Street Priest – More Nasty
Humbler | humbler-001 | 2014
A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös keveredése révén kialakuló élvezetes zajrockszőnyeggel köszön be a hallgatónak. A kazetta mindössze négy szerzeményt tartalmaz, amiket a zenekar próbatermében rögzítettek. Ez legtöbbször lehet, hogy nem a legprofesszionálisabb hangminőséget eredményezi, de jelen esetben szerencsére erről szó sincs, ugyanis a csapat egy része a friscói mindennapokban hangmérnökként (is) keresi a kenyerét, ami most is csak segíteni tudott a More Nasty felvételeinek rögzítése és keverése közben.
Az első és utolsó, bő tízperces darabok hangzásukban és felépítésükben közel állnak egymáshoz; talán egyként is rögzítették őket, majd később kettévágták, ám ez jelen esetben nem is annyira fontos, a lényeg, hogy egyfajta radikális zajrock-szerű széthúzó akusztikus zajkásából áll össze mindkét felvétel – és remekül szól. És ha már stílusmeghatározásként a rockot említettük, megjegyezném, hatásként valahol a Harry Pussy és az Offonoff mentén lehet elindulni az elképzelésben, nehogy máris az elején elriasszam azokat a kedves olvasókat, akik nem szívesen találkoznak a hagyományos rock fogalmával az improvizációs zene kontextusán belül. Más szóval, itt rockzenéről mint olyanról még mutatóban sincs szó, legfeljebb a trió dob-basszus-gitár hangszer-összeállítása engedne erre asszociálni, mint ahogyan a fent említett hatások esetében is, de ezen túl semmi több, ami a rockot illeti. Viszont ellenben – merő szabad improvizáció. Harminchat perc tisztán intuitív zajos rögtönzés, a szó legszorosabb és legszebb értelmében.
A kiadvány által mind maga a Street Priest, mind pedig az anyagot megjelentető amerikai Humbler kiadó is debütál. A kétszeres első megjelenés ellenére a triót alkotó zenészek (Kristian Aspelin gitáros, Matt Chandler bőgős és Jacob Felix Heule dobos) mögött van már némi improvizációs zenei háttér: Heule neve néhányaknak talán ismerősen csenghet, ő tavaly az amerikai-norvég Sult akusztikus improvizációs zenekarával koncertezett mifelénk. A Sultot említve pedig a következő fontos kapcsolódási pont merül fel a kiadvánnyal kapcsolatban: a kvartettet alkotó két norvég zenész révén – akik egyébként a tavaly ősszel ugyancsak felénk is megfordult MoE zajrock csapat alapító tagjai – egy szintén norvég közös ismerőst kértek fel a More Nasty borítójának elkészítésére. Ő pedig nem más, mint Lasse Marhaug, az experimentális zajzenei színtéren a kilencvenes évek eleje óta különböző formákban (zenész, kiadóvezető, koncert- és fesztiválszervező, fanzinkészítő, dizájner) és formátumokon (bakelit, kazetta, cd, mp3) megjelenő alapember.
A Street Priest tagjai viszonylag fiatal koruk ellenére olyan emblematikus zenészekkel játszottak együtt a Bay Area-i zaj- és improvizációs zenei szcéna eseményein, mint Fred Frith, Bill Orcutt, vagy éppen Weasel Walter. Ezt a kiadvánnyal járó szórólap is megemlíti, de a kazettán hallható rögtönzéseken is feltétlenül érezhető a fiatalos, ám tapasztaltabb zenészek játékát tükröző hozzáállás, attitűd. A trió zenéje – Lasse Marhaug borítójának fekete-dominanciája ellenére is – talán még színesnek is mondható, de ha nem is ez a jelző illik ide a leginkább, akkor is változatosnak, néhol ridegnek, máshol barátságosabbnak, olykor visszafogottabbnak, máskor intenzív zajömlésnek tűnik a Street Priest produkciója. Egyszóval sokszínű, dinamikus – épp ezért élvezetes is.
Az a fajta rögtönzött zajzene ez, amelynek a valamikori dédszülei még lehet, hogy rockon nőttek fel a (free) jazz vagy más akadémikus konceptek helyett vagy mellett, és emiatt a zene színtiszta intuitív improvizáció, mindenféle zenei idióma és struktúra nélkül, vagy legalábbis azok minimális jelenlétében – és ez csakis jót jelenthet, legalábbis ami engem illet. Aki úgy érzi, hogy tetszene neki a Street Priest, az megrendelheti az alábbi linkek valamelyikén a kazettát, vagy irány a Bandcamp, és jöhet az online zaj!
Nekem abszolút bejött ez a friss friscói hármas; máris kíváncsi vagyok a következő anyagukra.
1. Turk [10:25] 2. Taylor [6:14] 3. Sixth [7:24] 4. Market [11:26]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
