The Table – Sirens
Output: Noise | ONR006 | 2010
A fiatal New York-i művészek által működtetett – leginkább kísérleti ambient és noise zenékben utazó – Output: Noise kollektíva tagjai nem csupán zenéléssel, koncertszervezéssel és lemezkiadással, hanem audiovizuális munkákkal, illetve dizájntervezéssel is foglalkoznak. A csoport professzionálisan kitalált és kivitelezett arculatát elnézve többször eszembe jutott: az Output: Noise talán valamivel többnek is látszik, mint ami valójában. A kiadó promóciós pakkjába a legújabb, A Soundtrack To The DSM-IV című album mellé egy tavaly megjelent korongot is belecsempészett – ez a The Table trió Sirens című nagylemeze.
Az Output: Noise webes platformján a kéthavonta megjelenő audiokiadványok mellett pólókkal, a promóciós csomagomban kitűzőkkel találkoztam. Látszik: a label rendkívül sokat ad tevékenysége népszerűsítésére, marketingből tehát jeles. A „Csináld magad!” elveket követő lemezkiadó úgy működik, hogy egy éves előfizetésért hat koncertfelvétel jár, amik szabályos időközönként jelennek meg, és amiket a kollektíva által szervezett korábbi rendezvényeken rögzítettek. A jelenleg a tizennegyedik részénél járó „dokumentációs sorozat” mellett természetesen önálló cd-r kiadványokat is publikál az Output: Noise, ezekből eddig tíz jelent meg. Úgy tűnik, ez az „előfizetéses” megoldás működőképes, és hosszabb távon is fenntartható.
A The Table három zenész – Craig Marlowe, Chirs Hine és Jeremy Dziedzic – meglehetősen hatásvadász, atmoszferikus ambientet játszó formációja, a nevüket pedig onnan kölcsönözték, hogy kizárólag annyi hangszert használnak kísérleteik során, amennyi egyetlen asztalon elfér. Hogy ez a fizikai megkötéssel járó koncepció mennyire lenyűgöző, mindenki döntse el maga, a trió koncertjein készült fotókat nézegetve viszont kiderül: annak a bizonyos asztalnak elég méretesnek kell lennie, hiszen Marlowe, Hine és Dziedzic egy laptopot, egy midi billentyűzetet (vagy szintetizátort), számtalan elektronikus kütyüt, effekteket, kontrollereket, és még egy állványra felállított elektromos gitárt is használ.
A Sirens anyaga alapvetően két jól elkülöníthető részből áll: az első rész egy rochesteri, a második pedig egy Syracuse-i koncert felvétele. Az album első fele öt egészen különböző hangulatú, hosszabb-rövidebb rögtönzött darabból, a második pedig egy Painted Memories című, 30 perces, háromrészes szvitből áll. A korog első felén a-tól z-ig minden megtalálható, amitől a klasszikus ambient zenét vérlázítóan unalmasnak gondolom: repetitív rövid elemek és hosszan kitartott hangok légies szőnyegének céltalan gomolygása, az állandóság érzete, az álomszerű hatás, valamint a hangok léleknélkülisége. Sokakat ez megnyugtat, engem felbosszant. Ahol nincs izzadtságszag, ott nincs munka. A lemez második fele már sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb: a trió jobban elengedi magát, játékuk sokkal önfeledtebb, mint a rochesteri fellépésük alkalmával. Érződik, hogy a zene egy igazán koncentrált és kreatív folyamat eredménye. Ha csak ezzel a háromtételes darabbal találkoztam volna mondjuk egy középlemezen, biztosan lelkesebben nyilatkoznék a The Table trió zenéjéről. A formáció egyébként a Sirens előtt egy kétlemezes koncertfelvételt már kiadott a kezei közül, ez azonban fizikai formában ma már beszerezhetetlen.
A három fiatal zenésznek hallhatóan vannak izgalmas ötletei, meg is tudják azokat valósítani, de számomra a tűz, a kosz még hiányzik. Előnyükre válna egy sokkal szabadabb hozzáállás – az esetlegesség és a hibák nem feltétlenül vonzzák maguk után a bukást. Profin előadott bizonytalan útkeresést hallok, amiből végső soron még bármi izgalmas kialakulhat.
1. Proem [4:10] 2. Black Rhein [3:10] 3. Aporia [8:15] 4. Upstate Rust [4:04] 5. Canals [11:40] 6. Painted Memories (R) [4:09] 7. Painted Memories (G) [11:42] 8. Painted Memories (B) [14:05]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
