Improv.hu

PG Records | LC 08129 | 2006

A kissé talán ötletdiétás Trafo névre keresztelt csoport nem más, mint egy négy különböző hangolású elektromos gitárt bevető bécsi kvartett, vezetője pedig az a Daniel Pabst, akit egynéhány héttel ezelőtt már bemutattunk a szintén négytagú Kontext formáció kapcsán. Nagyon szeretnénk arról beszámolni, hogy ez az igen absztrakt szerkezetekkel operáló gitárzenekar kellő súlyossággal, egy valóságos erőműként zakatol, de az az igazság, hogy inkább csak döngicsél, zümmög, ugyanis a felvételek lagymatag minősége hagy némi kívánni valót maga után.

Pabst mellett ebben a zenekarban Chris Janka, Claudius Jelinek és Emanuel Preuschl nyüstöli a gitárokat, akik így vagy úgy az osztrák dzsesszélet meghatározó hangszeresei. Janka amellett, hogy jelenleg négy különböző együttesben penget és egy stúdiót működtet (a Relais hangmérnöki munkáiért is ő felelős), hangkollázsokat és elektronikus technikán alapuló hangszobrokat épít; kollaborációs partnerei közül pedig talán elég, ha csak Noël Akchoté gitáros nevét emeljük ki. Jelinek a kvartett rangidőse, a bécsi experimentalista szcéna majd minden zenészével dolgozott már, Harri Stojka roma-dzsessz formációjának tagjaként pedig körbezenélte nagyjából a fél világot. Preuschl a Trafo legfiatalabb tagja, alig huszonöt esztendős, viszont felettébb meggyőzően vezeti Adrenochrom nevű matekmetál csapatát; édesapja, az idősebb Preuschl szimfonikus zenekarokban nagybőgőzik, és bár ebből nem következik magától értetődően, de fiai kivétel nélkül szintén zenei pályára léptek.

Néhány hete a Kontext formáció kapcsán a kifejezetten bántó színtelen-szagtalanság, a piszok nélküli sterilség késztetett fejcsóválásra, ennek ellenkezőjét viszont most bőségesen megkapjuk a Trafo-tól: most ugyanis tobzódunk a különböző effektek és torzítók által gerjesztett kásás zajban, a karcos gitártémák egymás sarkára lépnek, sőt sajnos szép számmal vannak olyan pillanatok is, amikor kifejezetten zavarosnak érzem a négy elektromos gitár jelenlétét. A Relais lemez felvételei mintha feszes stílusgyakorlatok lennének, hiszen az improvizatív zajongástól kezdve (Softwareinstallateur), az apró szilánkjaira tört boogie sablonokon keresztül (NVP), egészen a polka parafrázisig (Alpenflugpolka) van itt minden, nem beszélve Stu Phillips Knight Rider-témájáról, ami szerintem magasan felette áll az általam eddig hallott Knight Rider-átdolgozásoknak. A gitárokra adaptált stílusok sokszínűségének köszönhetően a lemez egésze (53 perc) egy pillanatra sem zuhan unalmasba, fárasztóba vagy ne adj’ isten hallgathatatlanba, és ha a négy zenész egyike sem akar néhány pillanatra a háttérbe húzódni, a kiváló ötletek akkor is azonnal átütnek a káoszon.

Egy osztrák dzsesszmagazin lemezkritikája Daniel Pabst gitárzenekarát egyenesen Fred Frith két lemezt megért Guitar Quartet-jéhez hasonlítja, ami nekem persze erős túlzásnak tűnik, hiszen hallhatóan a Trafo egy, még az önfeledt útkeresés elején járó, nem különösebben kiforrt produkció, ami bár számtalan izgalmas momentummal, frappáns megoldással rendelkezik, helyenként mégis apró ügyetlenségekkel és átgondolatlanságokkal bír. Az igyekezet persze érezhetően nagy: a hangszeresek valamiféle igazán érdekfeszítő zenei univerzumot szeretnének létrehozni, és végtére is a Trafo tagjai mégis úgy pakolják egymás hegyére-hátára a gitárzene kliséit, hogy a végén azért mégis csak formát ölt valami új minőség.

Középmezőnyös lemez, annak viszont hibátlan!

