Jeff Arnal | Gordon Beeferman – Rogue States
Generate | GEN11 | 2006
Jeff Arnal ütőhangszeres és Gordon Beeferman zongorista immár hat éve zenél együtt, a Rogue States a harmadik közös korongjuk, amit a 2001-es Bodies Of Water és a 2004-es, Seth Misterka szaxofonos társulásával készített Rara Avis lemez előzött meg. Arnal és Beeferman nagy vonalakban a hagyományos avantgárd dzsessz, a legújabb szabadzenék, valamint a kortárs komolyzene legjellemzőbb vonásait szintetizálja, eredményként pedig egy olyan zenét mutat fel, ami zavarba ejtően páratlan, és ami első hallásra bizony-bizony tanácstalan fejvakarásra késztetheti hallgatóját.
Jeff Arnal dobosként számos improvizációs csoport résztvevője: Lars Scherzberg szaxofonos és John Hughes nagybőgős társaságában tagja a Tripwire triónak; a Transit projektben Nate Wooley, Seth Misterka és Reuben Radding oldalán zenél; ezek mellett készített egy-egy lemezt többek között Dietrich Eichmann-nal, Ryan Smith-szel és Michael Evans-szel. Társszervezője a New York-i Improvised & Otherwise elnevezésű experimentális multimédiás fesztiválnak, és nem utolsósorban a Rogue States albumot is kibocsátó Generate hanglemezkiadó vezetője. Gordon Beeferman az improvizációs munkák mellett zeneszerzői és előadói feladatokat is rendszeresen ellát, írt már önálló darabot szólistáknak, duóknak, kamara- és szimfónikus zenekarok is; legutóbb az Eight Blackbird szextettnek, a berlini Quartet New Generation csoportnak, és a Duo Diorama hegedű-zongora kettős számára komponált egy-egy zeneművet.
Annak ellenére, hogy az album belső borítóján olvasható szöveg nem hezitál kihangsúlyozni, hogy a lemezen hallható kompozíciók mindegyike a pillanat szüleménye, a Rogue States érezhetően egy következetes és fegyelmezett munka eredménye, ami mindössze két délután alatt készült el a brooklyni Wombat stúdióban. Az album a manapság oly bevett nagyobb lélegzetvételű, szándékosan hosszúra nyújtott és direkt elmélyített improvizációk helyett rövid (és még ezeknél is rövidebb) etűdöket sorakoztat, amelyek véletlenül sem érnek egymásba, hanem markánsan különböző epizódokként válnak el egymástól. A lemezen felvonultatott felvételek legszembetűnőbb közös nevezője, hogy a zongora itt végre zongoraként, a dob pedig dobként szól: jobbára sehol egy elkent neszezés vagy moirés maszatolás, a dob cinjein való karistolások és a zongora belső húrjain való nyeszetelések is csak a rövidke, egy-két perces tételekben (pl. “Pirouette On A Pin”) fordulnak elő. A két zenész ezernyi mikroszkópikus – az adott hangszerre összetéveszthetetlenül jellemző – hangocskát állít egymás után, amik egészen mozgalmassá, mondhatni pezsgővé-pergőssé teszik a kompozíciókat. Minden egyes darab egy gyorsan véget érő szikra-szerű csoda, amelyek közül toronymagasan kiemelkedik a pontosan tíz perces “Auuk” című kimérten építkező opusz, ami jól hallhatóan egy külön mű a műben.
A Rogue States lemez talán egyetlen fogyatékossága, hogy számomra megbukik abban, hogy bármiféle hangulatot, atmoszférát teremtsen. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én sokkal inkább úgy érzem, mintha két tudós – laboratóriumi körülmények közötti – kísérletezéseinek lennénk fültanúi. E szubjektív bírálat ellenére persze szó sincs kudarcos kísérletről, sőt nem csupán egy érdekfeszítő produkció Arnal és Beeferman kettősének aktuális munkája, hanem élvezetes is, ahol az “élvezetes” jelző többszörösen aláhúzandó!
Végre egy szabadimprovizációs munka, ami megkapóan tiszta, őszinte, és meglepő módon teljességgel megtagadja a használt instrumentumok mostanság oly előszeretettel alkalmazott bizonytalan, elidegenítő hatású hangjait.
1. Split Screen [5:49] 2. To Draw Us Near [5:55] 3. Limb From Limb [4:15] 4. Oh It’s You [1:14] 5. Pirouette On A Pin [1:25] 6. Three-Wheeled Ride [4:46] 7. Sanctum [3:27] 8. Auuk [9:59] 9. Whirler-Wanderer [3:12] 10. In White Haze [1:29] 11. Terra Infirma [5:55] 12. Rift And Resonance [3:50] 13. Enemy Static [3:43]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
