23
March, 2017
Thursday
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...
Intonema | int010 | 2013 Rögtön az elején leszögezhetjük: se nem hitvány, se nem kretén a ...

Bryan Eubanks – The Bornholmer Suite

Dusted Hoffman 2015 február 4.

Nueni | NUENI #003 | 2014

Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már feltörhetetlen keménységű diója. Mi tagadás, legjobb szándékom ellenére sem könnyű azonosulnom ezzel az ötven darab, egyenként egyperces hangszegmenssel, amiknek a forrását megszakított áramkörök túlvezérelt összegerjedései adják. Mintha egy haladó áramkör-hekker workshop vagy egy elektronikus, „csináld magad”-hangszerbemutató tanúja lennék, a technika impozáns, a mögötte lévő lelket, az embert, az akciót viszont hiányolom. Elöljáróban: provokatívan merész zene a The Bornholmer Suite, bár kétségtelen, ez is volt a művész célja.

A jelenleg Berlinben élő Eubanks az új amerikai kíséreti elektronika egyik legradikálisabb hangja; Catherine Lamb és Andrew Lafkas társaságában tagja a Sacred Realism kollektívának és lemezkiadónak. Bár eredeti hangszerével, a szoprán szaxofonnal máig nem szakította meg teljesen a kapcsolatát, egyre inkább már mint hangszobrász és zeneszerző tekint magára, aki kis létszámú együttesekre, szólistákra és saját fejlesztésű generatív szoftverekre komponál darabokat. Előadóként számtalan improvizatív kollaboráció résztvevője, akit az egy térben lévő hangszeresek kölcsönhatása ugyanúgy foglalkoztat, mint az akusztikus holográfiával, a diffúziós technikával és a sztereofonikus hangrögzítéssel való kísérletek. Az elmúlt néhány évben a Sacred Realism csoport másik két tagja mellett Jason Kahnnal, Bob Marsh-sal, Theresa Wonggal, Ryu Hankillal és Hong Chulkival rögzített lemezeket; sajátos esztétikájú szólóalbumokat 2003 óta készít, a The Bornholmer Suite a tizedik munkája.

A lemez Bryan Eubanks hangművész oldalát dokumentálja. Ezúttal nem játékosként, sokkal inkább egy mérnöki pontossággal rendelkező, végtelen precizitású konstruktőrként van jelen. Ötven blokkot hallunk, amiket leginkább egymás mellé vagy egymásra helyezett építőtéglákhoz lehetne hasonlítani. Ha nagyítóval megnézzük kívül-belül ezeket a téglákat, tökéletességük azonnal szembetűnik. Hasonlóak, homogének, perfektül méretre vágottak (játékidő), tömörek, darabonként részletgazdagok, bonyolultak, és leginkább önmagukban, külön-külön méltóak a csodálatunkra. Nyúlfarknyi variációk, amik – bármennyire is ezt várnánk – összekapcsolódva nem alkotnak ívet, nem adnak ki egy témát, nincs sztori, nincs egész, csak részek, darabok, kifogástalan építőelemek gondosan felsorakoztatott halmaza. A történet itt maga a mechanizmus, a technika, az eszköz. A miniatűr szegmensek megbontott áramkörök körbe-körbe cirkuláló, önmagukat gerjesztő hangjaiból állnak, amiket Eubanks az egyperces játékidő során szenvtelenül magukra hagy, és engedi, hogy az instrumentum (úgy is mint hangszer) önálló életet éljen, magáért beszéljen. Minimális beavatkozással megy minden a maga útján, majd amikor ismerőssé, barátságosabbá válnak az ide-oda futkározó, többnyire magas frekvenciájú digitális pircegések és zúgások, vágás, és már indul is valami nagyon hasonló, ami után megint vágás, és már indul is valami nagyon hasonló, ami után megint vágás, és már indul is valami nagyon hasonló…

A hiányérzetemmel – és talán némi csalódottságommal – együtt két dolog miatt azért elvitathatatlanul érdekes munka a The Bornholmer Suite. Egyrészt, nem találkoztam még lemezzel, ahol nem maguk a felvételek, hanem az azok közötti villanásnyi szünetek határozzák meg a produkció egészét. Általában azt szoktuk meg, hogy a zeneszámokat elválasztó pauzák között helyet foglaló hangok láncolatára figyelünk, itt viszont furcsa módon, minden esetben a hangszegmensek közötti, váratlanul érkező csendekre kapjuk fel a fejünket. Ezek az elidegenítő megakasztások akaratlagosak lennének? Talán. Másrészt, az ötven rövidke darab szabadon választott sorrendben is lejátszható, így mindenki tetszőlegesen összeállíthatja a saját szvitjét, vagy akár minden alkalommal más formában – csakúgy, mint Otomo Yoshihide The Night Before The Death Of The Sampling Virus-a, vagy éppen Keith Rowe, Thomas Lehn és Marcus Schmickler Rubbit Run-ja esetében -, véletlenszerű sorrendben játszhatja le a lemez tételeit. Ugyanis úgy is működik. Ráadásul nem is rosszul.