1. Doktrin [2:13] 2. Relais I [2:34] 3. NVP (Neues vom Pabst) [5:36] 4. Wasseer (Dedicated To Werner Herbst) [2:31] 5. Softwareinstallateur [4:52] 6. Antimaterie [3:25] 7. Joe [5:26] 8. Kitsch Turns Into Grey [5:50] 9. Duo Before Wine [1:05] 10. Esch’n Bach [4:04] 11. Knight Rider [2:31] 12. Endlich [3:14] 13. Alpenflugpolka [1:22] 14. Relais II [3:10] 15. Duo After Wine [4:42]

danielpabst.at
hoanzl.at

PG Records | LC 08219 | 2004

Bécsből érkezett Daniel Pabst gitáros Kontext nevezetű trióformációjának második nagylemeze, ami ha radikális módon nem is írja felül a kreatív „gitározós” avantgárd dzsesszről alkotott vélekedéseinket, néhány igazán kellemes perccel, illetve nyolc könnyedén befogadható szerzeménnyel egészen biztosan megajándékozza hallgatóját. A vérvörös papírtokba rejtett közel 70 perc játékidejű korong egy érdekes, ám steril univerzumot mutat be, ahol legnagyobb sajnálatomra a legkevésbé nincs helye pornak, piszoknak, karcolásoknak.

A lemezen szereplő hangszeresek – különböző konzervatóriumok és zeneművészeti főiskolák padjait maguk mögött hagyva – a kilencvenes évek második felében váltak az osztrák dzsesszélet meghatározó szereplőivé. A zenészek profilját bogarászva rögvest megállapítható: a tagok a már-már túlképzett muzsikusok kategóriájába esnek, hiszen portfóliójuk hosszasan listázza a különlegesebbnél különlegesebb iskolákat, tanárokat, mesterkurzusokat és kollaborációkat. A triót vezető Pabst mellett Rue Kostron elektromos basszusgitáron, Rudi Fischerlehner dobokon játszik, illetve két felvétel erejéig vendégként Chris Janka elektromos gitáron közreműködik a Rückblende albumon. Janka és Pabst a Trafo nevű gitár kvartettben játszik együtt, Fischerlehner pedig a Pinx és a Blendwerk formációkkal vált ismertté – utóbbi zenekarban szintén Chris Janka gitározik.

Bármilyen ellentmondásos, a produkció erőssége egyben a gyengesége, hiszen a tökéletesre edzett hangszeres tudás, illetve a néhol fölényeskedőnek ható technikázás (vö. „csiribirizés”) miatt helyenként pontosan az egyéniség, az invenció és a spontaneitás az, ami elveszik az együttes muzsikájából. A Kontext zenéje egyébként jól ismert struktúrákat vesz alapul, amelyeket egy gondosan kimunkált terv szerint rombol le, szed szét apró darabjaira, hogy aztán kellő variálás után visszakanyarodva a kiindulási ponthoz felmutassa, hogy honnan is jutott el idáig. Az 5-6 perc körüli tételek mindegyike dinamikus és meglepően melodikus témával nyit, amiket aprólékosan, precízen bontogatnak szét a játékosok. A felvételek sorából toronymagasan lóg ki a 18 perces Stagnation című kompozíció, melynek rögzítése során a zenészek igazán nagyvonalúan bántak a közös improvizációra szánt idővel, és végre számtalan ötletes csavar után bele tudtak feledkezni az új utak bejárásába – így talán nem véletlen, hogy a Kontext trió legnagyszerűbb zenei ötletei éppen ebben a tételben lettek szétszórva.

Vegyes érzésekkel hallgattam, hallgatom újra és újra a Rückblende albumot, hiszen egyfelől egy kellemes és élvezetes, helyenként akár izgalmasnak is aposztrofálható munkáról van szó; másfelől viszont a sokadik nekifutásra már egy idővel elszürkülő és túlontúl kiszámíthatóvá váló zenét hallok. Bár a trió első, cím nélküli nagylemezét nem ismerem, viszonyítási alap híján képtelen vagyok bármiféle fejlődési ívről beszámolni. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a következő anyag elkészítéséhez jóval fesztelenebbül és több kísérletező kedvvel látnak hozzá ezek a kiváló bécsi dzsesszisták.

1. Retro [6:49] 2. Zusetzung [6:39] 3. 7. April [8:11] 4. Anstalt [8:07] 5. Stagnation [17:20] 6. Vipera [4:56] 7. Techno [8:59] 8. Rückblende [8:01]

danielpabst.at
ruekostron.com
hoanzl.at