25
May, 2017
Thursday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

Gert-Jan Prins – Risk

Majzik Tamás 2004 április 13.

Mego | MEGO 072 | 2004

Dinamizmus, hatásosság, humor. Lényegében e három tényező miatt szerettem bele Gert-Jan Prins jelen alkotásába. Az első kettő gyakorlatilag összefügg egymással, hiszen pontosan a mű elképesztő dinamizmusa az, amely miatt kellő hatást ér el, így Prinsnek már nincs is szüksége általános zenei klisék nem túl innovatív pufogtatására. A szerző sziporkázó humora pedig „ellágyítja” ezt az egyébként nem túl egyszerű zenét.

Gert-Jan Prins pályafutása 1984-ben kezdődött, amikor megalapította a Gorgonzola Legs nevezetű – indusztriális elemeket sem nélkülöző – free jazz zenekarát. Később több másik együttes dobosaként zenélt, míg végül elektronikus zenei kísérletekbe kezdett, felhasználva fiatalon szerzett rádió- és televíziótechnikai tapasztalatait. 1998 óta nagyrészt ez a két eszköz jelenti Prins hangszerparkját. A holland zenész a 2003-as Ultrahang Fesztiválon adott egy kellemesnek közel sem mondható koncertet, aki ott volt a Régi Zeneakadémia nagytermében, az tudja, miről beszélek…

Ez a 3”-es minialbum nagyjából a tavaly hallott budapesti koncert anyagából áll, hiszen itt is televíziók, illetve rádiók által gerjesztett – és Prins által tovább épített vagy éppenséggel roncsolt – zajok, csikorgások és egyéb különleges, néhol egészen fülsértő hangok játsszák a főszerepet. Néhol ezek a zörejek szabályos ritmusokba rendeződnek, szinte igazi dobra emlékeztető módon. Egy-egy rövidke tétel során mondatokat, énekrészleteket is hallunk, amelyek egy rádió vagy egy televízió recsegő adásfoszlányai.

Érdemes megfigyelni, hogy a dinamikusabb, agresszívabb zajmontázsokból álló darabokat általában egy jóval visszafogottabb, szelídebb rész előzi meg, amely kellőképpen elaltatja a hallgatót ahhoz, hogy aztán minél erőteljesebb hatást tudjanak kiváltani az erőszakosabb részek. A bevezetőben említett humor pedig talán nem is olyan új találmány, mégis említésre méltó: a legfülsértőbb zajok közepette is kihallatszik egy-egy popszám részlete, ami akár mosolyt is csalhat a hallgató arcára.

A meglepetés az, amely Gert-Jan Prins zenéjét olyan különlegessé teszi, de ez a meglepetés a hanglemezen nem sül el olyan kegyetlenül és hatásosan, mint a zenész egy-egy fellépésén. Kár érte.

1. Risk 1 [1:01] 2. Risk 2 [0:46] 3. Risk 3 [2:03] 4. Risk 4 [2:58] 5. Risk 5 [0:59] 6. Risk 6 [0:23] 7. Risk 7 [0:23] 8. Risk 8 [3:16] 9. Risk 9 [0:31] 10. Risk 10 [1:58] 11. Risk 11 [1:09] 12. Risk 12 [2:26] 13. Risk 13 [0:51]

gjp.info
editionsmego.com

Tujiko Noriko – Hard Ni Sasete (Make Me Hard)

Dusted Hoffman 2003 február 23.

Mego | MEGO 062 | 2002

A japán Tujiko Noriko harmadik nagylemezét hallgatva szüntelenül tódulnak elém a nemzetiségüket tekintve azonos előadók nevei, kezdve a Cibo Matto-tól, a Pizzicato Five-on és a Qypthone-on át, egészen az eX-Girlig. Persze a Tujiko Noriko által összebarkácsolt zene eszközeiben és törekvéseiben merőben más tónussal bír, mint az előbb említett előadók munkái, mégis van bennük valami közös. Talán a bájos és jó értelemben vett – és akár viccesnek is mondható – bugyutaság? Lehetséges.

Az Osakában született, de jelenleg Tokió és Párizs között ingázó Tujiko Noriko zenéje egy nagyon minimál, nagyon lo-fi hibridzene, amit jobb híján talán elektronikus poszt-popként lehetne definiálni. A magát egy bohókás rebellisként feltűntetni kívánó Tujiko Noriko zenei művészete valahol a már-már giccsesen melódikus pop és a kortárs elektronika határán lavírozik. A teljességgel kaotikusnak tetsző ritmusképletek, a különböző hangminták vakmerő összeollózása, összemontírozása a várttal ellentétben nem a frusztrált kapkodás látszatát eredményezi, hanem egy kellemesen összefogott egységet mutat. A magát különféle szintetizátorokon, samplereken, számítógépeken és egyéb elektronikus ketyeréken kísérő hölgy szerzeményeinek legtöbbjében saját anyanyelvén, japánul dalolászik, ám ha angolul énekelne, valószínűleg akkor sem lehetne érteni, hogy miket is motyog kislányosan ártatlan, elragadóan álmatag hangján. Képzeljük el, hogy Björk japánul énekel! Nos, körülbelül ilyen Noriko hangja.

