21
August, 2017
Monday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

John Russell | Fred Lonberg-Holm – Home

Juhász László 2013 január 23.

Peira | PM15 | 2012

Home; otthon. A lemez anyagát John Russell brit gitáros észak-kelet londoni otthonában rögzítettek, ám a cím nem csupán a felvétel helyszínére utal. A külső borítón látható vidéki idillt megörökítő fotó Fred Lonberg-Holm munkája, a kép az amerikai csellista édesapjának birtokán készült. Tó, mező, legelésző birkák. Russell eredetileg a kenti Romney Marshból származik, ami elsősorban a juhtenyésztéséről híres. És ezzel még nincs vége: a számcímek – Emsket, Shaela, Moorit és Mioget – birkafajtákat jelölnek. A korongon egyébként hatvan percnyi akusztikus gitár-cselló rögtönzés hallható.

Néhány szó a zenészekről: John Russell a mai londoni szabadimprovizációs színtér alapembere. Idén 22 éve, hogy Chris Burn társaságában útjára indította a Mopomoso (MOdernism, POstMOdernism, SO what?) klubestsorozatot, ami London legrégebbi, megszakítások nélkül működő havi rendszerességű koncertszériája. Fellépések százait szervezte a Mopomoso történetének első 17 évében a The Red Rose-ba, az utóbbi években pedig a Vortexbe. Manapság sincs olyan koncert, amin ne lenne jelen, ha nem a színpadon penget, akkor a terem végében figyel csendben. Nyugodt, nyílt tekintetű, halk szavú ember. Afféle bölcs.

A lemez másik szereplője, Fred Lonberg-Holm a chicagói free jazz szcéna egyik – ha nem a – legaktívabb hangszerese. A nagyvároshoz köthető, mára emblematikussá vált dzsesszzenekarokhoz egytől-egyig köze volt: The Lightbox Orchestra, Vandermark 5, Territory Band, Peter Brötzmann Chicago Tentet csak néhány név a sok közül. Az utóbbi időben Dave Rempis Ballister nevű triójában, illetve Brötzmann ADA hármasában művel izgalmas dolgokat. A Peiránál ez a harmadik duólemeze az Aaron Zarzutzki turntablistával készített Feminization Of The Tassel, és a Raymond Strid dobossal felvett Discus And Plumbing után.

A négy részre tagolt anyag Russell és Lonberg-Holm legelső zenei találkozását dokumentálja, ennek megfelelően párbeszédüket az első néhány percben kissé nehézkesnek, vontatottnak érzem. Aztán ahogy haladunk előre az időben, úgy válik a két muzsikus közös játéka egyre gördülékenyebbé, önfeledtté. A közel negyedórás Mooritban már két egymást inspiráló, villámkezű és gyors észjárású hangszerest hallunk, akik a másodperc tört része alatt reagálnak egymás ötleteire. Az egyébként is rendkívül dinamikus, fürge ujjú Russell most ha lehet, még gyorsabban riposztol Lonberg-Holm pizzicatóira. A két zenész idővel tökéletesen egybefonódik, kiegészítik egymást, összjátékuk kifogástalan. Kétségtelen, egy nyelvet beszélnek és egymásra találtak.

Úgy tűnik, Russell kis létszámú formációkban van igazán elemében: sokszor hallottam már élőben, még többször lemezen, de amikor trióban és duóban játszik, hallhatóan akkor éli a teret, akkor tudja igazán megvalósítani önmagát. A Home-on is ugyanolyan örömjáték hallható, mint a Pascal Marzannal készített Translations című gitárduólemezen, vagy a Martine Altenburgerrel felvett Dueten, ami szintén egy gitár-cselló kettős. A Home és a Duet viszont, mint ég és föld: ott feszültséggel teli, vibráló dráma, itt könnyed, összekacsintásokkal teli játékosság. John Russell és Fred Lonberg-Holm kivételesen jól működő zenészpárost alkot tehát, akikben bőven több a közös vonás, mint a tenyészbirkákhoz és a vidékhez való személyes viszonyuk.

Egy újabb nagyszerű kiadvány az egyre bővülő Peira-katalógusból – mindössze száz példányban. Aki szeretné a gyűjteményében tudni, ne várjon vele sokáig! De tényleg ne.

(…és a lemezrecenzió során egyszer sem hasonlítottuk Russell játékstílusát Derek Bailey-éhez…)

1. Emsket [27:41] 2. Shaela [4:19] 3. Moorit [13:32] 2. Mioget [15:14]

john-russell.co.uk
lonberg-holm.info
peira.net

Mythic Birds – The Name By Which The World Knows Them

Juhász László 2013 január 9.

