Undivided – Moves Between Clouds: Live In Warsaw
Multikulti Project | MPT 002 | 2011
Tavaly novemberben írtunk Wacław Zimpel lengyel klarinétos-zeneszerző Undivided nevű együttesének bemutatkozó albumáról, most itt a folytatás egy Varsóban rögzített koncertfelvétel formájában. A zenekarban Zimpel mellett – a debütáló korongon hallható felálláshoz hasonlóan – most is Bobby Few zongorázik, Mark Tokar bőgőzik, Klaus Kugel dobol; plusz tagként pedig Perry Robinson klarinétozik. A rácsodálkozás, csak úgy mint tavaly, most is kikívánkozik belőlem: micsoda parádés összeállítás!
Korábban megírtuk: a megalakulásakor trióként működő, erőteljesen nemzetközi formáció Zimpel kezdeményezésére jött létre, akinek Mark Tokar ukrán nagybőgős és Klaus Kugel német dobos után olyan muzsikusnagyságokat sikerült megnyernie a projekthez, mint Perry Robinson klarinétos, vagy Bobby Few zongorista. Utóbbiról annyit kell tudni, hogy a hatvanas évek második felében Ayler mellett zenélt, majd később Steve Lacy, David Murray és Daniel Carter oldalán játszott. Perry Robinson bár a kezdetektől rendszeresen koncertezett a zenekarral, a bemutatkozó lemez anyagául szolgáló toruni fellépésen nem játszott Zimpelékkel. Most a két klarinétos játéka olyan csodássá emeli a Moves Between Clouds három hosszú szerzeményét, amilyet ritkán hallani.
Míg a The Passion a kereszténységből merítette szellemiségét, és Jézus szenvedéstörténetét dolgozta föl, addig a Moves Between Clouds a zsidó vallás motívumaiból kölcsönöz. A belső borító négy sarkából háromban az Ohr, Ein és Sof szavakat találjuk, amiket összeolvasva a Végtelen Fény megfelelőjét kapjuk, ami a Tóra szerint a teremtői létállapot. A zene helyenként a klezmer felé húz – ez egyértelműen Robinson briliáns játékának köszönhető.
A kvintett rögtön a csúcsponton kezd: az első másodperctől lendületes, „gurulós” dzsesszt hallunk (Hoping The Morning Say), ahol a hangsúly az összjátékon van. A bonyolultan rétegelt kompozíciók sodrása szakadatlan, Zimpel és Robinson cizellált, egymást erősítő klarinétjátéka, Few repetitív zongorafutamai, és a ritmusszekció erőteljes lüktetése miatt mintha egy folyamatos, véget érni sosem akaró hangfolyamot hallanánk. A mindent elsöprő lendület olykor csendesebb, meditatívabb percekbe fordul (Moves Between Clouds), de érezhető ekkor is: a zene mélysége feneketlen. A közel húszperces albumzárás (What A Big Quiet Noise) során kétségtelenné válik, hogy a lemezt egészét egyfajta magasztos, pátoszos emelkedettség lengi körbe. Ez a nagyívűség, dagályosság akár zavaró is lehetne, de elfogadom, hogy Zimpel zenekarának ez a lételeme. A lemez három tétele során – amelyek címei Laura Winter költeményeit idézik – hosszabb kifutású epizódok váltják egymást; a témák lassan, hosszan bontakoznak ki – ez azonban inkább a monumentalitás érzetét erősíti, semmint az unalom érzését.
Rendkívüli mélységű és rendkívüli szépségű anyag.
1. Hoping The Morning Say [10:32] 2. Moves Between Clouds [14:38] 3. What A Big Quiet Noise [19:46]
undivided.pl
waclawzimpel.pl
bobby-few.com
marktokar.info
klauskugel.com
multikulti.com
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
