16
December, 2017
Saturday
Hideous Replica | HR14 | 2017 Birgit Ulher hamburgi komponista-trombitás új szólóalbumát hallgatva nehéz eldönteni, hogy ...
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...

Lowell Davidson – Trio

Juhász László 2008 szeptember 10.

ESP-Disk’ | ESP 1012 | 2008

A New York-i ESP-Disk’ sorra jelenteti meg újra 1964-től 1974-ig tartó fénykorának alapkiadványait, amelyek legtöbbje még sosem látott napvilágot cd formátumban, holott az eredeti nyomású, porladó borítójú vinylek ma már csillagászati összegekért cserélnek gazdát az eBayen. A kiadót vezető Bernard Stollman jó érzékkel ajánlott lemezfelvételt a korszak fiatal dzsesszzenészeinek, akik közül sokan mesés karriert kezdtek az ESP segítségével, néhányan pedig egyetlen album megjelentetése után a dzsessz történetének margójára kerültek. Lowell Davidson az utóbbiak közé tartozik.

A legendás manhattani kiadó működésének első másfél évében nem kevesebb, mint 45 nagylemezt jelentetett meg, köztük olyan muzsikusok zenekarvezetői debütálását, mint a szaxofonos Albert Ayler, a billentyűs Sun Ra, a harsonás Roswell Rudd, a nagybőgős Henry Grimes, vagy éppen a dobos Milford Graves. A cégnek persze „sztárjai” is voltak: Ornette Coleman és Paul Bley ekkorra már világszerte nagy ismertségnek és elismertségnek örvendett. A civilben ügyvédként dolgozó Stollman sosem íratott alá az ESP által felkarolt fiatal zenészekkel meghatározott időre vagy megjelenésszámra szóló szerződést, és talán ennek is köszönhető, hogy a muzsikusok többsége idővel a nagyobb támogatást ígérő Impulse! vagy a Columbia kiadókhoz igazolt. Bárhogy is, az ESP-Disk’ korai katalógusában a free jazz históriájának legfontosabb zenészei és albumaik találhatóak; egylemezes csodabogarak, radikális újítók, tragikus sorsú géniuszok, egy biztos: egytől egyig nagyhatású, izgalmas figurák. A kiadó 1974-ben húzta le végleg a rolót – sokadszorra, ám ezúttal végérvényesen csődbe ment. A hőskor lezárult.

Lowell Davidson bostoni dzsesszzongorista története sem mondható szokványosnak: egy lelkész-teológus fiaként a Harvardon végzett biokémikusként, majd New Yorkba költözött, hogy Ornette Coleman mellett játsszon. Az ESP-hez is Coleman protezsálta be, és azon ritka zenészek közé tartozott, akik meghallgatás nélkül, soron kívül rögzíthettek lemezt. 1965 július 27-én vonult stúdióba, méghozzá nem is akármilyen ritmusszekcióval: nagybőgőn Gary Peacock, dobokon Milford Graves játszott. A felvétel után nem sokkal súlyos laborbalesetet szenvedett, soha többé nem játszott lemezen. Bár Davidson dobosként a New York Art Quartet egy korai felállásában is játszott, a Trio albumon kívül más hivatalosan publikált hanganyag nem maradt utána. Öt kompozíció 44 percben – ennyi, és nem több. 1990-ben, 49 éves korában tuberkulózisban hunyt el. Az újrakiadás borítójának fülszövege szerint léteznek privát hangszalagok – főleg bostoni koncertfelvételek -, amiket a jövőben az ESP-Disk’ örömmel jelentetne meg. Bárcsak…

A lemez tanúsága szerint Davidson zongorajátéka rendkívül szofisztikált volt. Egyszerre volt virtuóz és légies, mindig hagyott kellő teret a hangok között. Részletekbe menően kidolgozott, mégis végtelenül felszabadult előadásmódja olykor Andrew Hillt, máskor Cecil Taylort idézi. A felvétel minősége nem túl kedvező, nincs dinamikája, a ritmusszekció mintha egy kartondobozban zenélne, pedig a digitális kiadásra a mesterszalagokat még fel is turbózták. A hangszeresek között az összjáték – ahogyan mondani szokták – telepatikus, Peacock és Graves brillírozik, de a trió sztárja megkérdőjelezhetetlenül Davidson, akiről nehéz eldönteni, hogy egy zseni, aki ilyen-olyan okokból nem tudott kiteljesedni, vagy amit hallunk, az már maga a kiteljesedés.

Lowell Davidson rövid munkásságát sajnálatos módon a fotósok sem dokumentálták túl. Az eredeti, 1965-ös lp hátsó borítóján látható ugyan hat fotó, amelyek a lemezfelvétel során készültek, de az újranyomás csomagolása ezekből már csak egyet használ. A zongoristáról korabeli koncertfotók – akár Ornette Colemann bandájával, akár a New York Art Quartettel – sem, esetleg csak magánkézben, publikálatlanul léteznek. Kár érte.

1. “L” [8:10] 2. Stately 1 [11:05] 3. Dunce [4:29] 4. Ad Hoc [12:15] 5. Strong Tears [8:30]

espdisk.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.