Peira | PM13 | 2012

Ha létezik ilyen, akkor a cd-r kiadók mintapéldája kétségtelenül a chicagói Peira: címenként nem több mint száz példányra limitált professzionális kiszerelésű, klasszikus műanyagtokos lemez, majd ha azok elfogytak, jöhetnek a csökkentett árú mp3/flac virtuális kiadványok. A Mythic Bird bemutatkozó albumát például kézzelfogható formában már nem lehet kapni; utánnyomás nem lesz belőle. A Peirát diy-alapon működtető Brian Labycz kifogástalan ízléssel válogatja a megjelentetésre szánt hanganyagokat, nemigen hallottam olyat, amivel mellényúlt volna. A label működése és a produkciók globális színvonalat képviselnek, és bár kétségtelenül túlnyomó részben vannak, a kiadó katalógusa nem kizárólag chicagói zenészek munkáira korlátozódik.

A Mythic Birds kvartett első ránézésre a hangszer-összeállítás okán tűnhet izgalmasnak: három basszusklarinét plusz elektronika. Már ez sem nevezhető szokványosnak, de nézzük a zenészeket: Keefe Jackson, Jeff Kimmel és Jason Stein – három kiemelkedő kvalitású klarinétos, akikhez maga Labycz csatlakozott moduláris analóg szintetizátoron. A fúvósok a chicagói free jazz szcéna megbízható hangszeresei, mindhárman keresztezték már egymás útját. Jason Stein önálló kvartettjében, valamint Boris Hauf szextettjében Stein és Jackson játszik együtt; Kimmel saját négyesében Jacksonnal, Fred Lonberg-Holm csellista Lightbox Orchestrájában pedig Steinnel zenél. A klarinétosok mellett a korábban Koura alias alatt is alkotó Brian Labycz neve talán kissé ismeretlenül csenghet, bevallom, az ő játékával peirás lemezeken kívül még én sem nagyon találkoztam.

Az alig negyvenperces The Name By Which The World Knows Them lemez felvételeit 2011 márciusában rögzítette Jamie Wagner a chicagói Strobe stúdióban, és bár már az album anyaga sem mondható sterilnek, a kvartett zenéje, a hangszeresek közötti energiaáramlás élőben még intenzívebben működhet. Nem tudom, koncertek terén mennyire aktív, az utóbbi két évben például hány fellépése lehetett a zenekarnak, mindenesetre, amit művelnek, azt élő szituációban talán még jobban élvezném. A stúdiófelvétel érdekessége viszont az, hogy a zenészek külön-külön csatornákra keverve, szimmetrikusan szólnak: Stein jobbról, Jackson balról, Kimmelé a jobbközép, Labyczé pedig a balközép csatorna.

Az összjáték rendkívül komplex, a zenészek villámgyorsan reagálnak egymás ötleteire. Mint egy kisebb madárraj, aminek van ugyan egy közös iránya, egyes tagjai mégis szüntelenül cikáznak, időnként párokra bomolva ide-oda csaponganak. A zene olykor sűrű, olykor szellős, áramlása viszont mindvégig folyamatos, természetes. Az összefonódó basszusklarinét-szólamokat külön-külön nyomon követni lehetetlen vállalkozás, de Labycz elektronikus hangjainak beazonosítása sem magától értetődő feladat: mesterien rejti neszeit a fúvósok játéka közé, hasonul, imitál, állandó és kifinomult hangszőnyeget terít Jackson, Kimmel és Stein alá (vagy mögé vagy elé). Szárnyaló szabadzene, szó szerint.

Aki tárgyfetisiszta, az a Squidco-tól vagy a Downtown Music Gallery-től, esetleg a Discogs piacterén talán még beszerezheti a lemezt, aki pedig már áttért a digitális albumok gyűjtésére, az a Peira Bandcamp oldalán vásárolhatja meg a Mythic Birds albumát.

Akár így, akár úgy, megéri.

1. Without A Common Memory [5:08] 2. Forbidden Generosity [3:22] 3. Let Go Of The Long Tone [7:55] 4. Dissimulation [13:16] 5. The Name By Which The World Knows Them Is Not The One They Themselves Utter [4:34] 6. Realms Of Dream And Intoxication [5:08]

keefejackson.com
jeffkimmel.blogspot.com
jasonsteinmusic.com
brianlabycz.com
peira.net

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Alessandra Eramo – Roars Bangs Booms

Dusted Hoffman
2015. január 28.

Marc Ribot – Scelsi Morning

Juhász László
2004. augusztus 9.

Free Four For Five a Sirályban

Juhász László
2011. május 17.

Az Aural Terrains nyári újdonságai

Dusted Hoffman
2015. június 12.