24
February, 2017
Friday
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR 137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...
Intonema | int010 | 2013 Rögtön az elején leszögezhetjük: se nem hitvány, se nem kretén a ...

Lilliput Orkestra – La Méduse

Juhász László 2006 október 1.

Linoleum | LIN 002 | 2003

A Lilliput Orkestra azt a tökélyre edzett, mind zeneileg, mind hangulatilag szertelenül csapongó kamaradzsesszt játssza, amit Laurent Rochelle bemutatkozó szólóalbuma kapcsán már lelkesen méltattunk. A dél-francia kollektíva már az első, 2001-es Les Petits Malentendus című lemezén is brutális mód feszegette önnön zenei mozgásterét, a La Méduse album ha lehet, még bámulatosabb fölényességgel és pimaszsággal szlalomozik az egymástól egészen távol eső zsánerek között, így például az avíttas karneváli muzsikák, az európai dzsesszhagyományok eredményei, és nem utolsósorban a legmaibb improvizációs zenék között.

A törpék nagyzenekara négy zenészóriást tömörít: a multi-instrumentalista bandagazda Laurent Rochelle ezúttal csak szoprán szaxofonon, basszusklarinéton és melodikán; Piero Pepin trombitán, tubán és elektronikán játszik; Olivier Brousse nagybőgőn és basszusgitáron; Pascal Portejoie pedig dobokon és egzotikus ütősökön közreműködik. (A rend kedvéért: a szerzemények egyik felét Rochelle, a másikat Pepin jegyzi; és a C’était Janvier című darab igaz, hogy jóval puritánabb hangszerelésben, de már Rochelle debütáló korongján is helyet kapott.)

Talán említeni sem szükséges, hogy a felvételek a legkevésbé sem rendelkeznek klasszikus felépítéssel, így nem csoda, hogy a meglehetősen gyilkos (vagy esetenként tétova) tempójú tételek elmaradhatatlan dramaturgiai kellékei a merész ütem-, dallam- és hangulatváltások. A La Méduse album szárnyaló felvételei – szám szerint tíz – hallhatóan gondosan komponáltak, ám pillanat sugallta megoldások nyomára, hirtelen indulatokra sem különösebben nehéz bukkanni. Az 50 perces lemez egészét a harsányság-szofisztikáltság kettőse uralja, ami egy cseppet sem hat művinek, sokkal inkább természetes alapállása a zenekarnak.

A dalok sorát nyitó Réveil, Le Sommeil á L’envers-ben rögtön mintha egy megkergült punk brigád csörömpölne: a parádés cirkuszi döcögés perceken belül csap át monoton agresszióba, amit csak a következő darab, a Brave Marin csengő-bongó kolompok és csengettyűk hangjait bőségesen felhasználó másnapos szédelgése enyhít, ami idővel ismét egy meg-megakadó kedélyes keringőbe fordul. Az Olivier Messiaen-nek ajánlott Castrum egy meditatív, de furmányos improvizatív darabnak indul, aminek a komolyságát egy meghökkentően oda nem illő, kettő-négyes izmos rock dobolás rombolja le. A rövidke La Méduse á Benat emberi óbégatást és mindössze egy melodikát használ, rövidsége miatt nyilván csak valamiféle átkötésként funkcionál, de talán ez az egyetlen darab, amit nyugodt lélekkel lehagyhattak volna szerzői a korongról. A Fünf ismét egy megfontoltan építkező, komolyabb szerzemény, ami újra mind a négy hangszerest a legkreatívabb formájában mutatja. Ezt követi a J’aime Bien című néhány másodperces bizarr hangmontázs, ami furcsa megfoghatatlanságával kísérleti zenészek hadát szégyenítené meg egyetlen szempillantás alatt. Ezt – a cím nélküli bónusz felvétellel együtt – még négy másik szerzemény követi és bizony minden felvételről lehetne egy-két elismerő szép szavunk, de legyen elég annyi: ez a bármiféle „felettébb izgalmas koncepciót” szándékosan negligáló produkció egy olyan igazi örömzene, egy olyan magáról megfeledkezni tudó bájos kalandozás, amilyennel mindig öröm találkozni.

Egy roppant szimpatikus kvartett roppant szimpatikus lemeze tehát a La Méduse, aminek könnyű szívvel való ajánlása talán a legkevesebb, amit tehetünk. Ezen a bárhol, bármikor, bárkinek lejátszható korongon nem hallható más, mint egy jó értelemben vett ízes gátlástalankodás. Frenetikus! Bárcsak több ilyen önfeledt lemez látna napvilágot – le a kalappal, tényleg!

1. Réveil, Le Sommeil á L’envers [4:19] 2. Brave Marin [6:12] 3. Castrum (pour Olivier Messiaen) [5:19] 4. La Méduse á Benat [2:58] 5. Fünf [7:16] 6. J’aime Bien [0:17] 7. Patamou Chto [5:12] 8. C’était Janvier [8:22] 9. La Méduse [6:30] 10. Bonus Track! [2:26]

lilliput-orkestra.com
linoleum-records.com

Laurent Rochelle – Conversations á Voix Basse

Juhász László 2006 szeptember 30.

