24
June, 2017
Saturday
Mikroton| mikroton cd 52 | 2016 Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés ...
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...

The Thing – Mono

Juhász László 2011 december 23.

Smalltown Superjazzz | stsj 213 | 2011

Egy igazi régivágású lemez: 34 perc, monóban rögzítve. A mai akciódzsessz egyik legbrutálisabb és egyben legcsodálatosabb triója, Don Cherry, Ornette Coleman és a korabeli nagyok hagyatékának tisztelői és továbbvivői idén egy viszonylag visszafogottabb anyaggal jelentkeztek. A Mono nem szól bombasztikusan, nincsenek vendégek, nincs sztárproducer, nincs elektronika, mégis benne van az állati vadság, vagy ahogyan mondani szokták: a dög.

2000 óta a Mono a tizedik The Thing sorlemez, és a hatodik olyan, amin a trió vendégzenészek nélkül játszik. Megalakulásuk óta Joe McPhee és Ken Vandermark is fújt már Gustafssonék mellett; a tavaly és tavalyelőtt megjelent, Tokióban felvett kvázi-ikerlemezeken pedig Otomo Yoshihide és Jim O’Rourke kerekítette a csoportot kvartetté. Szép dolog a zenekar lemezeit hallgatni, de a The Thing élőben mutatja meg igazán magát. Az elmúlt években a legelképesztőbb felállásokkal tartottak romboló-tomboló erődemonstrációkat: tavaly a héttagú The Thing XL és annak XXL variációja egy kisebb big band-ként zúdította ránk a legzsigeribb, legzabolátlanabb szabaddzsesszt; idén pedig Barry Guy-jal duplabőgős négyessé egészülve, majd pedig Neneh Cherry énekesnővel vettek fel anyagokat. Már most tudni lehet, hogy jövő februárban Peter Evans trombitással és Agustí Fernández zongoristával turnéznak, vagyis közel sem hallottunk még mindent, ami a The Thingben rejlik.

A Mono bár valamivel mérsékeltebb elődeinél, nem engedi elfeledni, hogy a The Thing a megfeszített izmok, a bestiális vehemencia zenéje. A svéd Mats Gustafsson tenor- és bariton szaxofonját szinte ritmushangszerként használja, hosszabb-rövidebb bárdolatlan frázisokat tülköl; a zenekar két norvég tagjának, a nagybőgős Ingebrigt Håker Flaten és a dobos Paal Nilssen-Love játéka viszont bőven túlmutat egy szimpla ritmusszekcióén. Mindketten nyakatekert dallamokat játszanak, szabadon, rapszodikusan, az összjáték mégsem hullik szilánkjaira.

Az idei év elején Melbourneben rögzített nagylemez Nilssen-Love Viking című darabjával nyit: kilenc percnyi tombolás, a triónak nem kell sok, hogy a csúcspontra hergelje magát. Az agresszív és szándékosan ormótlan szaxofonjátékot Sonny Rollins Alfie’s Theme-jének vérbő átdolgozása oldja, a maradék közel húsz percben pedig jönnek sorban a trió közösen komponált szerzeményei. Szinte még bele sem melegszünk a zenébe, el sem kezd izzadni a homlokunk, már vége is az albumnak. Bő félóra, nem több. Mondanám, hogy kevés, de tekintsük a Mono-t egy pillanatképnek.

Élőben viszont az a leggyönyörűbb a The Thing akciódzsesszében, hogy itt és most, az orrunk előtt történik. Gustafssonék legnagyobb szerencsénkre az úton vannak otthon, ennek köszönhetően az elmúlt öt évben háromszor is játszottak Magyaroszágon – Győr és Székesfehérvár után tavaly végre Budapestre is eljutottak -, a környéken pedig évente akár többször is meg lehet hallgatni őket.

(Mats Gustafsson legközelebb 2012 április 12-én játszik Budapesten: a Merzbow néven alkotó japán zajzenész, Masami Akita és Pándi Balázs dobos társaságában ad koncertet az A38 állóhajó gyomrában.)

1. Viking [8:53] 2. Alfie’s Theme [6:16] 3. Bruremarsj [3:48] 4. Triple Fox [8:58] 5. Silver Slipper [2:24] 6. There Is Shitloads Of Red Meat Missing [4:02]

matsgus.com
thingjazz.com
smalltownsuperjazzz.com

Peter Brötzmann | Paal Nilssen-Love – Woodcuts

Juhász László 2010 április 14.

