Diatribes | Abdul Moimême – Complaintes De Marée Basse
Insubordinations | insubcd02 | 2010
A svájci-portugál együttműködés Complaintes De Marée Basse című elektroakusztikus improvizációs albuma mély, dübörgő zörejjel nyit, amely mélység később vékonyan csilingelő csengők, kolompok hangját viszi tovább magával. Hallhatóan több egymástól teljesen eltérő hangú tárgy nesze olvad izgalmasan eggyé. A zörejeket nehezen lehet különválasztani, gyönyörűen harmonizál a sok hangzó tárgy. Mindez a három zenész improvizatív zajzenei kompetenciáját is bizonyítja. Később rugókat, láncokat stb., illetve egy pergődobot és cineket is hallhatunk megszólalni – talán ez a két utóbbi vehető ki igazából a koherens zörejből, mint nem hangzó objektek, hanem hagyományos értelemben vett hangszerek.
Ha nem tévedek, akkor magyarul Az apály siráma címre fordítható album érdekessége a teljesen soha meg nem fejthető, és éppen ezért vonzó absztraktsága mellett az, hogy a hangfelvétel tiszta volta ellenére, valamiért egyfajta nyersességet, földi, nagyon is e világi történetet sejtet. Az anyagot 2009. október 28-án és 29-én rögzítették Lisszabonban. A felvételen tisztán hallható, hogy kevés effektet és vágást használtak az utómunkálatok során. Nincsen túlkeverve, és ez is csak még egy pont a nyersesség vonzáskörének térfelén. Érdekes, többször is hallható, ahogyan a mikrofonok bele-belezúgnak az erős hangoknál és ez később sincsen kicsiszolva. És ez éppen így a szép. A profán, vad, szabad, természetes, illetve természetközeli, szubverzív, kritikus világfelfogás maguktól a csapattagoktól sem áll távol. Az anyag nyers, olykor már egyfajta improvizatív posztindusztriális mellékzöngéjét a különleges formájú, 15 x 18,5 cm-es lemezborító zöldes-sötétzöldes, a természetet sugalló színei is csak mélyítik.
A svájci Diatribes duó egyik tagja Cyril Bondi, aki rendszerint a dobok és a különféle tárgyak hangjainak kiapadhatatlan zenei világát kutatja műveiben, illetve a D’Incise – azaz Laurent Peter – néven alkotó hangszobrász, aki már régóta aktív részese az európai improvizációs zenei színtérnek és számos együttműködés, kiadvány mellett a svájci Insubordinations netlabel alapítója és működtetője is egyben, amely kiadó jóvoltából jelent meg ez a korong is. Bondi néhány igen jelentős csapat dobosaként ismert, ilyen például a magukat post-jazzként aposztrofáló remek Plaistow, a Komatsu névre hallgató csoport, az Insub Meta Orchestra, valamint a D’Incise-t szintén a tagjaként tudó négyes, a Karst. És még egy csoport, amit nem hiába hagytam a sor végére, ez pedig a Quieixas trió.
A Quieixas együttes azért fontos most számunkra, mert egész egyszerűen nem más, mint a szóban forgó hármas, tehát: Cyril Bondi, D’Incise és Abdul Moimême aktív zenekara. Ugyanis a Complaintes De Marée Basse lemez több pozitívuma mellett azt is ki tudta eszközölni, hogy ez a svájci-portugál trió a korai találkozások és kollaborációk után már önálló formációként is elkezdjen működni – amely történet ezen a ponton már egy másik történetként folytatódik, viszont a szóban forgó kiadvánnyal vette kezdetét.
A Complaintes De Marée Basse természetesen ingyenesen is letölthető az Insubordinations honlapjáról, ugyanis D’Incise az „Ingyen zenét mindenkinek!” folyamatosan a legkülönfélébb vitákat kiváltó forradalmi és szubverzív koncepció alapján működteti saját kiadóját, azzal, hogy ez az anyag fizikai kiadványként is megjelent, ami ugyanitt szerezhető be a label néhány eurós anyagi támogatásával.
1. S’Amarrer [7:24] 2. Crustacés [5:15] 3. Complainte De Marée Basse [8:04] 4. Voile Et Vapeur [5:38] 5. Entre Les Haut-Fonds [4:51] 6. Pavillon Noir [8:33] 7. Naufrage [7:24]
Insubordinations | insub09 | 2006
Bár mind az öt hangszeres valamilyen módon végig jelen van a most megjelentetett koncert – illetve vélhetően csak koncertrészlet – minden pillanatában, a zene mégis csupán parányi, pontszerű zörejek egymásra dobált kusza halmazából áll össze. A zenészek – előre eltervezett vagy éppen habitusokból adódó – szűkszavúsága, minimalizmusa vitathatatlan: egyszerre csak egy-egy apró, visszafogott hangot vetnek a közösbe, egyedül talán Robin Servant harmonikás az, aki hangszerének jellegzetesen elnyújtott hangjával egyfajta állandóságot képvisel a zenében. Folytonossággal vagy bármiféle „valahonnan-valahová” ívvel csak nagyon ritkán rendelkeznek ezek a tételek, ám ez mégsem szül hiányérzetet, a hangok céltalannak tűnő jövés-menése egy pillanatig sem zavaró. A lemezen szereplő három felvétel egyike sem ér véget megszokott módon, tisztességes levezetéseket vagy lezárásokat felesleges lenne keresni, ugyanis mindhárom tétel úgy végződik, mintha a befejezések előtt, egy tetszőleges pillanatban leállították volna a felvétel rögzítését. Ez a lezáratlanságból adódó szögletesség furcsa egy kissé, és úgy érzem, körültekintőbb utómunkálatokkal egy teljesebbnek tetsző anyagot kerekíthettek volna ezekből a koncertrészletekből.
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
