Mary Halvorson | Jessica Pavone – Prairies
Lucky Kitchen | LK031 | 2005
Nincs abban különösebb szenzáció, ha egy dzsesszgitáros és egy klasszikus képzettségű mélyhegedűs hoz tető alá egy erősen improvizatív albumot, de amikor ezt két ennyire szemtelenül fiatal és tehetséges hölgy követi el, akkor aztán tényleg oda kell figyelni. A két New York-i hangszeres, Mary Halvorson és Jessica Pavone első közös munkája amellett, hogy egyszerre kellemes és izgalmas, megkapó elszántsággal próbálja bebizonyítani, hogy az első pillantásra extrémnek tűnő zenei kísérleteknek nem kell feltétlenül „hallgathatatlanoknak” is lenniük.
A brooklyni hölgyek fiatal koruk ellenére a legkevésbé sem ismeretlenek New York szabadzenei vérkeringésében: határtalannak tűnő munkakedvüknek és zenei nyitottságuknak köszönhetően az elmúlt néhány esztendő során szinte mindenkivel dolgoztak, aki számít a New York-i avantgárd feltörekvő, fiatal zenészei között. Halvorson jelenleg is tagja a szaxofonos Anthony Braxton kvintettjének, a trombitás Peter Evans kvartettjének, gitározik a nagybőgős Trevor Dunn Trio Convulsant-jában és a zongorista-harmonikás Ted Reichman My Ears Are Bent nevű projektjében. Közreműködik a harsonás Curtis Hasselbring Decoupage-ában, a szaxofonos Matthew Welch Blarvuster-ében, az MPThree és a Sugriwa nevű zenekarokban, emellett különböző duóformációk tagja, melyekben olyan partnerek mellett penget, mint például a dobos Kevin Shea, vagy a szintén ütőhangszeres Ches Smith Jessica Pavone tagja Anthony Braxton Sextetjének és Twelvetetjének, az Imaginary Folk nevű improvizációs csoportnak, valamint a soul és country feldolgozásokat játszó Mix Tape-nek. Halvorson és Pavone három formációban is játszik együtt: a Taylor Ho Bynum Sextetben, a Jason Cady vezette The Artificials-ben, valamint Jessica saját szerzői együttesében, a The Pavones-ban. A Prairies az első olyan munkájuk, amelyen kizárólag duóban játszanak. Kettejük kizárólagos projektje három éve létezik, amely mára már egy megközelítőleg 50 tételt számláló repertoárral rendelkezik – ebből válogat ez a tavaly októberben megjelent album.
A mindvégig akusztikus hangzású lemezen helyet foglaló puritán és módfelett visszafogott kompozíciók mindegyike egy-egy furcsa, de gyönyörű pillanatképre emlékeztet. Szomorkás, néhol egészen vészjósló hangulat uralja az albumot, amit csak a véletlenszerűen fel-felbukkanó kitörés-szerű gitársziporkák zökkentenek ki. Halvorson és Pavone a tizenhárom dal túlnyomó többségében repetitív struktúrákkal dolgozik, de kellő idő- és arányérzékkel mindig elkerülik azt a csapdát, hogy a darabok unalmasba forduljanak. A mindössze 38 perces lemezen két vokális tétel is helyet kapott: a konkrét dalszöveggel rendelkező Sometimes, illetve a korongot lezáró egyszerű, ám sokáig visszacsengő dallamot hümmögő Last Hymn. Furcsák ezek az énekes felvételek, lehet, hogy jobb helyük lett volna egy külön lemezen, mert itt nem működnek igazán, feltűnően (és számomra talán kissé bántóan) lógnak ki a pusztán hangszeres darabok közül; szerepeltetésük mellett nem hinném, hogy szólt volna különösebb indok, jelenlétükre számomra nincs is különösebb magyarázat.
A legkevésbé sincs túlzott bizodalmam a direkt intimre vett, szomorkás-borongós hangulatzenékben, de a Prairies valamiféle – számomra – megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, kiválóan működik. Nincsenek a lemezen nagy, vagy kifejezetten lelkesítő pillanatok, mégis egyszerűen jóleső érzés hallgatni.
1. Till April [4:45] 2. Impossible To Recreate [1:54] 3. Prairies [5:29] 4. Two Day [2:30] 5. Each Other [3:49] 6. A Decade Passed [1:35] 7. Familiar Spirits [1:42] 8. One Day In August [3:40] 9. Sometimes [1:33] 10. Woebegone [2:43] 11. Uncovered Siren [3:26] 12. Your Reason Is Dead [1:58] 13. Last Hymn [2:39]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