Nehéz lemez; kihívó, felforgató, olykor pedig, mondjuk ki, egészen irritáló. Egy biztos, Bryan Eubanks zenéje nem adja könnyen magát. Egyelőre annyit tudok mondani: okos, taktikus, de idő kell hozzá.

1. The Bornholmer Suite 1 [1:01] 2. The Bornholmer Suite 2 [1:00] 3. The Bornholmer Suite 3 [1:01] 4. The Bornholmer Suite 4 [1:01] 5. The Bornholmer Suite 5 [1:01] 6. The Bornholmer Suite 6 [1:01] 7. The Bornholmer Suite 7 [1:01] 8. The Bornholmer Suite 8 [1:01] 9. The Bornholmer Suite 9 [1:01] 10. The Bornholmer Suite 10 [1:01] 11. The Bornholmer Suite 11 [1:01] 12. The Bornholmer Suite 12 [1:01] 13. The Bornholmer Suite 13 [1:00] 14. The Bornholmer Suite 14 [1:01] 15. The Bornholmer Suite 15 [1:01] 16. The Bornholmer Suite 16 [1:01] 17. The Bornholmer Suite 17 [1:01] 18. The Bornholmer Suite 18 [1:01] 19. The Bornholmer Suite 19 [1:01] 20. The Bornholmer Suite 20 [1:01] 21. The Bornholmer Suite 21 [1:01] 22. The Bornholmer Suite 22 [1:01] 23. The Bornholmer Suite 23 [1:00] 24. The Bornholmer Suite 24 [1:01] 25. The Bornholmer Suite 25 [1:00] 26. The Bornholmer Suite 26 [1:00] 27. The Bornholmer Suite 27 [1:01] 28. The Bornholmer Suite 28 [1:00] 29. The Bornholmer Suite 29 [1:01] 30. The Bornholmer Suite 30 [1:01] 31. The Bornholmer Suite 31 [1:01] 32. The Bornholmer Suite 32 [1:01] 33. The Bornholmer Suite 33 [1:00] 34. The Bornholmer Suite 34 [1:00] 35. The Bornholmer Suite 35 [1:00] 36. The Bornholmer Suite 36 [1:00] 37. The Bornholmer Suite 37 [1:00] 38. The Bornholmer Suite 38 [1:01] 39. The Bornholmer Suite 39 [1:01] 40. The Bornholmer Suite 40 [1:01] 41. The Bornholmer Suite 41 [1:01] 42. The Bornholmer Suite 42 [1:00] 43. The Bornholmer Suite 43 [1:00] 44. The Bornholmer Suite 44 [1:00] 45. The Bornholmer Suite 45 [1:01] 46. The Bornholmer Suite 46 [1:01] 47. The Bornholmer Suite 47 [1:01] 48. The Bornholmer Suite 48 [1:01] 49. The Bornholmer Suite 49 [1:01] 50. The Bornholmer Suite 50 [1:01]

sacredrealism.org/bryaneubanks
nuenirecs.com

Lali Barrière | Miguel A. García – Espejuelo

Dusted Hoffman 2014 augusztus 6.

Nueni | NUENI #001 | 2013

A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García első duóalbuma maradéktalanul megfelel a Nueni kiadó irányelveinek, publikálási politikájának: „független platform friss, valószínűtlen és kockázatos zenéknek, ami nyitva áll bármiféle hangzó indítvány előtt, kivéve ambient-, drone- és környezeti felvétel-alapú hanganyagokat” – áll a berlini label honlapján olvasható felhívásban. A Nueni deklaráltan is a kategóriákon kívül eső kiadványok, zavarba ejtő what the fuck?-zenék puritán otthona, ahogyan azt már a korábban bemutatott, előző, After című Belorukov-Harpakahylo-Lichota-Nasung középlemez is bizonyította.

