Gary Hassay | Paul Rogers – To Be Free
Konnex | KCD 5178 | 2006
A lemez külső, belső és hátsó borítójának bájos rajzainak narancssárgás egén két madárszerű figura repül, amiket éppen úgy mosolyogva csodálnak utca járókelői, mint házuk ablakaiból kikukucskáló kíváncsiskodók. A krokodil testű madár kezében egy szaxofon, a gömbölyded szőrös testű pedig egy nagybőgőt tart. Az egyik nagyobb termetű, szemüveges, a másik valamivel kisebb, borostás. A szaxofont fogót minden bizonnyal Gary Hassay-nek, a nagybőgőt cipelőt pedig Paul Rogers-nek hívják. A radikális free jazz két kiválóságának első találkozását dokumentálja a To Be Free.
Ami e két rendkívüli zenész munkásságát illeti: az allentowni Gary Hassay a hetvenes évek legvége óta tagja különböző nagyzenekaroknak, amelyek közül talán a Dr. Vincent Sakeeda’s Attack Ensemble vonta magára legnagyobb sikerrel a kritika és a közönség elismerő figyelmét. A nyolcvanas évek közepétől már inkább kis létszámú – és nem kizárólag hangszereseket tömörítő – kreatív csoportok foglalkoztatták Hassay fantáziáját. Ilyen volt például a kvázi-összművészeti társulatként működő The Stubborn Trio, ahol a táncos-koreográfus Karen Carlson és az akcionista festő Howard Greenberg Hassay partnere, aki ekkor a csoportos zenélés mellett már épp úgy komponált élőben hanganyagot interaktív számítógép-vezérelt installációkhoz, mint táncszínházi produkciókhoz. Az utóbbi időben Hassay két trióval koncertezik: az egyik a William Parker nagybőgőssel és Toshi Makihara ütőhangszeressel felálló Ye Ren hármas, a másik pedig egy Dan De Chellis zongoristával és Tatsuya Nakatani ütőssel alkotott formáció. Az utolsó három – nagylemezen is publikált – munkáját a hegedűs Dave Pollitt (album: Dbops Pollittics), a hárfaművész Anne LeBaron (album: Blackwater Bridge), és a hangperformer Ellen Christi (album: Tribute To Paradise) társaságában készítette.
A jelenleg Franciaországban élő és dolgozó Paul Rogers Barry Guy és John Edwards mellett talán a brit free jazz egyik legalapvetőbb nagybőgőse, aki Paul Dunmall, Evan Parker, Paul Rutherford legkülönbözőbb formációinak ritmusszekciójából, illetve Keith Tippett legendás Mujician kvartettjéből lehet sokaknak ismerős. (Paul Rogers legutóbb tavasszal játszott Magyarországon, mégpedig Borbély Mihály szaxofonos és Baló István dobos társaságában.)
És most egynéhány gondolat magáról a lemezről: a legkevésbé sem mutat sosem hallott megoldásokat Hassay és Rogers, viszont azokat a zenei hangokat vagy apró neszeket-zajokat, amiket ezúttal hangszereikből szülnek, olyan bámulatos természetességgel, gördülékenységgel teszik, hogy a To Be Free kompozíciói egy percig sem tűnnek embert próbáló, ördöngősen nehéz hallgatnivalónak. Hassay apró hangokat lehel alt szaxofonjába, amiket csak néhol söpör félre egy-egy harsányabb, orkán-szerűen süvöltő kirohanás. Rogers a tételek többségében főleg vonózik, vagy ha nem rendeltetésszerűen szólaltatja meg önnön tervezésű és készítésű héthúros nagybőgőjét, akkor valószínűleg elképesztően egyszerű mozdulatokkal barangolja be hangszerét: itt-ott néhány erőteljes ujjhúzást, halk dörömbölést, dörzsölést vagy apró karistolást produkál a bőgő testén vagy a húrokon. Ebből következik, hogy a zenei hangok ezúttal sem élveznek semmiféle előnyt a zörejekkel szemben. A néhol egészen meditatív hatású felvételek sorában a kilencperces ötödik tétel mutat jelentős variáltságot, hiszen itt Hassay leteszi szaxofonját és tuvai torokéneklést alkalmaz – a darab címe is: For My Tuvan Friends. Érezhetően nem lehetett különösebben fárasztó munka a két zenész számára a közel 63 perces lemezt kitevő tételeket feljátszani, hiszen Hassay-ből és Rogers-ből csak úgy ömlenek a kiválóbbnál kiválóbb ötletek: minden újabb pillanatban más és más, így ismétléseknek helyet nem engedve könnyed, ám magabiztos virtuozitással játszanak hangszereiken.
E két kiemelkedő kreativitású és hangszerismerettel rendelkező zenész első közös munkája maximálisan lelkesítő, szerethető, és persze mindenek előtt egészen izgalmas darabokat szült, amelyekről talán még Hassay és Rogers sem sejtette, hogy ilyen kiválóan fognak működni. Ez a zene önmagáért beszél, nálam vitán felül az idei év egyik legnagyobb free jazz meglepetése!
1. Day Trip Soaring [7:40] 2. W & S Lifeline [8:40] 3. Keep On Pushing [7:03] 4. Getaway Today [14:06] 5. For My Tuvan Friends [8:54] 6. Emmett Street Sentinel [8:27] 7. Fruits Of Patience [8:06]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
