Trio 876+ – Otto Sette Sei
Improvising Beings | ib33 | 2015
876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német király születésének a dátuma, vagy éppen Kocel, az Alsó-Pannóniai grófság vezetőjének vagy Altdorfi Emma halálának az évszáma. De jelölhetné akár Jamaica hívószámát is, amelyről két éve a történelem egyik legnagyobb telefonos csalásait követték el – ám esetünkben a 876 Jean-Michel van Schouwburg hangperformer, Matthias Boss hegedűjátékos és Marcello Magliocchi ütőhangszeres trióját jelöli, míg a három számjegy mögé biggyesztett pluszjel Paolo Falascone zongorista és Roberto Del Piano basszusgitáros vendégszereplését sugallja.
Az alaptrió tagjainak együttműködése közel sem új keletű: Boss és Magliocchi eddig négy közös lemezt rögzített, amelyeken mások mellett olyan kiváló hangszeresekkel játszanak, mint Gianni Lenoci és Nicola Guazzaloca zongoristák, vagy éppen Gianni Mimmo, Bruno Angeloni és Guy-Frank Pellerin szaxofonosok. Van Schouwburg és Magliocchi évek óta koncertezik együtt, az pedig már csak egy erőteljesen zárójeles mellékszál, hogy van Schouwburg Five Rooms nevű belga-brit-olasz kvintettjének 2008-ban felvett No Room For Doubt című lemezén Falascone is vendégeskedik. Az Otto Sette Sei szereplőinek – így vagy úgy – van tehát közös múltjuk, a bemutatkozó lemezük anyagául szolgáló milánói stúdiófelvételük megszületése pedig talán elkerülhetetlen, mondhatni sorsszerű volt.
Az Otto Sette Sei egy különleges sodrású, végtelenül expresszív dalgyűjtemény, amely meghökkentő együttállásokat és váltásokat sorakoztat fel. A tételek dalokként való aposztrofálása kétszeresen is indokoltnak és helyénvalónak tűnik: van Schouwburg szignifikáns jelenlétének köszönhetően egy teljes mértékben vokális albummal van dolgunk; a kényelmesen átlátható, két és hét perc közötti játékidejű improvizációk pedig tovább erősítik, hogy a lemez egymást követő, pörgősen lendületes darabjait rövidke dalokként érzékeljük.
A hangszerelést az itt-ott felbukkanó vendégzenészek közreműködése, illetve Matthias Boss alkalmi zongorajátéka (Hai) teszi izgalmasan változatossá. Az elektromos basszusgitár használata halkabb, érzékenyebb improvizált kontextusban nem éppen a leggyakoribb jelenség, Roberto Del Piano mégis kifogástalanul fonódik bele az 876 őrült mód csapongó világába: bal kezének két lebénult ujja miatt egy sajátos hangszerkezelést fejlesztett ki, amivel finoman masszírozza bundok nélküli precíziós Fenderét; játéka visszafogott és mértéktartó, ám kisebb-nagyobb intenzitással a lemez mind a tizenkét felvételén jelen van. Paolo Falascone preparált zongorán közreműködik, igaz, mindössze csak két felvételen (Domesticated Auroch And Ognuno és Throat And Piano Greedy), ellenben ő rögzítette, keverte és maszterelte az Otto Sette Sei teljes anyagát. És ha már a krediteket listázzuk: az ízlésesen egyszerű külső-belső borítón Boss grafikus munkái láthatóak.
A korong Waterloo-ból, vagyis Jean-Michel van Schouwburg vokalista-hangperformertől érkezett, aki talán nem ismeretlen a magyar közönség számára: többször lépett fel Budapesten, Szegeden és Egerben; tagja a Sőrés Zsolttal, Oliver Mayne-nel és Adam Bohman-nel felálló I Belong To The Band nemzetközi formációnak; illetve Peter Strickland, Magyarországon élő brit rendező Berberian Sound Studio című, többszörösen díjnyertes mozijában is felbukkant – aminek történetesen már a pre-promóciós kisfilmje is Budapesten forgott, természetesen van Schouwburg részvételével.
1. Schnellissimo [2:34] 2. Non Know, But Hurry [5:12] 3. Tout Ce Que Vous Ne Voulez Pas [1:50] 4. Shhhhhhhh [4:58] 5. Cinque [6:53] 6. Plus [4:13] 7. Domesticated Auroch And Ognuno [5:39] 8. Hai [3:18] 9. Throat And Piano Greedy [2:13] 10. Dieci [2:59] 11. Bread And Tomato [2:49] 12. Meer [4:19]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