A rendelkezésre álló alapadatok szerint Barrière extrém módon bemikrofonozott tárgyakat, A. García pedig egyetlen önmagába visszacsatolt keverőpultot szólaltat meg. A felhasznált hangforrások tehát meglehetősen szokványosak, a munkamódszer viszont kellően fondorlatos, a játékosok esztétikaérzéke pedig egészen kivételes. Számtalan, hasonló eszközöket – amiket nevezhetünk akár hangszereknek is – felvonultató lemezt hallhattunk már, kérdés, mi maradt kiaknázatlanul, szolgálhat-e még újdonsággal a kísérleti zenék ezen, egyébként is módfelett szűk szegmense. Bő tizenöt évvel a japán Onkyo mozgalom kvázi-forradalma után merre lehet továbblépni, illetve érdemes-e, lehet-e még egyáltalán. Ezúttal is, éppen hogy csak a hallásküszöbön túl járunk, apró, halk hangokat hallunk, kellő térrel körülöttük. Eddig ismerős, legyinthetnénk. Az Espejuelo erőssége és újszerűsége viszont az arányokban, a szereplők speciális kölcsönhatásában, és bármennyire is ambivalens: a bátor visszafogottságban rejlik.

Négy tétel, alig több mint harminc percben. A már említett végletekig vitt minimalizmus mindvégig jelen van a zenében, annak ellenére, hogy az Espejuelo játékideje alatt igenis rengeteg minden történik. Mikroszkopikus kiterjedésű, alig hallható hangok cikáznak, érkezzenek azok a főleg a hátteret biztosító mixerből, vagy éppen a kontaktmikrofonokkal ellátott tárgyak felületéről, belsejéből. Lali Barrière és Miguel A. García olyan mértékletes és törékeny zenét játszik, hogy egyetlen aránytévesztés vagy hangosabb hang azonnal kibillentheti a lassan, de biztosan variálódó zenét a nyugvópontjából. Szinte látom magam előtt a zenészek lélegzet visszafojtott koncentrációját, és gyakran azon kapom magam, hogy izzadó homlokkal, ugyanígy hallgatom az Espejuelo tételeit. A duó zenéje ugyanis tökéletes összpontosítást és odafigyelést igényel, mintha csak egy mikroszkópon keresztül vizsgálódnánk, merthogy csakis így nyílik meg Barrière és A. García gondos precizitással megkonstruált varázsvilága.

Az Espejuelo ékes példája, hogy miért tartják sokan Lali Barrière-t az elektroakusztikus improvizációs zenék egyik legizgalmasabb új hangjának. A civilben matematikatanár, programozó és kutató Barrière ösztönösen mozog a reáltudományok és a művészetek között: amellett, hogy a tekintélyes Universitat Politècnica de Catalunya professzora, legalább féltucat kísérleti zenei formáció tagja (A=B, Árum, Blaast, Un Coup De Dés, Ziz, és a többi…), és megszámlálhatatlan alkalmi kollaboráció résztvevője. Aktuális zenésztársa, Miguel A. García a spanyol kísérleti zenei színtér másik dinamikus és termékeny szereplője, aki az elektroakusztikus improvizáció és a modern kompozíció nem ritkán elmosódó határmezsgyéjén alkot. Bárkivel játszik, mindig ugyanarról beszél: provokatív hozzáállásával, sajátos humorával, és legfőképp, elektronikus berendezéseinek hangjaival az akadémikus kortárs-, és az indusztriális könnyűzene közé húzott éles határvonal létjogosultságát kérdőjelezi meg. Kreatív zenészek, kivételes attitűddel.

Katalán-baszk ellentét ide vagy oda, Lali Barrière és Miguel A. García a legnagyobb egyetértésben alkotott valami újat, valami egészen páratlan esztétikájút. Kemény dió; nagybetűs zene.

1. Espejismo [5:32] 2. Pra [8:36] 3. Homso Tas [11:09] 4. Aljez [5:51]

lalibarriere.net
xedh.org
nuenirecs.com

Ilia Belorukov | Harpakahylo | Patryk Lichota | Kim Nasung – After

Juhász László 2014 július 23.

Nueni | NUENI #000 | 2012

Jobb későn, mint soha – ahogy mondani szokás, ugye. Most kaptuk meg a Bilbao-Berlin viszonylatban ingázó Héctor Rey által tavalyelőtt alapított Nueni minikiadó első három megjelenését, rajtuk izgalmas, mi több, provokatív és gondolatébresztő kollaborációk dokumentumaival. Elsőként jöjjön a label „nulladik” kiadványa, Ilia Belorukov orosz altszaxofonos alkalmi kvartettjének felvillanyozó – egyben a tavaly szeptemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Konrad Chyl közreműködése okán szomorú – felvételével.

