[guyôm] – Cacelorazo
Ego Twister | etw007 | 2006
Egyre inkább úgy érzem, hogy a kissé elfáradt, egy helyben toporgó elektronikus tánczenei szcéna erősen megkopott nimbuszát nem az évek során kultikussá vált hanglemezkiadók fogják megmenteni, hanem sokkal inkább a feltörekvő, új ötletekkel és hihetetlen lelkesedéssel, kreativitással bíró félamatőr társaik. Eljött az idő, hogy a közönség észrevegye az utánpótlást, amit végre nem csak a „nagyok” – bármiféle invenciót tökéletesen nélkülöző – lemásolása jellemez.
A trónkövetelők egyre szélesedő bázisát erősíti a francia Ego Twister minilabel is, ami a legkülönfélébb – főként elektronikus tánczenékhez húzó – innovatív muzsikákat jelentet meg. Legújabb kiadványuk a normandiai [guyôm] Cacelorazo című, kizárólag bakelit korongon megjelentetett albuma. A fiatal tehetség munkái eddig leginkább kompilációs- és kislemezeken jelentek meg, olyan kisebb-nagyobb kiadóknál, mint a Hip Notik, vagy éppen a Skam Records. (A Skamról annyit azért mindenképpen érdemes tudni, hogy az Autechre-fiúk alapították…) [guyôm] gyermekfejjel Jean-Michel Jarre mára már legendássá vált dallamait szívta magába, majd egyre inkább belemélyedt az acid house és az alternatív rock világába – ez a két stílus egyébként mind a mai napig jellemző a szerző munkásságára. A modernség, a játékosság, az önálló megoldásokkal teli újító szándék, és a zene nyelvén megfogalmazott harcias ellenállás az, amely jelen albumon az antikapitalizmust jelenti.
A Cacelorazo tételei a breakcore és a hardcore jellegzetességeit hordozzák, mégis szinte mindegyik szerzeményben felfedezhető valami új, ami miatt [guyôm] zenéjére a legkevésbé sem lehet ráaggatni a „tucat” címkét. Az A-oldal első száma, a Laissez-moi Tranquille rögtön megadja az album alaphangulatát: komor, sötét bevezető és széttört ritmusalap. A Digital Rock’n'Roll kezdeti belassulása után már komoly sebességre kapcsol, egy digitális hangörvény-dallammal megspékelve. A Contre Ventes Et Marchés acid-es hangokkal nyit, majd hirtelen belépnek a táncra ösztönző játékos ütemek, amelyekre a későbbiekben még egy nagyon komoly, szétcsúszott és zajos dallam épül. A Cart(o)on nevéhez híven meseszerű hangokkal operál: rajzfilm-effektek breakcore alapon, de ez sajnos talán az album leggyengébb száma, egy teljességgel felesleges ötletbörze. A zajos Copyfest után egy igazi 4/4-es tétel következik – Moody Building -, amely bárhol, bármikor, bármelyik táncparketten megállná a helyét.
A B-oldal első szerzeménye az Aciiiiide, amely valóban nem fukarkodik a savakkal. Az ezt követő XVI B180 című darab szintén egy digitális rock’n'roll, amelyben igazán egyedi és izgalmas hangokat találhatunk. Ezzel szemben az Anxiously Happy sajnos már egy tipikusabb breakcore alkotás. A kissé unalmasba forduló The Radus Panlet után a Heureux Qiu Comme Elvis következik, ami egészen biztosan a kísérletezősebb kedvű és kockáztatni merő lemezlovasok kedvencévé fog válni. Talán a záró Avocat Sauce Coctail sikerült a legjobban: érett, letisztult alkotás.
Úgy gondolom, az ötletességgel, az újító kedvvel a legkevésbé sincs probléma [guyôm] esetében, mégis valami még nem állt össze tökéletesen, egy megfoghatatlan valami még hiányzik a produkcióból, amelyet remélhetőleg a későbbi szerzeményeiben pótolni fog a zenész. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a Cacelorazo lemez a tánctéren remekül fog majd működni.
1. Laissez-moi Tranquille [4:28] 2. Digital Rock’n'Roll [3:21] 3. Contre Ventes Et Marchés [3:46] 4. Cart(o)on [3:28] 5. Copyfest [3:53] 6. Moody Building [5:04] 7. Aciiiiide [4:40] 8. XVI B180 [5:28] 9. Anxiously Happy [3:32] 10. The Radus Panlet [3:21] 11. Heureux Qui Comme Elvis [3:14] 12. Avocat Sauce Cocktail [4:05]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
