Keith Rowe | John Tilbury – E.E. Tension And Circumstance
Potlatch | P311 | 2011
Túlzás nélkül: ketten a legnagyobbak közül. A brit kísérleti zene két nagymestere, Keith Rowe és John Tilbury 1965-ben Cornelius Cardew komponista felkérésére játszott először együtt, munkakapcsolatuk 1981 és 2004 között, az AMM együttesben közösen eltöltött évek alatt volt a legaktívabb (Tilbury 1981-ben csatlakozott, Rowe 2004-ben hagyta el a zenekart), 2004 óta viszont semmilyen kontextusban nem zenéltek együtt. Az E.E. Tension And Circumstance egy 2010-es párizsi koncert felvétele, a hanganyag alapján jóleső érzéssel nyugtázhatjuk: az egymásra találás, az újraegyesülés tökéletesen sikerült.
Jelen korongnak van egy megkerülhetetlen előzménye, aminek említése nélkül nem lenne teljes az E.E. Tension And Circumstance története: Rowe és Tilbury 2003 januárjában rögzítette első – és máig egyetlen – közös stúdiófelvételeit, amelyek néhány hónappal később egy Duos For Doris című duplaalbumon jelentek meg. A műveket John Tilbury édesanyja emlékének ajánlották, aki két nappal a felvételek előtt, 96 évesen hunyt el. Hat év után ismét a gyász hozta össze Rowe-t és Tilbury-t: Eileen Elizabeth Charters-Rowe, Keith Rowe édesanyja 2009-ben hunyt el, ezután vette fel a kapcsolatot a zongorista a gitárossal egy esetleges közös zenélés tervével. Ez realizálódott 2010. december 17-én a párizsi Les Instants Chavirés-ben.
A duó két tagjának újkori zenei kapcsolata mellett a lemezborító grafikai megoldásainak is tragikus családi vonatkozásai vannak: az elülső borítón Milford Charters-Rowe, Keith Rowe három éve elhunyt bátyjának a rajza látható; a hátsó és belső borítón olvasható szövegek pedig Eileen Elizabeth Charters-Rowe kézírásának Keith Rowe általi imitációi. (A csomagolással kapcsolatban egy zárójeles megjegyzés: a rendkívül szűk papírtokba helyezett korongért az első néhány alkalommal szó szerint meg kellett küzdenem – a lemez kivétele elképesztő óvatosságot igényel, egy rossz mozdulat, és máris szakad a papír! Legnagyobb sajnálatomra, három kiadvánnyal ezelőtt a Potlatch is keskeny gerincű puha papírtokra váltotta a klasszikus jewel tray kiszerelést.)
A háttérsztori után most nézzük a feszültségek és a körülmények zenéjét. Az egyórás felvétel alapvetően két közel azonos hosszúságú részre osztható: a duó a koncert első részében egymással párhuzamosan, „egymást keresve”; a második részben pedig tökéletesen egymásba fonódva, kivételes összhangban játszik. A kezdeti tétova lépések nem bántóak, sokkal inkább megkapóan példázzák, hogy hat esztendőnyi kihagyás után mennyire óvatosan, figyelmesen közelít egymáshoz a két zenész. Olyan ez, mintha Rowe és Tilbury két külön irányból közelítene egy labirintus középpontja felé, hogy aztán ott egymásra lelve, közösen keressék meg a kiutat. Nem tagadom, az első 10-20 percben megfogalmazódtak bennem olyan kérdések, hogy a két zenész kompatibilis-e még egyáltalán egymással, az egyik tud-e mit kezdeni a másikkal, van-e közös mondanivalójuk – egymásra hangolódásuk ugyanis közel sem mondható gyorsnak és gördülékenynek. De ez a zene pontosan ettől szép: Keith Rowe és John Tilbury vállalta a kockázatot és a varázslat, ha nem is rögtön az első pillatattól, de működött. A talán túl hosszúra nyújtott kezdeti udvariaskodás után közös játékuk balanszot talált, kvázi ösztönössé vált.
A „gitáros” (a szót legszívesebben többszörösen tenném idézőjelbe) hosszan kitartott hangokat fest, az elnyújtott, de sosem monoton, változó intenzitású és hangerejű zúgások, búgások, ropogások, sercegések a tökéletes hátteret adják Tilbury zongorajátékának, aki egészen meglepő módon most sokkal elevenebb és bőbeszédűbb a megszokottnál. Tilbury hárfaszerűen játszik, néhányszor a háttérből való kitörésre invitálja Rowe-t, majd megfontoltan kerülgetik egymást, hogy aztán végül egy visszafogott dialógusba elegyedjenek. A Duos For Doris albummal ellentétben játékuk most kevésbé elmélkedő, több a hang, több az akció és az interakció. A szellős stúdióanyag után nyolc évvel egy, ha nem is fordulatos történésekkel zsúfolt, de mindenképpen egy eseménydúsabb koncertlemezt kaptunk.
Rowe és Tilbury kettőse a Les Instant Chavirés-beli fellépés után a 2011-es Mulhouse-i Météo fesztiválon is adott egy koncertet – ennek hangfelvétele innen tölthető le.
1. E.E. Tension And Circumstance [56:20]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