Linoleum | LIN 001 | 2003

Nem kellett különösebben megküzdenem ezzel a promóciós koronggal: amellett, hogy könnyen adta magát, már az első pillanatban érezhető volt, hogy mennyire szerethető Laurent Rochelle privát zenei világa. A dél-francia zenész első önálló albumán hallható darabokban teljes kiszámíthatatlansággal – és egészen lelkesítően – keverednek füstös dzsesszklubok, fényes hangversenytermek, és cirkuszi sátrak hangjai, hangulatai. A kiváló multi-instrumentalista bemutatkozó lemeze olyan, mint egy vidámparki vagy egy állatkerti séta: szórakoztató, könnyed program, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyó élmény.

A nyúlfarknyi biográfia szerint Rochelle tizenkét évesen fogott a kezében először alt szaxofont, azután szép sorjában következett a szoprán szaxofon, a basszusklarinét, majd a zongora – ezek mind a mai napig a zenész legkedvesebb hangszereinek számítanak. Rochelle Thierry Maucci hatására került kapcsolatba a dzsesszel és a rögtönzött zenékkel, nem sokkal később pedig már egy Jazz Wank nevű együttesben zenélt, majd egy klarinét triót alapított Isabelle Cirla és Matthias Meier társaságában. A dzsessz és a világzene mellett a romantikus- és kortárs zeneszerzők munkái hatottak még nagy mértékben Rochelle-re, akinek kompozícióiban Erik Satie vagy Michael Nyman filigrán világa éppen úgy visszaköszön, mint a komolyzene és a dzsessz nem létező határvonalán egyensúlyozó René Aubry vagy Louis Sclavis munkássága. Laurent Rochelle jelenleg két zenekarral dolgozik: a worldjazz alapú Monkomarokkal (albumok: Le Reve De Monk – 1998; Din Din Dan – 1999; Au Plafond – 2002; Végétale – 2005), illetve a melodikus kamaradzsesszt játszó Lilliput Orkestrával (albumok: Les Petits Malentendus – 2001; La Méduse – 2003). A muzsikus újabban színházi produkciókhoz is szállít zenét, illetve a francia Claudia Flammin és a Vajdaságból származó Döbrei Dénes táncos-koreográfusok társaságában ad szólókoncerteket. Rochelle saját munkáinak dokumentálására hozta létre a szinte láthatatlanul működő Linoleum kiadót, aminek az első megjelenése volt a Conversations á Voix Basse.

A lemez – amellett, hogy kezdetétől a befejezéséig hihetetlenül erős egységgel bír – rendületlen egymásutániságban sorakoztatja a zongorás keringőket, a szaxofonos blues-okat, a temetési siratókat, kesergőket. Hogy ez a szélsőséges érzelmekkel való túlfűtöttség a szerző egyéniségéből fakad vagy egyszerűen csak ügyes hatásvadászatról van szó, az most teljességgel mellékes, hiszen kétségtelenül kiválóan passzolnak ezek a végletekig vitt érzelmi kitörések Rochelle kompozíciós technikájához. A Conversations á Voix Basse melodikus, már-már dúdolható tételei magukkal ragadó, jól komponált dallamokat és helyenként apró zajokat-zörejeket ütköztetnek. A hangszerek mellett némi elektronika is bevetésre került, aminek köszönhetően villanás-szerű nüanszok (bippek, sercegések, karistolások) ellenpontozzák a dagályosságot, a nagyívű dallamokat. A Diagonales repetitív zongorás masírozásától, a Sur Le Fil zsongásán és madárcsicsergésein keresztül, a Cold Water Buffalos basszusklarinétok, melodikák hangjait és artikulálatlan nyögdécseléseket bevető önfeledt parádézásáig egytől-egyig zseniális darabok sorakoznak a Conversations á Voix Basse albumon. A legkevésbé sem hanyagolandó el a tény: az összes hangsávot – a hátsó borítón listázott tíz különböző hangszer segítségével – Rochelle egymaga játszotta fel, mindössze az első, Pink City című felvételen közreműködik Loic Schild, a Monkomarok ütőhangszerese.

A Conversations á Voix Basse hallgatása közben megannyi kellemes érzés mellett a holland groteszk dzsessz zseniális képviselőinek, így például az ICP Orchestra tagjainak ilyen-olyan formációi jutottak eszembe: játékosság, ötletesség és hihetetlen mennyiségű humor. Csak ismételni tudom magam: Rochelle első szólólemeze könnyed hallgatnivaló, mégis nyomot hagyó élmény.

1. Pink City [4:53] 2. Diagonales [5:09] 3. Les Petits Pas Perdus [1:49] 4. Sur Le Fil [5:43] 5. Samplitudes [4:07] 6. Le Cheval Rouge [1:26] 7. Cold Water Buffalos [5:14] 8. Chanson Pour L’hiver Qui Vient [5:23] 9. C’etait Janvier [5:04] 10. Que Ma Joie Se Meure [2:27]

myspace.com/laurentrochelle
linoleum-records.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek