Stefan Thut – An Ort, 1-9
Engraved Glass | eg.p09 | 2011
Mivel és mennyivel jobb vagy érdekesebb egy környezeti felvétel a másiknál? Mivel és mennyivel esztétikusabb egy utólag szerkesztett természetben felvett hanganyag, mint egy vágatlan? És egyáltalán: miért szeretünk lemezre rögzített környezeti hangokat hallgatni, ahelyett, hogy kiülnénk egy órára a szabadba, vagy éppen csak kitárnánk az ablakunkat?
Úgy tűnik, reneszánszukat élik a környezeti felvételek: manapság talán az elégnél is több olyan lemez lát napvilágot, ami részben vagy teljes egészében szabadtéren rögzített hangokat tartalmaz. Vannak, akik ezeket hangszeres kompozícióba építik bele; vannak, akik kizárólag a környezeti felvételek rétegeiből gyártanak egészen komplex műveket; és vannak olyanok is, akik szerkesztetlenül, csak a megkapó egyszerűségük és tisztaságuk okán adnak ki a kezükből egyrétegű „field recordings”-okat. Stefan Thut első ilyen munkájával az utóbbiak közé tartozik.
Az elsősorban csellistaként és komponistaként ismert svájci zenész tizenkét hónap alatt rögzítette az An Ort kilenc részét, méghozzá mindig pontosan ugyanazon a helyen, és percre pontosan ugyanabban a napszakban. A kilenc felvétel mindegyike nyolc perces, ezeket helyezte egymás után Thut, úgy, hogy a hangszeletek között nem hagyott szüneteket. Az egymás melletti részeket különösebb műgond nélkül csúsztatta egymásba a szerző, az egy-két másodperces „fédelési” szakaszok hol zökkenőmentesek, hol pedig jól hallható: itt van két környezeti felvétel határa. Stefan Thut kísérlete első blikkre akár banálisnak, sőt, érdektelennek is tűnhet. Nem az. Az ötlet valóban elég puritán, az eredmény viszont több mint gondolatébresztő.
Thut egyetlen földrajzi helyre és az idő változására koncentrál: a hely bizonyosan akárhol lehetne, a lényeg, hogy hányféleképpen „hangozhat” egyetlen, jól körülhatárolt környezet. A zenész rengeteg nyolc percet dobhatott a kukába, hogy végül megtalálja azt a kilencet, ami a legjobban különbözik egymástól. Stefan Thut egy olyan területre állította fel térmikrofonját, ahová a természet és az urbánus környezet zajai egyaránt elhallatszódnak. (A fotó abból a pontból készült, ahonnan Thut a hangokat rögzítette.)
A darab során a madárcsicsergéstől az esőcseppeken és a harangozáson át a repülőgépek távoli zajáig a környezeti felvételek összes kliséjét hallhatjuk, de a hangsúly most nem is ezeken van. Kilenc egészen különböző tónusú hangfelvételt hallunk – ha színekkel kellene példálózni, a sötétszürkétől az aranysárgáig ível a hangulati spektrum. A hangokat ugyanazzal a felszereléssel, és ugyanazokkal a beállításokkal rögzítették, a környezet viszont minden alkalommal máshogy hangzik. A tavaszi napokon a madarak élénkebbek, vidámabban énekelnek, nyáron a rovarok ciripelésével szinte halljuk a hőséget, télen pedig a nyomasztó mozdulatlanságot lehet kiválóan érzékelni. Hihetetlen különbségek – a hely és a napszak mégis ugyanaz.
Stefan Thut ezzel a 72 perces hanganyaggal a legkevésbé sem szándékozik megváltoztatni az életünket, egy nagyon picit viszont megtanít minket arra, hogy figyelmesebben hallgassuk környezetünk hangjait. A felvétel a kitűnőnél is kitűnőbb minőségű, ezért érdemes tisztességes hangrendszeren hallgatni – ha ebből alább adunk, az körülbelül olyan, mintha egy William Turner- vagy George Inness-repró huszadik fénymásolatát nézegetnénk.
1. An Ort, 1-9 [72:00]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
