. Houben magyarázata szerint jelen munkája esetében a „kép” jelenthet zenei képet, de látványt, szituációt és teret is. Az előadók Rommel Ayoub (hegedű), Sebastian Jeuck (szaxofon) és maga Eva-Maria Houben (orgona).

Feszültséggel teli, súlyos csendekkel kezdődnek és végződnek a Von Da Nach Da két és öt perc közötti időtartamú epizódjai. Ez persze a legkevésbé sem meglepő, hiszen Houben zenéjének egyik – ha nem a – legfontosabb eleme a csönd, illetve a hangok elhalványulása, lassú-lassú elmúlása. Tévedés az hinni, hogy a darab egyes részeiben nem történik semmi, ugyanis a három hangszer hangja lebilincselően kerülgeti, egészíti ki egymást. Közel sincs két egyforma „kép”, az egészen halk zene dramaturgiája tételenként variálódik. A hegedű magas, a szaxofon közép, és az orgona mély hangmagassága gyönyörűen ad ki egy meleg tónusú, homogén egésznek ható hangköteget. A hangszerek neszeinek, leghalkabb hangjainak is irdatlan jelentősége van: a hegedű vonójának a lábon való lassú csúsztatása, egy-egy hosszan kitartott orgonahang rendkívüli hatást eredményez. Sebastian Jeuck szaxofonjának a hangját például néhány epizódban többször gondoltam atmoszférának, távoli környezeti hangoknak, pedig a lemezt ultrasteril körülmények között rögzítették a dortmundi egyetem stúdiójában. Kezdem elhinni: minél halkabb a zene, annál izgalmasabb.

Bár Eva-Maria Houben neve viszonylag ismeretlen, és még mindig csupán egy nagyon szűk réteg követi a érdekfeszítő munkásságát, szerintem az egyik legjelentősebb mai komponistáról van szó. Sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne a Wandelweiser csoport egyetlen női zeneszerzője.

Mi mást mondhatnék összegzésként? Lelkesítő, mi több: lebilincselő lemez.

1. Untitled #1 [2:52] 2. Untitled #2 [4:58] 3. Untitled #3 [3:58] 4. Untitled #4 [3:18] 5. Untitled #5 [2:40] 6. Untitled #6 [2:32] 7. Untitled #7 [4:00] 8. Untitled #8 [3:22] 9. Untitled #9 [2:26] 10. Untitled #10 [3:14] 11. Untitled #11 [4:02] 12. Untitled #12 [2:32] 13. Untitled #13 [3:46] 14. Untitled #14 [3:46] 15. Untitled #15 [4:36] 16. Untitled #16 [2:56] 17. Untitled #17 [3:12]

evamariahouben.de
wandelweiser.de

Edition Wandelweiser | EWR 0502 | 2005

A 2001-es Piano Music és a közelmúltban kiadott Abregistrieren után a ChamberEvents a harmadik Schlothauer-korong, amit a német Wandelweiser kiadó jelentetett meg. Míg első két album ultraminimalista, szigorúan zongorára és orgonára komponált darabokat tartalmaz, addig az új lemezen helyet kapott három rövidebb mű már változatosabb hangszer-összeállításokra íródott.

Az albumon szereplő három kompozíción az elmúlt években párhozamosan dolgozott a jelenleg Berlinben élő Burkhard Schlothauer, akinek neve a Zeitkratzer nagyzenekarban való szereplésének köszönhetően vált viszonylag ismertté. Schlothauer a zeneszerzés mellett hegedűt, gitárt és nagybőgőt tanult Münchenben és Brémában – utóbbi kettő idővel elmaradt, mára fő hangszere a hegedű és a klarinét maradt. 1986 óta autodidakta módon foglalkozik modern kompozíciós technikákkal, és bár a zenész meglehetősen aktív a mai német komoly- és dzsesszzene területén, munkáival alig néhány hanglemezen találkozhatunk. A tavalyelőtt megjelent ChamberEvents fülszövege szerint az album darabjait a repetíció, és a csendek hangsúlyos használata köti össze.

Az 1999-ben komponált 55 Similar Events Plus Two Drummers című 15 perces művet a Zeitkratzer zenekar adja elő – kiváló lemeznyitás. A darabot két párhuzamos zenei cselekmény alkotja: egyrészt hét hangszeres – a trombitás Franz Hautzinger, a szaxofonos Ulrich Krieger, a tubás Melvyn Poore, Schlothauer hegedűn, a csellista Michael Moser, a nagybőgős Alexander Frangenheim és a tangóharmonikás Luca Venitucci – játszik mindig változó összeállításban nyolcmásodperces hangkötegeket, amiket négymásodperces csöndek követnek. A darab egészét összesen ötvenöt köteg alkotja, amivel párhuzamosan – de szerkezetileg ettől függetlenül – két ütőhangszeres (Reinhold Friedl és Ray Kaczynski) játszik részleteket Schlothauer 1998-as Two Drummers Drumming című művéből.

A sorban a következő darab, az Events # 5 már két zongorára és három basszusklarinétra íródott: a két billentyűshangszer összes szólamát Jongah Yoon és Jürg Frey játszotta fel – mégpedig évekkel korábban, egymástól függetlenül. Az Events # 5 ugyanis két korábbi Schlothauer-darab montázsa. Egy 1996-ban megjelent Frey-lemezen egy bizonyos Aus Atem című Schlothauer-kompozíciót játszik Frey, a 2001-es Piano Music korongon pedig Jongah Yoon játssza Schlohauer Ab Tasten című művét. A két darab részletei tökéletesen adnak ki egy harmadikat.

A 2003-as, négyrészes Organic Microtonal Polyphonia három fúvósra íródott. Antoine Beuger fuvolán, Schlothauer klarinéton, Craig Shepard pedig harsonán játszik. A kompozíció egy korábbi, Bunkermusik című mű rövidített és zanzásított változata, amiben a fúvósok időben meg nem határozott hosszúságú, ismétlődő részeket játszanak. A korábbi tizennyolc szekció ezúttal négyre, a szekciónkénti tíz perces időtartam pedig öt percre csökkent. Az Organic Microtonal Polyphonia – és Schlothauer – trükkje az, hogy minden szekcióban halljuk az eggyel korábbit, vagyis az elsőben három, a másodikban hat, a harmadikban kilenc, a negyedikben tizenkét hangszer hangja szól egyszerre. A hangok így egyre sűrűsödnek, míg a csendek idővel végleg eltűnnek.

Bár Schlothauer darabjaiban igenis sok a zenei történés, a hangok és a szünetek bölcs használata miatt a lemez három kompozíciója mégis a csend hangjairól szól. Gyönyörű, nagybetűs zene, ami ellazít, megnyugtat. Túlzás nélkül: fontos kiadvány.

1. 55 Similar Events Plus Two Drummers [15:22] 2. Events # 5 (3 Bass Clarinets, 2 Pianos) [23:55] 3. Organic Microtonal Polyphonia, Part 1 [5:47] 4. Organic Microtonal Polyphonia, Part 2 [6:03] 5. Organic Microtonal Polyphonia, Part 3 [6:00] 6. Organic Microtonal Polyphonia, Part 4 [6:30]

kompositionskunst.de
wandelweiser.de