Noriko Keshou To Heitai című debütáló albumát még Japánban jelentette meg valamikor 2000-ben, majd egy Peter „Pita” Rehbergnek kézbesített demóanyagnak köszönhetően került a jobbnál jobb elektronikus újzenéket bemutató bécsi Mego-hoz. Második, Shojo Toshi című lemeze már itt látott napvilágot 2001 májusában, amit rá egy évre egy 12”-es bakelit korong követett I Forgot The Title címmel, ami történetesen négy számot tartalmazott a mára már nagy ritkaságnak számító legelső lemezről, plusz egy Ausztriában rögzített élő felvételt. Itt tartunk most, hiszen a kilenc zseniális tételt tartalmazó Hard Ni Sasete (Make Me Hard) 2002 őszén jelent meg, nem kis örömet okozva ezzel Noriko, és persze az egzotikus és kellemesen bizarr zenék rajongóinak. A lemez összetett és eklektikus, ám rendkívül összefogott. Szürreális, álomszerű világa meglehetősen furcsa, ugyanakkor emberi melegséget és játékosságot sugároz. Bájos kis lemez bájos kis zenével és van egy olyan érzésem, hogy a szerző egyáltalán nem várja el a hallgatóktól, hogy munkáját véresen komolyan vegyék. Ez lenne a XXI. század popzenéje? Lehetséges.

1. Shore Angel [5:58] 2. Give Face [7:12] 3. Fly [7:39] 4. Wire [6:30] 5. Karappo [5:25] 6. Penguin [8:02] 7. Mugen Ressha [6:12] 8. Bikini [3:03] 9. Sea [10:55]

tujikonoriko.com
editionsmego.com

Christian Fennesz | Jim O’Rourke | Peter Rehberg – The Return Of Fenn O’Berg

Dusted Hoffman 2003 február 20.

Mego | MEGO 054 | 2002

Eszem ágában sincs a manapság egyre több figyelmes fület vonzó kísérleti elektronikus zenéket glorifikálni, most mégis azt kell mondjam: a The Return Of Fenn O’Berg egy irgalmatlanul jó album! A bécsi gitár- és laptop-művész, a tavaly tavasszal nálunk is sikeres szólókoncertet adó Christian Fennesz; az experimentális és az indie színtéren egyaránt otthonosan mozgó valóságos reneszánszember, a chicagói Jim O’Rourke; és a Mego kiadó egyik bennfentese, a szintén bécsi illetőségű Peter Rehberg (alias Pita) neve külön-külön is jól cseng a műfajban, ám ha e három „nagyágyú” alkalmanként kollaborál, abból szinte biztos, hogy egy nagyon-nagyon különleges zenei kísérlet, egy feledhetetlen élmény születik.

Az eddig alkalminak hitt trióformáció első lemeze 1999 végén jelent meg The Magic Sound Of Fenn O’Berg címmel – ennek a projektnek egyenes folytatása a hármas visszatérése. A második találkozást dokumentáló kiadvány ezúttal is a három nagy tehetségű és kreatív művész zenei lenyomata, aminek alapanyagául két élő fellépés szolgált. Az anyagot Bécsben és Párizsban vették fel egy-egy improvizált koncert alkalmával, a hat hónapot igénybe vevő utómunkálatokat – úgy mint vágás és keverés – pedig New York-ban és Bécsben végezték.

A négy tételt tartalmazó albumon hallható kompozíciók a legkisebb mértékben sem felelnek meg az előzetes zenei tapasztalataink által szült elvárásoknak: olyannyira rendhagyók és formabontók, hogy az anyag hallgatása közben folyamatosan stimulálva vagyunk, azaz egy percre sem lankad az érdeklődés, a lemezt kitüntető figyelem. A 6 perces nyitótétel, a Floating My Boat minden bizonnyal csak egy röpke felvezetőként funkcionál, hiszen az ezt követő három darab – a 15 perces A Viennese Tragedy, a 12 perces Riding Again és a záró 11 perces We Will Diffuse You – alatt teljesedik ki igazán a harmonikus egységben működő laptoptrió lenyűgöző zsenialitása. Természetes hangmintákból és elektronikus zörejekből kreált hangmontázsok épülnek fel és bomlanak le egyik pillanatról a másikra, romantikusan melodikus nagyzenekari patternek és kíméletlenül agresszív zajok váltják egymást a tipikusan Fenn O’Berg-i dramaturgia és forgatókönyv szerint – egyszerre precízen rendezett és átláthatatlanul kaotikus ez a megfoghatatlan hangzásvilággal bíró alkotás. Felesleges is több mondatot áldozni erre a valóban katartikus alkotásra.

Abszolút zene – a tavalyi év egyik legfontosabb lemeze!

1. Floating My Boat [5:35] 2. A Viennese Tragedy [14:29] 3. Riding Again [11:38] 4. We Will Diffuse You [10:11]

fennesz.com
tisue.net/orourke
peterrehberg.com
editionsmego.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Alessandra Eramo – Roars Bangs Booms

Dusted Hoffman
2015. január 28.

Lilliput Orkestra – La Méduse

Juhász László
2006. október 1.

Elhunyt Ornette Coleman

Juhász László
2015. június 11.

Grencsó Kollektíva

Juhász László
2002. október 10.

Ayler és Coleman előtt tiszteleg Otomo Yoshihide

Juhász László
2010. november 26.