Egy nullás katalógusszámú, minden tekintetében kísérleti kiadványról van szó, rajta három cím nélküli fel- és levezetés mentes hangfelvétel-töredékkel, mindössze alig több, mint tizenöt percben. A kislemezen, nevezzük így, Belorukov mellett három lengyel, egészen pontosan lublini zenész, Patryk Lichota szaxofonos, Kim Nasung guzhenges és a Harpakahylo művésznéven szereplő Konrad Chyl dobos játszik. A négyes 2012 januárjában rögzítette a felvételeket – hogy közönség előtt vagy stúdióban, az nem derül ki a korong borítójáról.

A lublini hangszeresek fiatal koruk ellenére ismert figurái a mai lengyel experimentális-újzenei színtérnek: Patryk Lichota bőven több, mint szimpla szaxofonos; sokkal inkább mint komponista, improvizációs zenész és hangmérnök ismert; a fúvósok mellett preparált citerán, basszusgitáron, thereminen, laptopon, olykor pedig egy 15 méteres kifeszített húron kísérletezik. Tagja a Mnoda nevű jazz punk bandának és a radikális szabadimprovizációs zenét játszó Kurort triónak, emellett számtalan rádiójátékhoz és színdarabhoz szerzett zenét, melyek közül talán a Strange Lóóp című feedback hurkokra épülő audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb. Kim Nasung bár ezen a lemezen kizárólag kínai citerán játszik, laptopzenészként – és a Mind Twisting Records kurátoraként – inkább környezeti felvételekből, illetve ipari és digitális zajokból építi önálló munkáit. És végezetül: a tavaly elhunyt Konrad Chyl dobosként vagy szerzőként legalább másfél tucat formációban közreműködött, az ütősök mellett lemezjátszókkal, bemikrofonozott tárgyakkal és elektronikával kísérletezett. Saját fellépései a koncertek és a hanginstallációk furcsa elegyei voltak; játszott többek között szegedi Improv Eseteken fellépő hangszeresekkel, köztük Pierre Borel francia szaxofonossal és Joel Grip svéd nagybőgőssel. Halála mérhetetlen veszteség. Nem túlzás azt állítani, hogy nagy karrier előtt állt, máig döbbenetes, hogy feladta.

A lemezen hallható zene már a rövidsége miatt is kemény dió. Nyitásként a hangszeresek apró, kopogós, véletlenszerűen, de gyors egymásutániságban felbukkanó hangokat hoznak ellentétbe mély és puha hangszínű búgásokkal, illetve az egyik szaxofon szisszenéseivel. Hogy melyik zörej kitől származik, arra csak következtetni lehet, a hangok összeválogatása és rétegezése viszont rendkívül mesteri. Szinte időnk sincs kényelmesen belehelyezkedni a zajok kényeztető sodrásába, egy éles vágással már vége is az első tételnek, és következik a második. Ezúttal egy halk dörzsölésekből és suhogásokból kibontakozó, szinte észrevétlenül fejlődő, fondorlatosan felépített darabbal van dolgunk, illetve csak annak az elejével, ugyanis mire eljut a tudatunkig, hogy milyen ötletesen összerakott produkciót hallunk, már vége is az egésznek, és következik a harmadik. A legtömörebb, alig háromperces tétel ismét zajosan és eseménydúsan indul, de olyan csendes térbe nyugszik, ahol végül már csak halk kaparások, karcolások apró neszei számíthatnak a hallgató figyelmére.

Bármilyen kiválóak is az Afteren hallható kompozíciókezdemények, csupán egy samplerként, egy mintaként, kedvcsinálóként tudom értelmezni a kislemezt. Vagy esetleg a nagy improv svindlivel állunk szemben? Egy jóízű blöffel? Jó lenne tudni, mi volt a célja a zenészeknek ezzel a kiadvánnyal, és legfőképp azt, hogy milyen zenét játszanának manapság, ha együtt maradtak volna. Az elektroakusztikus improvizációs zenék leglelkesítőbb ígérete volt – és van még mindig – az After tételeiben, jó lenne hallani a folytatást.

Sajnos így, ebben a formában már biztosan nem fogjuk.

1. [6:11] 2. [6:28] 3. [2:55]

belorukov.blogspot.com
nuenirecs.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Radu Malfatti | Klaus Filip – Imaoto

Dusted Hoffman
2010. január 15.

Cactus Truck-koncertek Budapesten és Komáromban

Juhász László
2014. április 22.

Két új Bertrand Denzler-lemez a Confront kiadótól

Juhász László
2015. február 9.

Bill Frisell’s New Quartet

Juhász László
2003. április 20.