24
February, 2017
Friday
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR 137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...
Intonema | int010 | 2013 Rögtön az elején leszögezhetjük: se nem hitvány, se nem kretén a ...

Diatribes | Abdul Moimême – Complaintes De Marée Basse

Lenkes László 2013 augusztus 11.

Insubordinations | insubcd02 | 2010

A svájci-portugál együttműködés Complaintes De Marée Basse című elektroakusztikus improvizációs albuma mély, dübörgő zörejjel nyit, amely mélység később vékonyan csilingelő csengők, kolompok hangját viszi tovább magával. Hallhatóan több egymástól teljesen eltérő hangú tárgy nesze olvad izgalmasan eggyé. A zörejeket nehezen lehet különválasztani, gyönyörűen harmonizál a sok hangzó tárgy. Mindez a három zenész improvizatív zajzenei kompetenciáját is bizonyítja. Később rugókat, láncokat stb., illetve egy pergődobot és cineket is hallhatunk megszólalni – talán ez a két utóbbi vehető ki igazából a koherens zörejből, mint nem hangzó objektek, hanem hagyományos értelemben vett hangszerek.

Ha nem tévedek, akkor magyarul Az apály siráma címre fordítható album érdekessége a teljesen soha meg nem fejthető, és éppen ezért vonzó absztraktsága mellett az, hogy a hangfelvétel tiszta volta ellenére, valamiért egyfajta nyersességet, földi, nagyon is e világi történetet sejtet. Az anyagot 2009. október 28-án és 29-én rögzítették Lisszabonban. A felvételen tisztán hallható, hogy kevés effektet és vágást használtak az utómunkálatok során. Nincsen túlkeverve, és ez is csak még egy pont a nyersesség vonzáskörének térfelén. Érdekes, többször is hallható, ahogyan a mikrofonok bele-belezúgnak az erős hangoknál és ez később sincsen kicsiszolva. És ez éppen így a szép. A profán, vad, szabad, természetes, illetve természetközeli, szubverzív, kritikus világfelfogás maguktól a csapattagoktól sem áll távol. Az anyag nyers, olykor már egyfajta improvizatív posztindusztriális mellékzöngéjét a különleges formájú, 15 x 18,5 cm-es lemezborító zöldes-sötétzöldes, a természetet sugalló színei is csak mélyítik.

A svájci Diatribes duó egyik tagja Cyril Bondi, aki rendszerint a dobok és a különféle tárgyak hangjainak kiapadhatatlan zenei világát kutatja műveiben, illetve a D’Incise – azaz Laurent Peter – néven alkotó hangszobrász, aki már régóta aktív részese az európai improvizációs zenei színtérnek és számos együttműködés, kiadvány mellett a svájci Insubordinations netlabel alapítója és működtetője is egyben, amely kiadó jóvoltából jelent meg ez a korong is. Bondi néhány igen jelentős csapat dobosaként ismert, ilyen például a magukat post-jazzként aposztrofáló remek Plaistow, a Komatsu névre hallgató csoport, az Insub Meta Orchestra, valamint a D’Incise-t szintén a tagjaként tudó négyes, a Karst. És még egy csoport, amit nem hiába hagytam a sor végére, ez pedig a Quieixas trió.

A Quieixas együttes azért fontos most számunkra, mert egész egyszerűen nem más, mint a szóban forgó hármas, tehát: Cyril Bondi, D’Incise és Abdul Moimême aktív zenekara. Ugyanis a Complaintes De Marée Basse lemez több pozitívuma mellett azt is ki tudta eszközölni, hogy ez a svájci-portugál trió a korai találkozások és kollaborációk után már önálló formációként is elkezdjen működni – amely történet ezen a ponton már egy másik történetként folytatódik, viszont a szóban forgó kiadvánnyal vette kezdetét.

A Complaintes De Marée Basse természetesen ingyenesen is letölthető az Insubordinations honlapjáról, ugyanis D’Incise az „Ingyen zenét mindenkinek!” folyamatosan a legkülönfélébb vitákat kiváltó forradalmi és szubverzív koncepció alapján működteti saját kiadóját, azzal, hogy ez az anyag fizikai kiadványként is megjelent, ami ugyanitt szerezhető be a label néhány eurós anyagi támogatásával.

1. S’Amarrer [7:24] 2. Crustacés [5:15] 3. Complainte De Marée Basse [8:04] 4. Voile Et Vapeur [5:38] 5. Entre Les Haut-Fonds [4:51] 6. Pavillon Noir [8:33] 7. Naufrage [7:24]

dincise.net/diatribes
insubordinations.net

Tutu Combo | Heddy Boubaker – Le Grain De L’avoine

Dusted Hoffman 2006 augusztus 12.

