The Apophonics – On Air
Weight Of Wax | WOW 5 | 2013
Apofónikusok, fokváltók. A lingvisztikában a tőhangváltás az azonos szócsaládhoz tartozó szavak tövében a szóképzéskor, illetve a ragozáskor végbemenő hangváltakozásokat jelenti. A tőhangváltás lehet mássalhangzó-váltakozás, illetve magánhangzó-váltakozás – utóbbit nevezik más néven fokváltásnak, megint más néven apofóniának. De vizsgáljunk meg egy másik definíciót is, ami talán jobban segítségünkre lehet abban, hogy közelebb kerüljünk a The Apophonics trió zenéjéhez.
Az Apofónikusok kétharmada – John Butcher szaxofonos és Gino Robair ütőhangszeres – négy éve rögzített már egy Apophenia című duólemezt, aminek továbbgondolt, és John Edwards nagybőgős szerepeltetésével kibővített variációja az On Air. És ezzel a kronológiai visszatekintéssel máris eljutottunk az apofénia fogalmához, amit jellemzően a pszichológia vizsgál. Meghatározás szerint az apofénia egy olyan spontán módon kialakuló észlelési reakció, amely egymással össze nem függő jelenségeknek tulajdonít látszólagos értelmet és jelentést. Az ember természete szerint hajlik rá, hogy véletlenszerűen előforduló adatokban keressen már ismert mintázatokat: így látunk felismerhető alakzatokat a felhőkbe, tintapacákba, így hallunk ismétlődő mintákat a random módon felbukkanó zenei hangok valójában kusza halmazába. Ha az apoféniát csupán a hangok észlelésére koncentrálva tanulmányozzuk, ismét eljuthatunk az apofóniához, ami ebben az esetben már teljesen mást jelent, mint a nyelvészek által megfigyelt magánhangzó-váltakozást.
De vissza a száraz tényekhez: az albumon szereplő három hangszeres a nyolctagú John Butcher Bandben játszott először együtt, amit Butcher a 2008-as Huddersfield Contemporary Music Festival kurátorainak felkérésére hívott életre. (A nagyzenekarban Butcher, Edwards és Robair mellett Chris Burn zongorista, Clare Cooper hárfás, Thomas Lehn szintetizátoros, Dieb13 turntablista és Adam Linson nagybőgős szerepelt, közös munkájuk eredménye pedig a Somethingtobesaid című lemezen hallható.) A huddersfieldi találkozás után három évvel a trió tagjai Franciaországban és Belgiumban adtak koncerteket, majd egy esztendővel később a BBC felkérésére rögzítettek néhány instant kompozíciót a londoni Phoenix Studiosban, amik később a BBC Radio 3 „Jazz on 3” című műsorában mentek ki az éterbe. Innen a kiadvány címe is: On Air. A lemez létrejöttének körülményiből következik, hogy makulátlan tisztaságú hangfelvételekkel van dolgunk, amelyek tökéletesen örökítették meg az intuitív zenecsinálás legapróbb részleteit, legfinomabb nüanszait.
A több mint 36 perces Fires Were Set című nyitó- és egyben központi tétel kifogástalan kivonata mindannak, amiről lényegében az egész The Apophonics-jelenség szól: amőba-mozgású, folytonos alakulásban lévő zene, ami minduntalan vibrál, pulzál, és ami a legfontosabb: jócskán bővelkedik akcióban. Butcher tenor- és szopránszaxofon-játéka, valamint Robair gondosan összeválogatott eszközeinek (dobok, különféle apró ütőhangszerek, hétköznapi tárgyak, elektromos feszültség alá helyezett felületek, analóg szintetizátor) a hangja parádés diverzitást ad, amit Edwards többnyire nem-konvencionális módon megszólaltatott nagybőgője tesz még szövevényesebbé. Sűrű zene, nagyon sűrű zene. A három zenész – talán egy egyedülálló, telepatikus dialógushoz hasonlítható – rögtönzött összjátéka olyannyira koncentráltan kaotikus, hogy már-már hajlamosak vagyunk belehallani a rendet. Ami persze az ilyesféle zene születésének természeténél fogva nem létezik, csupán apofénikus reakciókkal próbálunk fogódzkodókat, biztonságot keresni a szervezetlen és áttekinthetetlen hangszeres futamok kusza dzsungelében.
Közel az év végéhez, már látható, John Butcher játéka legkevesebb nyolc idén megjelent kiadványon hallható, és biztosan van még egy-két olyan album, aminek a létezéséről nem is tudunk. Plume, Nachtigall, Exta, On Air – és ezek csak a legfontosabb sarokpontok. Egytől egyig kiváló lemezek.
1. Fires Were Set [36:06] 2. Met By Moonlight [7:51] 3. London Melodies [4:39]
Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.
