én | Q | Ahad – Paw Music
Ronda, ReQords, Hermes Discorbie | rnd14, REQ-002, HD CD 010 | 2010
A Paw Music három zenész közös improvizációjának hat részletét tartalmazza. Az alig félperces, konceptuális nyitótrackről később ejtünk szót. A második, Missin’ Miss In Pink című tizenhat perces szerzemény egy kitűnő ambientes drone, ami negyedórán át húzódik egyetlen halk zörejalapon, amelybe időnkét apró sercegések szólnak bele. A felvétel háromnegyedénél szaxofon és elektronikus hangok halk morajlása kapcsolódik a drone-áradathoz, de maga az alapzörej mindvégig tart. Egyfajta elvont, pszichedelikus íze van a darabnak, amitől számomra a legkedvesebb tétel marad a lemezen. A hiányolt, rózsaszínt magára öltött hölgy utáni háromperces Dísztökben ez a hangulat tovább folytatódik, azzal a különbséggel, hogy a hátsó zajszőnyeg változik és elhalkul, Q szaxofonja viszont őrült, free jazzes szólóba kezd, majd végül elektronikus zajok váltják a szaxofonhangfoszlányokat. A Dísztök lehetne akár a Missin’ Miss In Pink második része is, viszont mindenféleképpen a második dalban kialakult hangulat méltó lezárása.
És akkor most következzen az első track, a negyedik társaságában: a Paw Lesson és a The Real Paw voltaképpen két néhány másodperces konceptuális darab, amiben az angol paw szó kiejtése által létrejövő „pó” hangzással játszadoznak el a trió tagjai. Maga az emberi hang instrumentumként való felfogása, vagy akár hangköltészeti szempontból való értelmezése jogos a két röpke darabban, egyedül az nem válik számomra nyilvánvalóvá, hogy miért éppen a paw szó az, ami szerepel mind az albumcímben, mind pedig a két dal címében. Attól eltekintve, hogy a paw az angol mancs megfelelője, nemigen tudom kezelni az utalást, de lehet, hogy a teljes dekódolhatatlanság a szempont, és ha ez lesz a megoldás, akkor viszont remekül teljesít a trió.
Az utolsó előtti Old Smuggla’ huszonnégy percében az eddigi morajlásos drone ellenében egy elektroakusztikus improvizációt hallunk. A dalban egy halk dobbanás hordozza végig az ütemet, mintha lábdobot vagy akár a szívet hallanánk dobbanni. Majd erre játszik rá a trió az összes kéznél levő hangszerrel. Az instrumentumok az altszaxofontól kezdve mindenféle használati tárgyakon át az analóg szintetizátorig és más elektronikus hangszerekig terjednek. Egy élvezetes, lassan hömpölygő barátságos darab, ami valahol a felénél egy teljesen másik zajmintára vált, a szerzemény végén pedig egy kemény harsh noise fallá alakul a kollektív improvizáció. A záródarab érdekes mód a Beugró címet viseli – ebben pattogások, karcolások hangjai, elektronikus zajok, mély zörejek és egyéb megfoghatatlan neszek váltják egymást egészen a lemez végéig.
A Paw Music a magyar zajzenei színtér egy értékes darabja, amelyet valamivel több mint tíz évvel ezelőtt, 2002 nyarán vettek fel. A lemezt Horváth János rögzítette és keverte a budapesti Arion Stúdióban, majd egy évvel később Kovács Zsolt masterelte újra. Az album producere Jozef Cseres, aki hangjával is jelen van a rövid, paw-s trackeken. A lemez végül a francia Ronda és ReQords kiadók, illetve a szlovák Hermes Discorbie közös kiadásában látott napvilágot 2010 nyarán. Az én néven alkotó Tóth Pál és Ahad (vagyis Sőrés Zsolt) már régóta megkerülhetetlen szereplői a magyar – és időnként nemzetközi – improvizatív zörejzenei színtérnek, a Q művésznéven szereplő zenész pedig nem más, mint a francia Quentin Rollet.
Ahogyan az a recenzióból is kiderül, a lemezfelvétel létrejötte óta több mint egy évtizednyi idő telt el. Ennek ellenére az album hanganyaga ma is frissnek hat. Mindez azt bizonyítja, hogy az improvizatív zenei kiadványok zenei természetük folytán, illetve a kísérleti zene struktúrája, a legkülönbözőbb zenei és kulturális konnotációk fényében, az idő elteltével sem veszítenek művészi mondanivalójukból. Egy tíz évvel ezelőtti improvizációs zörejzenei hanganyag ma is ugyanúgy szólhat, mintha csak a múlthéten rögzítették volna. Tehát maga a zene – nem-zenei természete folytán – talán kevésbé avul, mint más műfajok esetében.
Mindezek ellenére, az Improv.hu-nál azt kell tapasztalnunk – főleg az oldal .hu végű tartománynevét figyelembe véve -, hogy éppen a magyar improvizációs zenei színtérről érkezik a legkevesebb kiadvány recenzióra-kritikára, holott az utóbbi években egyre növekvő ívet mutat a jobbnál jobb hazai improvizatív zajzenei lemezek száma. Ezért most ezzel a vastagon magyar vonatkozású album recenziójával hívnánk fel a figyelmet, hogy a továbbiakban is örömmel fogadjuk a címünkre magyar szerzők és előadók lemezeit – akár hagyományos fizikai formátumban, akár internetes hivatkozáskénti digitális verzióban.
1. Paw Lesson [0:29] 2. Missin’ Miss In Pink [16:11] 3. Dísztök [2:42] 4. The Real Paw [0:05] 5. Old Smuggla’ [23:57] 6. Beugró [4:38]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