Smalltown Superjazzz | stsj 170 | 2010

Az európai free jazz wuppertali veteránja és a jazz punk stavangeri fenegyereke ott folytatja, ahol két évvel ezelőtti, SweetSweat című első közös lemezén abbahagyta. Persze szó sincs arról, hogy Brötzmann és Nilssen-Love még mindig csak kóstolgatná egymást: a dobos 2004 óta játszik Brötzmann chicagói tentetjében, két triót működtetnek évek óta – egyet Mats Gustafsson szaxofonossal, egyet Michiyo Yagi kotojátékossal -, újabban pedig a Hairy Bones kvartettben és a Roma nevű trióban osztogatják a maflásokat.

Nem tudom, mennyire volt Paal Nilssen-Love-nak nehéz dolga, de Peter Brötzmann dobosokkal való együttműködésének jelentős történelme van. A léc tehát meglehetősen magas. Duóban a hetvenes évek második felétől számtalan fellépése – és legkevesebb hat közös nagylemeze – volt a holland Han Bennink-gel, majd olyan amerikai ütősökkel dolgozott, mint Andrew Cyrille, Hamid Drake, Nasheet Waits és Michael Zerang. A nádfúvós- és az ütőhangszerek párosítása egyébként szerfelett kézenfekvőnek tűnik – praktikus, mégis dinamikusan megszólaló összeállítás. Brötzmann és Nilssen-Love között életkorban közel két emberöltő van (a szaxofonos 1941 elején, a dobos 1974 végén született), mégis közös nyelvet beszélnek.

A lemez hátránya egyben az előnye: a Woodcuts nem szolgál meglepetésekkel, azt kapjuk, amire befizettünk. Már Brötzmann nyitánya is védjegyszerű, tenor szaxofonjának velőtrázó sikolya olyan, mintha rozsdás, mégis borotvaéles szike metszene a húsba. Hetvenhez közeledvén ugyanolyan vehemenciával és kíméletlenséggel tülköl, mint a negyven évvel ezelőtt megjelent Machine Gun albumon. Ebben a gyilkos, kompromisszummentes játékban remek partnere Nilssen-Love, aki kőkemény, szikár dobolásával olyan tempót diktál a szaxofonosnak, mintha nem lenne vesztegetni való idejük. A 2008 őszén Oslóban rögzített lemez nyolc tételét űzött vadak tempójával játsszák végig, rettenetes elszántságukon érződik: ezek az emberek nem viccelnek.

Peter Brötzmann tenor és alt szaxofonját időnként klarinétokra cseréli, játéka ilyenkor mintha felpuhulna, nem tűnik olyan dühösnek, de ez persze csak a hangszer adottságainak köszönhető. Szaggatott, recsegő hangon elüvöltött félmondatos frázisai cseppet sem szelídültek az évek múlásával. Paal Nilssen-Love nem dobol, hanem játszik a dobokon: a közel húszperces Rode Hard And Put Up Wet című darabba beleépített végtelennek tűnő szólójával például messze elkerüli a hangszerbemutatók dobshow-inak irritáló magamutogatását, minden hangjának jól indokolt célja és helye van. Brötzmann nem véletlenül választotta partnerének, kettejük tökéletes zenei szimbiózisáról néhányszor John Coltrane és Rashied Ali „csillagközi” álompárosa jutott eszembe.

A SweetSweat albumhoz hasonlóan a Woodcuts is felkavaró, mégis – vagy éppen ezért – élvezetes munka.

1. Wood Cuts [12:47] 2. Glasgow Kiss [7:59] 3. Strong And Thin [5:50] 4. Rode Hard And Put Up Wet [18:36] 5. Ye Gods And Little Fishes [8:51] 6. Knucklin [3:58]

peterbroetzmann.com
paalnilssen-love.com
smalltownsuperjazz.com

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Michel Wintsch & Road Movie feat. Gerry Hemingway

Juhász László
2004. március 7.

Angelika Sheridan | Frank Niehusmann – STROM

Dusted Hoffman
2016. október 26.

Ease: Klaus Filip | Noid – No No No, No

Dusted Hoffman
2016. december 24.