The Body | Full Of Hell – One Day You Will Ache Like I Ache
Neurot | NR098 | 2016
Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre nyolc plusz két tételben. Annyira vártam ennek a lemeznek a megjelenését, hogy majdhogynem képtelen vagyok a One Day You Will Ache Like I Ache albummal kapcsolatban távolságtartóan fogalmazni. Két karakteres, a zeneiséget egészen távoli és sötét perspektívából megközelítő formációról van szó – zenéjük, stílusuk közel behatárolhatatlan, vannak marginális irányok, amik általában segítenek eldönteni, hogy valójában mit is hallunk, de jelen esetben már ezek sem segítenek. Ebbe az albumba inkább csak alá lehet merülni egy kis időre. A világ, a társadalom és az emberi lélek legsötétebb sikátoraiba, letagadott jellemvonásainak sűrűjébe kalauzol a The Body és a Full Of Hell kollaborációja.
A The Body 1999-ben alakult a Rhode Island-i Providence-ben. Chip King (gitár, elektronika, vokál) és Lee Buford (dobok) alkotják ezt a hangzásában és valós tömegében is súlyos duót. Stílusuk, törekvésük periférikus, talán a noise, a harsh noise és a doom körül koncentrálódik. Az ének stílusa és jellege, valamint nagyfokú esetlegessége mind-mind hozzáadódnak az összetéveszthetetlen atmoszférához, ami ennek a duónak a hallgatásakor fölénk tornyosul.
A kollaboráció másik fele, a Full Of Hell 2009-ben alakult a marylandi Ocean Cityben. A harsh noise és a grindcore egyik legfontosabb kísérletező zenekarát Dylan Walker (elektronika vokál), Spencer Hazard (gitár, elektronika), Sam DiGristine (basszusgitár) és David Bland (dobok) alkotják. A hangtextúra, amit képeznek, a befogadhatóság határáig van sűrítve; jellemző rájuk a nagyszámú és alig elválasztható hangrétegek használata, valamint a teljesen váratlanul és esetlegesen felzúgó, metsző zajrendek. Talán sokat elmond róluk, hogy nemrégiben Masami Akitával adtak ki közös albumot.
Nagy levegő és alámerülünk abba az epétől bűzlő, örvénylő erkölcsi masszába, ami garantáltan nyomot hagy a befogadóban: One Day You Will Ache Like I Ache. A baljós címadó dal szikár és visszavonhatatlan megalitikus dobleütésekkel indul, majd ránk zúdul, elementáris erővel hat ember együttes haragja. A nyitótételben Chip King jellegzetes hangja, olyan mint az olasz dolomitok fölött gomolygó köd. A harmadik felvétel, az eredetileg Leonard Cohen által írt The Butcher zajos drone alapja jellemző az egész album folyamatára: a kitartott hangok, a doom végtelenül lassú cirkuláltatása hozza létra a korong kivételes atmoszféráját, egyfajta konceptuális metált, ahol sokkal inkább a kifejezni kívánt cél és hatás a fontos, semmint a kompozíciók. Csak a szikár és nyers hangzás dominál, mindenféle öncélú cizelláltságot és manírt kiirtottak az anyagból. Így maradt egy bizonyos hangulat és munkamódszer, ami intenzív improvizációval létrehozza azt az energiát, ami az egész kollaborációnak a gerincét adja. A hatos tétel Himmel Und Hölle címe már előrevetíti a kompozíció hangulatát; ezen felvétel érdekessége: egy periférikus stílust vegyít egy még radikálisabbal, mégis indirekt módon, ami közelebb hozza a hallgatóhoz ezt a munkamódszert és esztétikai kérdést. A harsh noise-ról van szó, ami ezen az albumon éppen olyan fontos, mint a doom metal, a grindcore, vagy az improvizatív kísérletezés. A két bónusz szám, a Cain és az Abel tökéletes lezárása a lemeznek: totálisan csupasz, szétcseszett dobok, Chip hangja és a monotonitás, az oszcillátoros analóg zaj, ami zár. Az album itt már az absztrakció alkonyzónájában van, mindenfajta cél és minőség legredukáltabb formája jelenik csak meg. Sallangmentes, őszinte, és ami számomra a legfontosabb: ösztönös. Ettől válik kerek egésszé ennek a hat különböző zeneiségű embernek az uniója.
Nagyon vártam és nagyon sokat adott ez az anyag; beránt, és szembesít azzal az állatiassággal, ami mindnyájunkban ott van. Az utolsó másodpercekben Aileen Wuornos hírhedt sorozatgyilkos egyik utolsó bírósági meghallgatásából hallunk megkérdőjelezhetetlen súlyosságú részletet, zseniális hangkeveréssel, folyamatosan váltakozó irányból halljuk a gyilkos gondolatait. A nőt 2002 október 9-én végezték ki injekcióval – hét férfi meggyilkolásáért.
1. One Day You Will Ache Like I Ache [4:10] 2. Fleshworks [2:55] 3. The Butcher [5:40] 4. Gehorwilt [3:10] 5. World Of Hope And Pain [0:40] 6. Himmel Und Hölle [5:56] 7. Bottled Urn [4:13] 8. The Little Death [5:01] 9. Cain [6:31] 10. Abel [4:48]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
