Improv.hu

Hermes’ Ear | aSB/HE 001 | 2014

Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának kísérődokumentumaként jelent meg ez az alig több mint 14 percnyi hanganyagot tartalmazó 3″-es minikorong, ami ha önnön jogán nem is áll meg teljes mértékben a lábán, a lemezhez tartozó nyomtatott kiadvánnyal – ami valójában egy kihajtogatható középplakát Rowe 2011-es A Drawing Between című rajzának reprójával – érdekességként mindenképpen helye van a zenész tisztelőinek gyűjteményében. A The Art Of War lévén, hogy csak egy alkalmi tárlat függelékeként jelent meg 300 példányban, hagyományos kereskedelmi forgalomba nem is került.

Érdekes – és talán érdemes – lenne az ősszel Csehországban bemutatott kiállításról, illetve annak két kísérőkoncertjéről is szólni, de most szorítkozzunk magára a korongon hallható zenére. A hanganyag Keith Rowe egy 2010-es montréali fellépésének részletét tartalmazza, amit a zenész elmondása szerint elsősorban Kathryn Bigelow A bombák földjén című gondolatébresztő és provokatív háború-értelmezése, valamint Mozart K. 488-as jelzésű A-dúr zongoraversenye inspirált. Az nem derül ki explicit módon, hogy Bigelow lesújtóan pengeéles háborúkritikája a kislemez címén kívül hogyan jelenik meg Rowe munkájában, az osztrák klasszicista darabja viszont bejátszott idézetként, konkrétan is felbukkan a koncertrészlet legvégén.

Fentebb már említettem, hogy a The Art Of War önálló hangzó alkotásként nehézkesen áll meg a lábán: ha nem tudnánk, hogy egy egész töredékéről van szó, akkor is lenne hiányérzetünk. Szándékosan vagy sem, az anyag úgy van szerkesztve, hogy egyértelműen érezhető, a hallottaknak kell lennie valamiféle fel- és levezetésének. A zene nyitottsága – mindenek előtt a lezáratlansága – már a legelső hallgatáskor jól érzékelhető. Másképpen: túl rövid ahhoz, hogy tartós, mély, ne adj’ isten katartikus hatást gyakoroljon. Ám ha csupán az a célja ennek a mellékletlemeznek, hogy egy nagyon röpke bepillantást nyújtson a képzőművészeti kontextusban megjelenő Keith Rowe zenei birodalmába, nos, annak a Háború művészete maradéktalanul megfelel.

Mert ha csupán egy kurta-furcsa kivonatként is, itt van minden, amiért az elektroakusztikus szabadzene mesterének esztétikáját olyannyira szeretjük: visszafojtott gitárneszek, fémes dörzsölések, reszelések, ide-oda csúszkáló hangok, jól elhelyezett reccsenések-roppanások, zúgások-búgások, és olykor harsány kontaktzajok. Az alacsony hanghűségű atmoszférát a hallhatóan puritán (egészen rockos) erősítés, és a talán ennek köszönhető random összegerjedések segítik. A hangok láncolata mint nyúlfarknyi epizódok állnak össze, a pillanat hevében alakuló dramaturgiát, visszafogott monumentalitást, jól adagolt dagályosságot itt most ne keressünk, ez nem az az alkotás, pontosabban: ez nem az a kiadvány. A karcos hangok keltette feszültséget a finisben a Clifford Curzon által 1968-ban lemezre játszott Mozart zongoraverseny beidézése oldja – majd csend, és már vége is a játékidőnek.

Aki látta Bigelow hat Oscar-díjat begyűjtő háborús moziját, emlékezhet a filmet nyitó Chris Hedges-idézetre: „…az ütközetek rohama egy erős és gyakran halálos függőség, mivel a háború drog”. Nincs ez másképp a jövőre 75 esztendős Keith Rowe zenéjével sem. A különös hangok hallgattatják magukat, a rövidke kislemez újra- és újraindul, csak forog, forog, megállás nélkül. Ha egyszer valakit rabul ejt, nehéz szabadulni tőle.

Végezetül, köszönettel tartozunk a kiadványért Tóth Pálnak – örömteli karácsonyi ajándékként szolgált.

1. The Art Of War [14:21]