Insubordinations | insub09 | 2006

Hogy Heddy Boubaker készítette-e hatodik lemezét a Tutu Combo-val, vagy a francia kvartett kérte fel debütáló kiadványukon való közreműködésre a kiváló szaxofonost, az voltaképpen teljesen indifferens; a legfontosabb, hogy ez a mindössze 18 perces minialbum – megfelelő hangerőn és kellő odafigyeléssel hallgatva – egy pillanattal sem kevesebb, mint 18 emlékezetes percet nyújthat hallgatójának. Kétségtelen, bizonyos pillanatokban igazán hatásos és hálás hallgatnivaló tud lenni Boubaker és a Tutu Combo bájosan bizonytalan, jólesően döcögős kamarazenéje.

A Le Grain De L’avoine a – pontosan fél éve működő – svájci Insubordinations netlabel kilencedik kiadványa. A felvételeket még tavaly októberben rögzítették Boubaker La Maison Peinte nevű lakásklubjában, ami néhány év alatt a dél-francia improvizációs zenei színtér fellegvárává nőtte ki magát: azon túl, hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező hangszeresek megfordultak már itt, számtalan koncertlemezt is ebben a félig privát, félig nyilvános labarthei klubban vettek fel.

Az ezredforduló óta aktív Tutu Combo szabadon rögtönzött zenét játszó fiatalokat tömörít (jelenleg: Catherine S. Massicotte – hegedű, Patrick-Guy Desjardins – gitár, Robin Servant – tangóharmonika, Éric Normand – nagybőgő); koncertjeik legtöbbjén tisztán akusztikus, analóg és digitális berendezéseket mellőzve játszanak, de kísérleteztek már extrém kihangosításokkal és elektronikus beépítések használatával is. Rövid biográfiájukból az is kiderül, hogy szívesen kollaborálnak más művészeti ágakban dolgozó művészekkel, az évek során zenéltek már írok-költők felolvasásai mellett, illetve videóművészek kísérleti munkáinak vetítésével párhuzamosan is. 2003 óta egy Tour de Bras nevű kreatív művészeti- és produkciós szervezetet működtetnek, amivel elsősorban magukat és a hozzájuk közel álló előadó- és képzőművészeket menedzselik.

Heddy Boubaker remélhetőleg nem szorul különösebb bemutatásra, Sébastien Cirotteau trombitással alkotott Vortex nevű duójáról már korábban is írtunk, vele kapcsolatos aktuális információ esetleg az lehet, hogy néhány hete jelent meg első kereskedelmi forgalomba szánt szólómunkája, Lack Of Conversation címmel.

Bár mind az öt hangszeres valamilyen módon végig jelen van a most megjelentetett koncert – illetve vélhetően csak koncertrészlet – minden pillanatában, a zene mégis csupán parányi, pontszerű zörejek egymásra dobált kusza halmazából áll össze. A zenészek – előre eltervezett vagy éppen habitusokból adódó – szűkszavúsága, minimalizmusa vitathatatlan: egyszerre csak egy-egy apró, visszafogott hangot vetnek a közösbe, egyedül talán Robin Servant harmonikás az, aki hangszerének jellegzetesen elnyújtott hangjával egyfajta állandóságot képvisel a zenében. Folytonossággal vagy bármiféle „valahonnan-valahová” ívvel csak nagyon ritkán rendelkeznek ezek a tételek, ám ez mégsem szül hiányérzetet, a hangok céltalannak tűnő jövés-menése egy pillanatig sem zavaró. A lemezen szereplő három felvétel egyike sem ér véget megszokott módon, tisztességes levezetéseket vagy lezárásokat felesleges lenne keresni, ugyanis mindhárom tétel úgy végződik, mintha a befejezések előtt, egy tetszőleges pillanatban leállították volna a felvétel rögzítését. Ez a lezáratlanságból adódó szögletesség furcsa egy kissé, és úgy érzem, körültekintőbb utómunkálatokkal egy teljesebbnek tetsző anyagot kerekíthettek volna ezekből a koncertrészletekből.

A Le Grain De L’avoine lemezt egy pillanatig sem gondolom kimagasló remekműnek vagy bármiféle mérföldkőnek, mindössze néhány igazán emlékezetes percnek, valamint az Insubordinations egy újabb olyan mp3-kiadványának, amely egy nagyobb, hagyományos lemezkiadó katalógusában is megállná a helyét, sőt! Egy szó, mint száz: egy letöltést mindenképpen megér!

1. Le Grain De L’avoine [11:06] 2. L’autre Grain [3:30] 3. Moudre [2:49]

tourdebras.com
boubaker.net
insubordinations.net

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek