Improv.hu

Szerzői kiadás | 2011

Ilia Belorukov ezen kiadványa hét élő felvételből összeválogatott kompilációként jelent meg, mindössze harminc példányban, csináld magad alapon, a lehető legegyszerűbb kivitelezésben. A lemezen hallható hét szerzemény mindegyike különbözik egymástól, annak ellenére, hogy végig kizárólag szólóban játszik a tőle már megszokott hangszerein: alt szaxofonon, effekteken és laptopon. A citromsárga, rém egyszerű, sima papírborító hátulján olvasható, hogy mikor és hol rögzítették a darabokat, illetve azt, hogy az élőben felvett szerkesztetlen anyag, vagy a rögzített koncert utókevert változata került-e a lemezre.

A Belorukovtól megszokott, főként szaxofonon előadott „rétegezett” kísérleti zenei világ köszön ránk az első másodpercektől a lemez végéig. Műfajilag az elvont, drone-szerű folyamoktól a free jazzen át az ambient-jellegű, kísérleti zajokig terjed a skála. Ellentmondásszerűen, az egyszínű papírborító fekete betűinek egyszerűségével szemben annál komplexebb a cédén hallható zenei világ. A szentpétervári improvizációs zenész, aki egy ideje saját kiadóját is működteti, ezen a mindössze néhány példányt számláló DIY-kiadványán a szerzeményének címe által jelzi azoknak a turnéállomásoknak a helyét és idejét, ahol és amikor előadta ezeket a rögtönzéseket. Ilia Belorukov 1987-es születése révén az improvizációs zene fiatalabb generációjához tartozik, de életkorát meghazudtoló módon már megannyi helyen járt, és játszott együtt a legkülönfélébb improvizatív zenét játszó művészekkel Európa-szerte. Magyarországon is járt már, és a környező országokban is hallhattuk játékát. A címek alapján tehát leszűrhető a kompozíciók létrejöttének helye és ideje, viszont ezen információkon kívül semmi mást nem árul el a szerző a hanganyagról, ami nem feltétlenül rossz dolog, hisz általa is csak az értelmezési tér mind szélesebb mezejét hagyja ránk.

Mindenképpen jó benyomást keltő, igazi „csináld magad!”-szellemiségű kiadványról beszélhetünk Ilia Belorukov pusztán „sárga cédéjének” elnevezett korongjával kapcsolatban. Minden olyan zeneszerető embernek ajánlandó, aki a zenében az akusztikus hangszerek és az elektronika bármilyen ötvözetéhez szívesen közelít, és egyben mindazoknak, akiktől nem áll távol a szó szerinti underground vagy szamizdat-szerű kiadványok világa sem. Jelen esetben egészen pontosan a szaxofon, a flutophone, illetve a laptop és az effektpedálok kitűnő interakciójáról van szó, amely hangszerek összjátéka Belorukov védjegye is egyben. Első látásra tehát egy olcsó kivitelezésű földalatti kiadványnak tűnhet a cédé, miközben a kiadvány tartalma teljesen ellentmond bármiféle amatörizmusnak. Egy érdekes, egyszerű és kedvelni való kiadvány.

Érdemes utánanézni.

1. Saint-Petersburg, 05 11 2007 (Live) [4:54] 2. Saint-Petersburg, 05 02 2011 (Live) [7:16] 3. Saint-Petersburg, 01 11 2010 (Rehearsal) [4:36] 4. Naples, 04 04 2011 (Live + Edited) [7:04] 5. Smolensk, 23 07 2011 (Live + Edited) [4:11] 6. Warsaw, 15 04 2011 (Live) [4:31] 7. Petrozavodsk, 28 06 2007 (Live) [12:16]

belorukov.blogspot.com
iliabelorukov.bandcamp.com

Szerzői kiadás | 2011

Tore Jamne norvég dzsesszdobos első szerzői albuma október 7-én látott napvilágot. Száz éve pontosan ezen a napon született a Count Basie nagyzenekarában világhírűvé vált dobos, Jonathan David Samuel Jones, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Papa Jo Jones – az időzítés tehát a legkevésbé sem véletlen. A Homage… persze bőven több, mint egy szimpla „tisztelgő” lemez, hiszen a tíz felvételből csupán három Papa Jo szerzeménye.

Bár Jamne bemutatkozó albumáról van szó, a dobos mégsem ismeretlen a konvencionálisabb dzsessz rajongói számára. Közel negyed évszázada dolgozik Norvégia rock- és dzsesszéletének élvonalával. A nemzetközi közönség eddig a trombitás Nils Petter Molvaer, vagy a szaxofonos Frode Gjerstad dobosaként hallhatta, de játszott már többek között Paul Rogers brit nagybőgőssel, és a legendás amerikai dobos, Buddy Miles társaságában is.

A mindig megbízható session-zenész az utóbbi években fedezte fel magának Papa Jo Jones játékstílusát, akiről annyit érdemes tudni, hogy az 1920-as évek végére már kisebb helyi tánczenekarokban dobolt, majd a ’30-as évek elején Kansas Cityben lelt otthonra. Ott találkozott Count Basie-vel, akivel több egyedi fellépése volt, mielőtt 1936-ban állandó tagként belépett volna a nagyzenekarába, ahol egészen ’48-ig játszott. Jamne szerint ma Papa Jo öröksége elhalványulóban van, és a legtöbben nincsenek tisztában az amerikai dobos jelentőségével. Hát ez vezetett a kerek évfordulóra időzített nagylemeznyi hódolathoz.

Ha lehet ilyet mondani, Jamne ügyesen tiszteleg: nem arra törekszik, hogy tökéletesen utánozza Papa Jo Jones játékát, sokkal inkább parafrázisokban és tökéletes időzítéssel beszúrt, szó szerinti idézetekben gondolkodik. Ahogyan Papa Jo, Jamne is sokkal szívesebben kísér, mint szólózik. Partnerei ezúttal a gitáron és zongorán játszó Alf Wilhelm Lundberg, és a nagybőgős Kjetil Olai Lundø. Érdekesség, hogy így hárman alkotják a Norchestra nevű triót is, de ezt a lemezborító ezúttal nem említi.

A trió egészen légies – mondhatnám azt is, hogy súlytalan -, könnyen hallgatható dzsesszt játszik, visszafogottan, meglepetések nélkül. Tore Jamne nem kockáztat, nem újít. Érződik, hogy mindent tud és ért, ami a dzsesszdobolással kapcsolatos, de szerzőként és hangszerelőként nem az izgalmak embere. A saját kompozíciók mellett három Papa Jo szerzeményt (Lincoln Heights, Ad Lib és Georgia Mae) játszik az együttes, ezek fantáziadús és végtelen eleganciával rendelkező zeneszerzőnek mutatják az 1985 őszén elhunyt Jones-t.

Korrekt munka, ami ebben a szakmában egy erős közepest jelent.

1. Lincoln Heights [4:08] 2. Sweet Georgina Brown [5:57] 3. Lust For Sale [5:21] 4. Ad Lib [4:48] 5. Sweet Low Rain [3:11] 6. Convoy [5:35] 7. I Have Rhythm [5:25] 8. Georgia Mae [3:39] 9. Just One Of Those Tings [5:29] 10. More Than You Notice [7:49]

myspace.com/torejamne